Erdély történelmi városa Gyulafehérvár. Már az államalapítástól kezdve innen, az erdélyi gyula egykori székvárosából kormányozták Erdélyt. Püspökségét Szent István alapította, volt az Erdélyi Fejedelemség fővárosa, otthont adott országgyűlésnek és fejedelemválasztásoknak is, és századokon át itt székelt Fehér vármegye. Már a várkapun belépve megborzong az ember egy pillanatra, hisz talán éppen itt állt az a kapu is, melyre Koppány felnégyelt testének egyik darabját felszegezték.
Gyulafehérvár rengeteg műemlékkel büszkélkedhet, ám funkciójuk teljesen megváltozott. Az Apor-palota, amit a 17. században épített Apor István, Erdély kincstartója, s ma már a December 1. egyetem rektori hivatalának ad helyet.
Közelében meg a híres Batthyáneum, amit Batthyány Ignác erdélyi püspök alapított, 1794-ben. Az 55.000 kötetes püspöki könyvtár kódexei világhírűek. Közöttük van a harmadik legrégibb összefüggő magyar nyelvemlékünket, a gyulafehérvári sorokat őrző kötet is, 1310-ből.
A tiszti kaszinó számunkra olyan, mint a versailles-i Trianon palota. 1918. december 1-én a románok nagygyűlése itt határozta el Erdély elcsatolását a Román Királysághoz. December elseje azóta is a legnagyobb román állami ünnep, a magyaroknak pedig gyásznap.
A város gótikus székesegyházát 1010 után kezdték építeni, amit a 16. századig folyamatosan bővítették. A török-tatár betörések, és az 1848 utáni események nem kímélték a templomot, ekkor magát a tornyot érte találat.
A székesegyház egy igazi magyat pantheon. Itt nyugszik többek között a törökverő Hunyadi János, és fia László. Egy másik mellékoltárnál Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem sírjánál hajtsunk fejet.
És gondoljunk az altemplomában nyugvó erdélyi fejedelmekre és püspökökre. Corvin Jánosra, Bethlen Gáborra, Báthori Andrásra, Bocskai Istvánra, Apafi Mihályra, I. Rákóczi Györgyre, Fráter Györgyre és Márton Áronra is. Többjük sírját is kirabolták, csontjaikat szétszórták.