A Kor­pon­ai-fenn­sík domb­vi­dé­két a pata­kok és kisebb tavak mel­lett elszórt ház­cso­por­tok teszik moz­gal­mas­sá. Ezek a hegyi szál­lá­sok, tanyák az úgy­ne­ve­zett „lázak”, aho­va a kör­nye­ző köz­sé­gek lakói nya­ran­ta kiköl­töz­nek gaz­dál­kod­ni, hogy aztán télen megint a védett falu­ba húzód­ja­nak. Egy ilyen jel­leg­ze­tes magas­ra épült falu Magas­maj­tény, régi-új nevén Hru­ssó is.

A bozó­ki apát­ság régi tar­to­zé­kát a 17. szá­zad végén nagy kole­ra­jár­vány pusz­tí­tot­ta. A túl­élők a falu felet­ti Magas-Maj­tény hegyé­nek tete­jén foga­dal­mi kegy­ká­pol­nát emel­tek.

A mező­gaz­da­ság és állat­tar­tás mel­lett itt is nagy hagyo­má­nya van a sző­lő­ter­mesz­tés­nek, erre utal­nak a mai napig bor­tá­ro­lás­ra hasz­nált, lösz­fal­ba vágott boros­pin­cék.

Ami­kor az 1938-as bécsi dön­tés­sel Fel­vi­dék magyar­lak­ta déli része vissza­tért Magyar­or­szág­hoz, a szlo­vák nyel­vű falucs­ka a cse­he­ké maradt. Ám lakói még­is az ősi orszá­guk­hoz ragasz­kod­tak.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 159. rész: Korponai-erdő — Kilátások a nyelvhatáron