Archives

Zára

1918-ig Dalmácia fővárosa a közel 3000 éves múltra visszatekintő Zára volt. A város bővelkedik magyar emlékekben. A Szűz Mária templom harangtornyán latin felirat is megörökíti Kálmán királyunk dicsőségét.

Dalmácia egyik legszebb középkori építménye, a Szent Anasztázia-katedrális. Harangtornya Zára egyik jelképe.

Könyves Kálmán halála után folytatódott a versengés a városért a magyarok és velenceiek között. II. István, III., majd IV. Béla is a magyar korona alá hajtotta, de a legemlékezetesebb hadjárat Nagy Lajos királyunk nevéhez fűződik, aki 1357-ben, miután Zára és a dalmát városok fellázadtak Velence ellen, bevonult a városba. A Szent Ferenc kolostorban maga a király diktálta a zárai béke feltételeit, amelyben a Dalmácia székhelyévé tett város számára jogokat adományozott.

1797-től az első világháború végéig az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, majd rövid olasz fennhatóság után előbb Jugoszlávia, majd Horvátország része lett.

Zárában a legújabb kor is tartogat érdekességeket. A tengerparti sétányon különleges dallamú hangokat hallhatunk. Egy világon egyedülálló hangszer, a tengeri orgona a víz és a szél összjátékával játssza random a kis harmóniákat.

Nin

A Horvát Királyság első fővárosa és szakrális központja Nin volt, egészen addig, amíg 1105-ben Könyves Kálmán királyunk a Szent Korona fennhatósága alá rendelte Horvátországot.

A Szent Kereszt templomot méltán nevezik a világ legkisebb katedrálisának. A 9. században épült, és sokáig a horvát királyok udvari kápolnájaként szolgált.

Az óvárosban még korábbi emlékek is felfedezhetők. Az egykori római fórumon dacolnak az új időkkel a Vespasianus császár idejéből, az 1. századból származó templom maradványai.

Körösbánya

Aranyérceit már a rómaiak bányászták, de a magyar királyok is szorgoskodtak ásványkincsei kiaknázásában. A Hunyadi család birtokán maga Mátyás király is járt, aztán elajándékozta a Báthoryaknak. 1746-tól 130 évig Zaránd vármegye székhelye volt. Mert bizony a tatárok és törökök is dúlták rendesen Körösbányát, de magyar népe a legnagyobb vérveszteségeket az 1784-es és 1848-as mócvidéki felkelések alatt szenvedte el.

A magyarság egykor virágzó, pezsgő szellemi központja, a ferences kolostor is mintha nyugdíjba vonult volna. A középkorban letelepedő ferencesek a mai templomot és kolostort a régi helyén a 18. században építették.

A mócdúlás után újjáépített egyházat az 1950-es években újabb traumák érték: ide internálták a ferences rendtartomány több tucat testvérét.

Lesz még jövője a kolostornak, hála Böjte Csaba testvérnek, aki gondozásába vette. Lehet még lelki központ, de egyben az érchegységi túrák bázisa is.

Feredőgyógy

Algyógy fölött hévízes források törnek fel a föld gyomrából. A Nagyági-hegység áldását, a vasas-kénes, jó 30°C-os vizét már a rómaiak is felfedezték. Az ókori Germisara fürdőtelep egykori medencéje máig megmaradt. Az 1500-as években Izabella királyné újíttatta fel a fürdőt, ahol később több erdélyi fejedelem mellett Apaffy Mihály őnagysága is szívesen megpihent. A fürdő a Monarchia boldog békeidőiben élte virágkorát. A termál forrás táplálta vízesés láttán annak idején Kazinczy Ferenc is elámult.

Chicago

Az Egyesült Államok harmadik legnagyobb városa, közel 3 millió lakost számlál, de ha hozzá vesszük az elővárosait is, akkor már egy Magyarországnyi emberről beszélhetünk.

Ha csak 3 évszázadot visszarepülnénk az időben, egy mocsaras területet találnánk a helyén, ahol a potawatomi indiánok éldegélnek, a saját nyelvükön „Checagou”-nak, vagyis vad hagymának nevezett földjükön. Az első európaiak az 1700-as évek végén merészkedtek ide. 1833-ban aztán 350 telepes érkezett, akik telepüket Chicagonak nevezték el. 4 év sem kellett és városi rangra emelkedett, majd kiváló földrajzi elhelyezkedése folytán a nyugat felé terjeszkedő Egyesült Államok fő kiindulópontjává vált. Az Illinois és Michigan Csatorna, a vasútvonal és az innen induló legendás 66-os útnak köszönhető, hogy a 20. század már több mint 1 millió emberre köszöntött rá Chicagóban.

1893-ban már világkiállítást rendezett a város, ami új, meghatározó irányt adott a világ építészetének. Innen indult világhódító útjára a magasépítészet, Amerika és a világ számos pontján sorra nőttek ki a földből a chicagói mintára épült felhőkarcolók.

Az 1920-as évek nem túl hízelgő hírnevet hoztak Chicagónak. A véres gengszterháborúkban állva maradt Al Capone gyakorlatilag a teljes várost az irányítása alá vonta, mígnem 1931-ben végre sikerült rács mögé zárni.

Chicago a ’30-as években a hetedik legnagyobb magyar város volt. Akkor közel 75 ezer magyar élt itt, de ma is több mint harmincezren vannak, akik még nem olvadtak fel a nagy chicagoi tégelyben.

