Komárom

Uticélok / Felvidék / Csallóköz
Nehézségi szint:
2/10

Komá­rom ere­de­ti vára a bal par­ton állt, a jobb par­ton egy kis tele­pü­lés, Új-Szőny bújt meg, mely­nek lakói kez­det­ben a Dunai átke­lést biz­to­sí­tot­ták. A 16. szá­za­di török hódolt­ság ide­jén Komá­rom vég­vár lett, kato­nai sze­re­pe fel­ér­té­ke­lő­dött. Ami­kor Buda elesett, Bécs védel­mé­ben nyom­ban neki­fog­tak a komá­ro­mi erőd­rend­szer kiépí­té­sé­hez. Közép-Euró­pa leg­na­gyobb újko­ri erőd­je a Monos­to­ri-erőd lett, ami 1871-re készült el. Az 1848–49-es sza­bad­ság­harc­ban a jobb par­ti erő­dök­nek fon­tos sze­rep jutott.

A sza­bad­ság­harc­ban és az 1848-as tűz­vész­ben szin­te tel­je­sen fel­őr­lő­dött Új-Szőny újjá­szü­le­té­sét a Buda­pest-Bécs vas­út­vo­nal­nak köszön­het­te. 1892-ben átad­ták az első állan­dó komá­ro­mi átke­lőt, az Erzsé­bet hidat, majd négy év múl­va a két oldal tele­pü­lé­sei hiva­ta­lo­san is egye­sül­tek. De nem soká­ig tar­tot­tak a bol­dog béke­idők: Tri­a­non elsza­kí­tot­ta a Komá­rom szí­vét, lel­két hor­do­zó észa­ki város­részt.

Komá­rom min­den por­ci­ká­ja sűrű tör­té­nel­mé­ről mesél. Utcá­it jár­va már a Szent Ist­ván előt­ti kor­tól végig követ­het­jük a dicső magyar szá­za­do­kat. Mert akár­hogy is ala­kult a város sor­sa, ahogy a legen­dás komá­ro­mi erőd­rend­szer, úgy a magyar­ság szel­le­mi-lel­ki ere­je is beve­he­tet­len volt. Ezt a kitar­tást jel­ké­pe­zi az óvár meg­újult Fer­di­nánd kapu­ja és az Újvá­ron a komá­ro­mi kőszűz alle­go­ri­kus szob­ra is, a fel­irat­tal: „sem csel­lel, sem erő­vel…”

És ezt a ret­tent­he­tet­len­sé­get hir­de­ti a tör­té­nel­mi város­köz­pont­ban, a főté­ren, a tor­nyos város­há­za előtt a hős vár­vé­dő főve­zér, Klap­ka György tábor­nok szob­ra is. 1896-ban fel­avat­ták, 1947-ben ledön­töt­ték, helyé­re Šte­fá­nik szob­rát állí­tot­ták, 1965-ben az Ang­lia-park­ba szám­űz­ték, de 1991-ben csak vissza­ke­rül­he­tett ere­de­ti helyé­re.

A Szent And­rás tisz­te­le­té­re szen­telt plé­bá­nia­temp­lo­mot a jezsu­i­ták épí­tet­ték.

Előt­te, a Duna-men­ti múze­um udva­rán itt ül a hal­ha­tat­lan­ság­ban az egyik leg­ol­va­sot­tabb magyar író, Jókai Mór is, aki szá­mos művé­ben állí­tott emlé­ket sze­re­tett szü­lő­vá­ro­sá­nak, tör­té­nel­mé­nek és lakó­i­nak. Annak a sajá­tos refor­má­tus közös­ség­nek is, ame­lyik­nek ő maga is tag­ja volt.

Hazajáró epizódban szerepelt: