A Fekete-Hagymás árnyékában, a Kis-Békás patak mentén elterülő Háromkút a legeltető gyimesi csángó magyarok nyári szálláshelyeiből alakult ki a 19. században. A faluban nincs se orvos, se pap, de van egy kis templom, amit 1950-ben egy romladozó házból alakítottak ki. És hála a határtalan összefogásnak, a tűzvészben elpusztult iskola is feltámadt poraiból, hogy megszépülve szolgálja a magyarul tanuló nebulókat.
A táj zord, de ragyogó is egyben. Így az élet is nehéz, de szép benne. Itt a munkahely és az otthon egy és ugyanaz: maga a természet. Régebben főleg fakitermelésből, éltek a háromkútiak, ma már inkább a saját legelőiken és földjeiken kamatoztatják hagyományos ökológiai tudásukat.
Az eszközök már motorizáltak, de a hagyományos gazdálkodás formái megmaradtak, s ez az életmód röghöz köti az embert.
Háromkút legjelentősebb forrása a Fekete-Hagymás lábánál felszínre törő Meleg-forrás, amely nevéhez hűen télen sem fagy be.