Feketelakot 1603-ban a török úgy feldúlta, hogy nem maradt benne több 5 léleknél, s nemesi udvarháza is rommá lett. Mégis feltámadt, és igaz, hogy manapság itt is az elvándorlás és az elöregedés üli a torát, él még a magyar Feketelakon.
És a tájház egyik szobájában lett végre egy kicsi zúg a nagy Mezőségben, ahol Wass Albertre is emlékezhet az erre járó vándor.
A 14. század elején a település már az Ákos nemzetségbeli Moys fiainak birtoka volt. Aztán eltűntek innen az ősi nemzetségek, de valahogy mindig volt tovább, s jöhettek világrengető változások, a magyar élet fonala nem szakadt meg. Ennek ékes jele, hogy itt nem düledező és elhagyott templommal, hanem újonnan épített Isten házával találkozunk. S ne feledjük, templom oda épül, ahol van hívő. Mert, lássunk csodát, ilyen is van a Mezőségen. Épülés a pusztulás helyett.
Gyógyító ásványvizekben gazdag hegyvidéki üdülőváros Borszék. A település világhíres borvizeit a környék földtani sajátosságainak köszönheti. A Borszéki-medence a kristályos övhöz tartozó Gyergyói- és Besztercei-havasok és a vulkáni vonulatba illeszkedő Kelemen-havasok közé ékelődött. A vízben oldódó széndioxid a Kelemen-havasok kihűlő magmakamrájából származik, és a törésvonalak mentén éri el a medence alapkőzeteit.
Gyógyvizét már a 16. században ismerték. Báthory Zsigmond Gyulafehérvári udvarába is jutott belőle. A 18. században vizét bevizsgálták és kitűnő minőségűnek találták. Borszék népszerűsítésében és kiépülésében oroszlánrésze volt a bécsi Zimmethausen Antal geológusnak, aki 1804-ben bérbe vette a fürdőtelepet és nekikezdett ásványkincsei kiaknázásának. Neki köszönhető, hogy 1806-ban az üveggyár beindulásával Európában Borszéken palackoztak először gyárilag ásványvizet. A borvizek királynéjának nevezett gyógyvizek híre messze földre eljutott, sok nemzetközi kiállításról hozott díjakat. A 19. században a fürdőtelep még látványosabb fejlődésnek indult: sorra épültek a gyógyfürdők, a fürdővillák, a sétányok, Borszék a Monarchia egyik világhírű gyöngyszeme lett. Aztán eljött a 20. század a maga gyötrelmeivel, a világháborúkkal, az impériumváltással, majd a kommunizmussal, melyek megtörték a fürdő fejlődését. Több mint 30 bővizű borvízforrásából csak a fele maradt meg. Borszék árnyéka lett önmagának, de a nap mintha újra lesütne rá, kezd magához térni. Hiszen vize mégis csak a régi maradt, ma is világszerte isszák és 2004-ben a világ legfinomabb ásványvize címét is elnyerte.
A borvizek mellett pazar természeti látványosságok várnak a településhez közeli Kerekszéken, amely Alsóborszék fölé emelkedő, közel 100 méter vastag pados mésztufa dombjáról nevezetes. A meszes szénsavas ásványvízforrásokból évezredek alatt kicsapódott travertin jól faragható mészkövét középületek díszítésére használják. De ma már a borvizek védelme miatt felhagytak bányászatával.
A lyukacsos travertinben keletkezett a jégbarlang is, ahol a beszivárgó víz megfagy és csak késő tavasszal olvad el.
Jól jelképezi Borszék sorsát első felfedezett forrása, az Ős-forrás. Vize a bányászat miatt még a ’80-as években eltűnt, de a széngáz továbbra is feltör, így ma már gázfürdőként, mofettaként használják.
A XIX. században még a vármegye egyik leggazdagabb mezővárosának virágzó szellemi élete már a múlté. Az evangélikus és református templomok között éktelenkedő jugoszláv partizánemlékmű mindjárt választ ad a miértre. „Az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek, a testvéreket szeressétek.” Amikor a németek e sorokat a templom építésekor, 1820-ban a falára vésték, még nem tudhatták, hogy a vörös hordák gyűlölete elsöpör mindent, ami szent, és vele a legdrágábbat, utódjaik életét is. Az evangélikus templom hívek híján azóta is pusztul, a reformátusoké belül már megújult, de úgy tűnik, lassan vásik el az a vörös csillag és az eszme is, amit hordozott.
