A Maros és a Küküllő összefolyásánál bújuk meg a tájék központja, Magyarlapád, amely madártávlatból egy kifeszített íjat formáz, ezzel is erőt és az elszántságot jelképezve. Van honnan táplálkozzon az öntudat, hisz a hit bástyája, a református templom is ősi múlttal rendelkezik. A középkorban épült, szentélye ma is őrzi a gótika stílusjegyeit, míg kazettás mennyezete 1760-ból való.
Igazi életerős közösség él itt, s hogy ez így is maradjon, ennek egyik záloga a szórványkollégium, amely azoknak a környéken élő diákoknak biztosít magyar nyelven oktatást, akik falujukban csak román tagozatra iratkozhatnának be.
Magyarbükkösön a Kemény család szebb napokat látott kúriáját találjuk. Itt született egykoron Kemény János fejdelem, aki Erdély sorsára, íróként és hadvezérként is döntő befolyással bírt.
Magyarózdon is ódon kastélyba botlunk, amit Pekri Lőrinc kuruc vezér építettett, majd a szabadságharc után a labancok porig égették. Pusztulása után a kastélyt új birtokosa, Radák Ádám építtette újjá. Utolsó tulajdonosa Teleki Ilona bárónő volt, aki az 1945-ös államosítás után külföldre menekült. A ’90-es években visszaszolgáltatott birtokot aztán örököse a Bonus Pastor Alapítványnak adományozta, akik az épület helyreállításán munkálkodnak.
A Pekri és Radák családok nemcsak birtokolták uradalmukat, de a nagy múltú helyi református egyházközséget is patronálták. A kastély szomszédságában Pekri Lőrinc épített templomot, ami helyére aztán 1910-ben még nagyobbat emeltek.
A gyülekezet ma már erősen apad, de Erdélynek e csendes zugában az elvándorlás ellenére is töretlen a magyar közösség jelenléte.
Apró kis település Magyarsülye, melynek temploma már akkor állt, amikor Amerika felfedezője, Kolumbusz Kristóf még meg sem született. Ebbe az apró faluba nyúlnak vissza a világhírű matematikus, Bolyai Farkas gyökerei is, akinek dédapjára és nagyapjára kopjafák emlékeztetnek. A különálló harangtorony egy megkopott sírfát rejt. Négy magyar honvéd teste hervad itt, akik a II. világháborúban vérüket áldozták hazánkért.
Magyarszentbenedek temploma a 14. században épült. Katolikus lakói előbb reformátusok lettek, majd végül az unitárius vallásnál állapodtak meg.
Kertjében újabb magyar emlékdarabkára, ifjabb Csiki Mózes sírjára bukkanunk.
Szőgyén határában az erdő alatt ősi búcsújáróhely bújik meg, ami Cigléd kiépített Szentkút-forrásánál található. Az ősi szent helyre 1933-ban Kálvária is épült. A Szűz Mária hét fájdalmával kezdődő sajátos keresztút a nagy kápolnához vezet.
A Fekete-Hagymás árnyékában, a Kis-Békás patak mentén elterülő Háromkút a legeltető gyimesi csángó magyarok nyári szálláshelyeiből alakult ki a 19. században. A faluban nincs se orvos, se pap, de van egy kis templom, amit 1950-ben egy romladozó házból alakítottak ki. És hála a határtalan összefogásnak, a tűzvészben elpusztult iskola is feltámadt poraiból, hogy megszépülve szolgálja a magyarul tanuló nebulókat.
A táj zord, de ragyogó is egyben. Így az élet is nehéz, de szép benne. Itt a munkahely és az otthon egy és ugyanaz: maga a természet. Régebben főleg fakitermelésből, éltek a háromkútiak, ma már inkább a saját legelőiken és földjeiken kamatoztatják hagyományos ökológiai tudásukat.
Az eszközök már motorizáltak, de a hagyományos gazdálkodás formái megmaradtak, s ez az életmód röghöz köti az embert.
Háromkút legjelentősebb forrása a Fekete-Hagymás lábánál felszínre törő Meleg-forrás, amely nevéhez hűen télen sem fagy be.
A falu története Doboka várához kapcsolódik. A kezdetektől a vár őrizetét ellátó katonák éltek itt, akik évszázadokon át nemesi kiváltságokkal rendelkeztek.
Kide létét meghatározta lakóinak szabadsága, és a környező táj sajátosságai. A környéken nagy mennyiségben fellelhető kiváló minőségű dácittufának köszönhetően a faluban szinte minden kőből épült. Persze fájdalom, hogy a kőfaragók élettere lassan kiüresedik, de a helyi egyházaknak és a Kide Egyesületnek hála, nem marad magára a közösség és a helyi értékek sem vesznek kárba.
Magyarszarvaskend. Micsoda ősi múltba vesző név. És mennyire magyar. Erdős környékén egykoron szarvascsordák tanyáztak. Az ősi birtokos, Kend nemzetség és utódaik, ha tudták volna, mivé lesz ősi földjük… Kastélyuk és váruk már a föld alatt, csupán a középkori eredetű, 1725-ben felújított és átalakított, Nagyboldogasszony templom állja a vártát. No és az a néhány tucat hívő lélek, aki még tartja magát az ősi rendhez.
A dicső korok mellett a törökvész, a szabadságharcok és kitelepítések is meghatározták Vágfarkasd történetét. A régi mezőváros fénye megkopott, de az élet megy tovább. Ahogy az országút sem állhat meg a Vágnál.
A farkasdi rév története is az Árpádok korába nyúlik vissza. Az átkelőhöz a szabadságharc jelentős hadmozdulatai is kötődnek. 1849 júniusában a honvédsereg utászai a helybéliek segítségével itt építettek átkelőt a Vágon, hogy csapataink átkelve a folyón, Pered felé vehessék az irányt.
A Zsigárdy család ősi fészke is az esztergomi érsekséghez tartozott egykor. A török ide is betört, de az újjászületésről mesél, hogy a 17. században már mezőváros volt. 1849 júniusában itt is áldoztak Görgey vitézei a szabadság oltárán. És hiába a 20. századi kitelepítések, miért pont Zsigárdról sikerült volna kitörölni a magyar életet?
Erről mesél Kaszás Attila szülői háza is, amit a színművész a községnek ajándékozott, falumúzeum céljára. Kaszás Attilának már csak halhatatlan lelke és szelleme él közöttünk, de célja megvalósult: a házból nem holt tárgyak gyűjteménye, hanem élő tájház lett.
A Péternek fiáról elnevezett ősi magyar Peredet is már jó évezrede magyarok lakják. Kezdetben ezt a települést is szerzetesrendek birtokolták. Megsínylette a török időket, majd a kuruc harcokat, és természeti katasztrófák is tépázták. A templom falában az ágyúgolyók is harcias időkre emlékeztetnek.
- június 20-án itt küzdöttek a honért Görgey vitézei az osztrák sereggel, de nem sikerült áttörniük a Vág menti frontot.
A perediek a világháborúkból is kivették a részüket. Ennyi hazáért hozott véráldozat után hogy is gondolhatta a csehszlovák hatalom, hogy valaha is Tešedíkovo lesz Peredből. Szegény Tessedik Sámuel, tán nem is tudott a falu létezéséről, mégis az ő nevét használták fel a szlovákosítási törekvésekhez. Nemrég a falu lakói egy népszavazáson nagy többséggel a történelmi név visszaállításáról döntöttek. Ám a szlovák kormány szembe ment a népakarattal és a mai napig nem hajlandó visszaadni Pered régi nevét. De Pered is csak Pered marad, és népe magyar.