A zsúfolt betonrengeteg szédítő magasságai után nyugalmat ad a magyar léleknek Chicago nyugati része, Norridge városrésze, ahol egy hatalmas székelykapu azt üzeni: ki itt belép, egy darabka magyar földre lel. A Chicagoi magyar református egyház 1914-ben alakult meg. Egy év sem telt el, és már templomot szenteltek, lelkipásztort iktattak, beteljesítve az írást: „akik az úrban bíznak, erejük megújul.”

Az ’56-os emlékmű, mellette a református nőegylet adományozta harang, mind-mind az otthon gyökerező magyar identitást erősítő jelképek.

Detroit

Detroitot egy francia szőrmekereskedő, nevezetesen Sieur Cadillac alapította a 18. század első évében. Amikor odahaza Rákóczi fejedelmünk az akkor 700 éves haza szabadságáért küzdött, idekint a franciák épp az őslakos indiánok utóvédharcaival voltak elfoglalva. Bejelentkeztek a városért a britek is, ám a függetlenségi háború után végérvényesen az Egyesült Államok része és Michigan állam fővárosa lett. De csak 1847-ig, mert a Detroit folyó túlpartján már Kanada van, így nem akarták kitenni a fővárost az esetleges északi támadásoknak.

Ha Detroit, akkor méretes amerikai kocsik. Bizony, „Motor City” az amerikai autógyártás fellegvára. Ford, Chrysler, General Motors, csak hogy a legnagyobbakat említsük.

Az amerikaiaknak az autó talán az elsődleges státusz-szimbólumuk. Pont úgy, ahogy városaiknak a toronyházak. Detroit ikonikus épületei nem véletlenül a General Motors tornyok.

A XX. század első felében az autógyárak nyomán virágzó gazdaság tömegével vonzotta a munkaerőt, köztük a kivándorolt magyarokat. Az ’50-es években aztán az autóipar hanyatlani kezdett. A válságot csak tetézte a bevándorló négerek 1967-es, halálos áldozatokkal járó zavargása. Az ipar visszaszorulása és a bűnözés elburjánzása miatt a fehér népesség, köztük sok hazánkfia is a távozás mellett döntött, így a város lakossága megfeleződött.

Dearbornban a Henry Ford Múzeum az amerikai közlekedési technológia fejlődését mutatja be a járművökön keresztül. A 200 automobil között természetesen ott vannak a legelső Fordok is.

Detroit fénykorában, Delray külvárosban egy valóságos magyar negyed alakult ki. Aztán a hanyatlás idején az addig békés körzetet is feketék és dél-amerikai bevándorlók lepték el. A Szent Kereszt templom a fájdalmasan pusztuló környezetben ma is a detroiti magyarok lelki-szellemi oázisát jelenti.

1974-ben Mindszenty József bíboros hercegprímás is meglátogatta a zsúfolásig telt templomot. A látogatásról készült emlékeket ereklyeként őrzi a közösség.

Hontbagonya

A honti váruradalom tulajdonát IV. Béla adományozta a selmeci polgároknak. A 19. században aztán a Nyári család birtoka lett. Kastélyuk a magyar kultúrtörténet kiemelkedő alakjainak, Nyári Gyulának, Albertnek és Jenőnek is szülőháza. Aztán jött az új világ, és ma már nincsenek Nyáriak, akik itt születhetnének…

Hébec

Itt Hontban elég felkapaszkodni a hébeci búcsújáró templomhoz, amely Szent István akaratából, 1023-ban éppen azért épült dombtetőre, hogy a völgyekben elvadult lelkeket magához hívja.

Jöttek is a jó palócok minden felől, a hébeci templom körül meg egész kis falu kerekedett, míg a tatár fel nem dúlta.

1778-ban történt, hogy egy juhásznak megjelent álmában Ilona császárné, és arra kérte, ne hagyják pusztulni templomát. Így lett újra búcsújáró hely a kápolna, s a vidék népe innentől mindig Szent Ilona napján sereglett a templomhoz.

Később villám sújtott le a templomra, de a Simonyi család megint helyrehozta. Közelében még remetelakot is építettek, ahol a II. világháborúig lakott a templom őre.

Aztán változtak az idők, és egyre kevesebben jöttek. Pedig már se tatár, se mennydörgés nem fenyegetett, csak az a láthatatlan, de mindenhova behatoló fránya közöny. S ahogy a hit lassan elhalványul, úgy fogynak el a jó palócok is a környékről. A Grassalkovich család síremlékén sem magyar már a felirat.

Bikfalva

Bikfalva

A Bodzai hegyek lábánál, Háromszék déli határát őrzi Bikfalva. A település Nagy-Magyarország legdélkeletibb csücskében fekszik, első írásos említése 1321-re tehető. Évszázadokon át szabad székelyek lakták, akik a határvédő szolgálataikért adómentességet és önrendelkezési jogot kaptak a magyar királytól. Az egykori székely lófők épített hagyatékai a kőből épült tornácos kúriák.

Vannak, amelyek érintetlenül pusztulnak. Mások a szakszerűtlen átalakítások áldozataivá válnak, de akadnak szép példák a megújulásra is. Ilyen Kerezsi János kúriája is. Ma már falukép-védelmi program is segíti az értékes épületek megmenekülését.