Szenttamás határában felújított kereszt hirdeti az öröklétet. Ezeket a kereszteket főleg a 18. században állították a hívek utak mentén és más nevezetes helyeken. A helyi Emberi Jogi Központ sorra újítja fel őket, mert, ahogy hirdetik: történelmi, nemzeti múltunkat reprezentálják, amelyek tanúskodnak felmenőink hazaszeretetéről és keresztény hitéről. A központ székhelye a régi Andróczky kúria.
1785-ben 210 nagykunsági református magyar család telepedett le Bácsfeketehegyen. Iskolát szerveztek és felépítették Délvidék egyik legnagyobb református templomát. A szabadságharc idején a szerbek elől menekülniük kellett, ezt hívják ma is Mária napi szaladásnak. A világháborúk is megviselték a feketehegyi magyarságot. A közösséget a délvidéki reformátusok első püspöke, Ágoston Sándor vezette át a Trianont követő vészkorszakon.
Pedig a szelíd táj csak arra várt mindig, hogy a békésebb időkben kiaknázzák értékeit. A löszös termőföld gyümölcs-termesztésre is kiváló. Szőlőt is termelnek itt, de Bácsfeketehegy legfőbb jellegzetessége a korán érő meggy, amelyből a helyi Horkai család kiváló minőségű pálinkát, helyi népnyelven mondva, targyit készít.
A híres gútai hajómalomnak már a megközelítése is kivételes, hisz Európa egyik leghosszabb, 85 méter hosszú fahídján kelünk át a félszigetre. A fából ácsolt hajómalmok főként a 18-19. században virágoztak. A ma is működőképes gútai faépítmény hitelesen mutatja be a legősibb ismert dunai hajómalomtípust.
Az Árpád-kori Ekecs is büszke lehet múltjára és ma is híven tartja magyarságát. 1268-ban említik először a krónikák. Református temploma 1822-ben épült.
Komárom eredeti vára a bal parton állt, a jobb parton egy kis település, Új-Szőny bújt meg, melynek lakói kezdetben a Dunai átkelést biztosították. A 16. századi török hódoltság idején Komárom végvár lett, katonai szerepe felértékelődött. Amikor Buda elesett, Bécs védelmében nyomban nekifogtak a komáromi erődrendszer kiépítéséhez. Közép-Európa legnagyobb újkori erődje a Monostori-erőd lett, ami 1871-re készült el. Az 1848–49-es szabadságharcban a jobb parti erődöknek fontos szerep jutott.
A szabadságharcban és az 1848-as tűzvészben szinte teljesen felőrlődött Új-Szőny újjászületését a Budapest-Bécs vasútvonalnak köszönhette. 1892-ben átadták az első állandó komáromi átkelőt, az Erzsébet hidat, majd négy év múlva a két oldal települései hivatalosan is egyesültek. De nem sokáig tartottak a boldog békeidők: Trianon elszakította a Komárom szívét, lelkét hordozó északi városrészt.
Komárom minden porcikája sűrű történelméről mesél. Utcáit járva már a Szent István előtti kortól végig követhetjük a dicső magyar századokat. Mert akárhogy is alakult a város sorsa, ahogy a legendás komáromi erődrendszer, úgy a magyarság szellemi-lelki ereje is bevehetetlen volt. Ezt a kitartást jelképezi az óvár megújult Ferdinánd kapuja és az Újváron a komáromi kőszűz allegorikus szobra is, a felirattal: „sem csellel, sem erővel…”
És ezt a rettenthetetlenséget hirdeti a történelmi városközpontban, a főtéren, a tornyos városháza előtt a hős várvédő fővezér, Klapka György tábornok szobra is. 1896-ban felavatták, 1947-ben ledöntötték, helyére Štefánik szobrát állították, 1965-ben az Anglia-parkba száműzték, de 1991-ben csak visszakerülhetett eredeti helyére.
A Szent András tiszteletére szentelt plébániatemplomot a jezsuiták építették.
Előtte, a Duna-menti múzeum udvarán itt ül a halhatatlanságban az egyik legolvasottabb magyar író, Jókai Mór is, aki számos művében állított emléket szeretett szülővárosának, történelmének és lakóinak. Annak a sajátos református közösségnek is, amelyiknek ő maga is tagja volt.
A legjobb élmény biztosítása érdekében, az eszközadatok tárolásához és/vagy eléréséhez olyan technológiákat használunk mint a sütik (cookie-k). Amennyiben beleegyezik ezen technológiák használatába, olyan adatokat dolgozhatunk fel mint a böngészési viselkedés vagy az egyedi azonosítók ezen a webhelyen. A beleegyezés visszautasítása vagy visszavonása bizonyos szolgáltatásokat és funkciókat hátrányosan érinthet.