Alvinc

Uticélok / Erdély / Erdélyi-Hegyalja
Nehézségi szint:
2/10

Egy­kor Erdély köz­pont­ja volt Alvinc. A vala­mi­ko­ri Mar­ti­nuz­zi-Beth­len kas­tély rom­jai hama­ro­san csak sír­kö­vei lesz­nek a magyar idők­nek, amik arról mesél­nek, hogy a gró­fi kas­tély fényes és véres ese­mé­nyek szín­he­lye volt. A három rész­re sza­kadt ország erdé­lyi részé­nek kor­mány­zó­ja, Frá­ter Mar­ti­nuz­zi György püs­pök kezd­te el egy régi domon­kos kolos­tor helyén a vár­kas­télyt kiala­kí­ta­ni, az 1540-es évek­ben. Ám befe­jez­nie már nem sike­rült, mert 1551-ben meg­gyil­kol­ták. Het­ven­öt kés­szú­rás­sal. Meg­cson­kí­tott holt­tes­te több mint het­ven napig hevert a por­ban. A merény­le­tet a Habs­bur­gok tábor­no­ka, Cas­tal­do ren­del­te el, mert Bécs­ben nem bíz­tak az ország­egye­sí­té­sért tak­ti­ká­zó poli­ti­kus­ban. De az élet­nek men­nie kel­lett tovább, jöt­tek a Bátho­ryak, a Beth­le­nek, majd a török dúlás után az erdé­lyi püs­pö­kök, míg a 19. szá­zad­ban már a Kemény csa­lád bir­to­kol­ta. Itt szü­le­tett a jeles író Kemény Zsig­mond is. És amit a török és az oszt­rák sem tudott elpusz­tí­ta­ni, azt meg­tet­te végül a bol­se­viz­mus.

A 18. szá­zad­ban épült feren­ces temp­lom és rend­ház folyo­só­in sem cso­szog­nak már nagy­sza­kál­lú, csu­hás szer­ze­te­sek. Még­is, van remény, mert ma már az itt szü­le­tett kas­sai vér­ta­nú­ról elne­ve­zett Pong­rácz Szent Ist­ván tanul­má­nyi ház műkö­dik ben­ne.

A közép­ko­ri góti­kus temp­lom­ban már csak pár magyar lélek­nek szól a magyar nyel­vű isten­tisz­te­let. A kom­mu­niz­mus­ban rak­tár­nak hasz­nált temp­lom bel­ső­je szé­pen meg­újult.

Hazajáró epizódban szerepelt: