A Fekete-Körös mentének ezt az ősi élővilágát és geológiáját kutatta Csák Kálmán is, aki az 1950-es években alapított Tenkén természettudományi múzeumot, hiszen a Fekete-Körös vidéke igen gazdag földtani értékekben.
A református parókia kertjében egy új Kossuth-szobor hirdeti a magyar múltat. Az eredetit még 1899-ben állították.
A Berzava völgyében, a Szemenik-hegység lábai előtt hever Krassó-Szörény vármegye régi székhelye, Resicabánya. Fölötte a Kereszthegy egy német ajkú, de magyar szívű hazafi emlékét őrzi. Georg Herglotz a bánya tulajdonosa volt, amikor a forradalom hírére 1848 tavaszán megalapította a nemzetőrséget, majd az üzemet átalakították a felkelők hadianyag-ellátására. Aztán beköszönt az ősz, s vele a szerbek, majd a románok támadtak a városra. Az ütközetben Georg Herglotz több harcostársával együtt életét adta a hazáért.
Az 1700-as években, amikor Németországból, a felső-magyarországi bányavárosokból, később Olténiából egyre több bányász és kohász érkezett Resicára. A szaporodó kohók ontották magukból a hadianyagot, a gőzgépeket, a vasúti síneket, majd 1872-ben itt gyártottak hazánkban először gőzmozdonyt. Ez volt a híres Resica 2, amit a Bogsán, majd a Hungária követett. Az itt gyártott mozdonyokból a szabadtéri múzeumban kapunk ízelítőt.
A ’48-as harcok után éppen 70 esztendő telt el, amikor a nagy háborúban újra harctérré vált Resica. Előbb a szerbek, majd a franciák, végül a románok lendültek támadásba, akik aztán itt is maradtak. 1945-ben a németeket kényszermunkára hurcolták, a gyárakat államosították, a kommunizmus teljesen felforgatta a népességet és a városképet is.
Ebben a hagyományosan többnyire német ajkú, majd román többségűvé vált vidéken kellett átvészelnie a zivataros évszázadokat a török után szinte mindig kisebbséget képező magyarságnak. A szórványba szorult honfitársainknak az egyházak ma is erős bástyái, de találkozóhelyük is van: a Magyar Kulturális Központ.
Temes vármegye egykori központja Temesvár. A város minden szeglete a dicső magyar múltról árulkodik. A belvárost a századfordulón épült szecessziós épületek ékesítik, közöttük is a legszebb a Bruch-palota. Mellette a régi Vármegyeháza, a későbbi barokk palota áll, szemben pedig a monumentális katolikus székesegyház. A római katolikus csanádi püspökség 1737-ben költözött Temesvárra. A püspöknek hamarosan szép palota is épült.
Ritka már a magyar szó, pedig volt idő, amikor világraszóló magyarok koptatták a város utcáit. Itt volt hadmérnök Bolyai János, de itt született Komárom dicső védője, Klapka György is, aki a kiegyezés után Temesvár országgyűlési képviselője lett.
Temesvár nemcsak egyházi és közigazgatási, de fontos kulturális központ is. Az 1875-ben épült Nemzeti Színház épületében ma német, román és magyar színtársulat is működik.
A színház közelében áll a várkastély, amely egykor Károly Róbert király, majd Hunyadi János temesi főispán székhelye volt, majd kaszárnyaként is használták.
A kiegyezés utáni korszakot idézi a temesvári polgárok egykori korzója, a Lloyd sor is. A megnyíló tér ikonikus épülete az impozáns Lloyd-palota.
A Béga patakon átkelve újabb történelmi helyszínre érünk. A feltételezések szerint itt végezték ki 1514-ben Dózsa Györgyöt, melyre egy magyar nyelvű emléktábla hívja fel a figyelmet.
A Mária tér mellett áll a református templom, ahol a közelmúlt egy dicsőnek indult, de dicstelenné vált történelmi eseménye kirobbant. Innen indult 1989-ben a kommunista rendszert megdöntő népfelkelés. Érdekesség, hogy a templom egy bérház első emeletén található.
Királyi kastélyok és főúri paloták helyett a szórványba került magyar közösség egyik fellegvára a Bartók Béla líceum, ami az oktatáson és nevelésen túl a magyar öntudat erősítését is szolgálja.
Elkél Isten segedelme a Vaja nemzetség ősi fészkében, Berekszón is. A templom sírkertjében Vukovics Sebő nyugszik, ha nyugodhat egyáltalán idegenné lett szolgaföldben, egy ilyen életúttal a háta mögött. Temes vármegye egykori alispánja az 1848-49-es szabadságharcban Délvidék kormánybiztosa volt, majd a Szemere kormány igazságügyi minisztere lett. Világos után birtokait elkobozták, Angliába emigrált, de a kiegyezést követően hazatért visszakapott berekszói birtokaira, és itt töltötte élete hátralevő éveit.
Középkori eredetű település Papd, ami azon kivételes falvak közé tartozik, amelyek nem pusztultak el a török hódoltság alatt. A földbirtokos Csávossy család sarja, báró Csávossy Gyula a feltámadás hitével emeltette 1860-ban, mégis az elmúlás jelképe lett az esztergomi bazilikára emlékeztető katolikus templom, ami a Csávossyak végső nyughelye is egyben. Ez a kifosztott, meggyalázott, omladozó mauzóleum inkább tűnik háborús emléknek, mégis a boldogtalan békeidők áldozata lett. Gyülekezet híján már csak Isten kegyelmében bízhat, ahogy megkopott felirata is hirdeti: „Isten segedelme maradjon mindenkor velünk.”
A Teleki család középkori birtoka Ótelek, amely a török alatt teljesen elpusztult, majd a 18. századi folyószabályozás után újratelepült a Béga mellett. Ótelek ma is döntő többségében magyar, amely ritkaságszámba megy a Temesközben. A templom és az iskola. Ahogy a Kárpát hazában mindenhol itt is ez kell a megmaradáshoz. A templom, ami 1885-ben épült Szent Kereszt tiszteletére, hogy az ótelekiek évszázados áldozatvállalására emlékeztessen. És az iskola, ahol meg kell becsülni minden magyar nyelven tanuló nebulót.
Kevesen ismerik az Aranyos-Beszterce és a Dorna folyók egyesülésénél fekvő Dornavátrát. Ahol egykoron hazai és külföldi turisták sokasága járt-kelt és áldotta a mofetták, gyógyvizek, és a kristálytiszta levegő jótékony hatásait, ma már újfajta tömegek és megroskadt színfalak várnak. Mert ahogy a Monarchiát letaszították a történelem forgó-színpadáról, úgy kopott meg Dornavátra hajdani fénye is az elmúlt 100 esztendőben. Az 1700-as években pásztorok fedezték fel a környék ásványvízforrásait, amiket el is neveztek borkutaknak. 1775-től üdülőközpont épült köréjük, az egyre népszerűbb fürdőhely híre aztán Bécsig is eljutott. Ferenc József és Ferdinánd is élvezte itt a boldog békeidőket. 1886-ban Ferenc József maga támogatta a település további fejlesztését. Ekkor épültek palotái, vasútállomásai, temploma és iskolája is. Régi idők tanúja az 1871-ben foglalt, majd a monarchia néhai mezőgazdasági miniszteréről, Falkenheinról elnevezett forrás is.
1907-ben Dornavátra már városi rangot is kapott, de a világháborúk, az elcsatolás, az államosítás megpecsételték az üdülő sorsát. A fürdőket a kommunista időkben a román munkásosztály tagjai látogatták, kezelési jegyekkel. Egyelőre úgy tűnik az új rendszer sem képes élni Dornavátra adottságaival, a város szebb jövőre vártában tovább sorvadozik.
Felsőzúgó, vagyis Ruzsbachfürdő fekvése ma is dicséretre méltó. A magurai erdők közepén felbukkanó meleg vizű gyógyforrásait már a 16. században ismerték. Amikor a zálog idején a Lubomirszki család gondozásába került, igen népszerű lett a lengyel nemesek körében. Olyannyira, hogy amikor a zálog véget ért, még az elmúlt századfordulón is egy Zamoyszki nevű grófi család birtokolta. Ők építették 1933-ban travertínó mészkőből a Fehér-ház nevű főépületét is. A fürdő olyan népszerű volt, hogy a 30-as években annak is híre ment, hogy Alfonz spanyol király az esetben, ha a spanyol forradalom őt megfosztaná trónjától, Ruzsbach-fürdőt szemelte ki menhelyéül, ahol közeli rokonának, Zamoyski lengyel grófnak híres fürdője van. Erre persze nem került sor.
Itt gőzölög a mésztufában Felvidék legnagyobb travertínó tava, a Kráter tavacska.
Mezőcsáváson ácsorog, immáron 1570 óta a dombon az erdélyi népi faépítészet egyik legrégibb emléke, a harangláb.
Amikor a falut 1661-ben Ali pasa serege elpusztította, a dombtetőn lerombolták a középkori templomot is. De mindig van újrakezdés, és ugyan több mint egy évszázadnak kellett eltelni, de csak újjáépült a templom.