Itt Hont­ban elég fel­ka­pasz­kod­ni a hébe­ci búcsú­já­ró temp­lom­hoz, amely Szent Ist­ván aka­ra­tá­ból, 1023-ban éppen azért épült domb­te­tő­re, hogy a völ­gyek­ben elva­dult lel­ke­ket magá­hoz hív­ja.

Jöt­tek is a jó paló­cok min­den felől, a hébe­ci temp­lom körül meg egész kis falu kere­ke­dett, míg a tatár fel nem dúl­ta.

1778-ban tör­tént, hogy egy juhász­nak meg­je­lent álmá­ban Ilo­na csá­szár­né, és arra kér­te, ne hagy­ják pusz­tul­ni temp­lo­mát. Így lett újra búcsú­já­ró hely a kápol­na, s a vidék népe innen­től min­dig Szent Ilo­na nap­ján sereg­lett a temp­lom­hoz.

Később vil­lám súj­tott le a temp­lom­ra, de a Simo­nyi csa­lád megint hely­re­hoz­ta. Köze­lé­ben még reme­te­la­kot is épí­tet­tek, ahol a II. világ­há­bo­rú­ig lakott a temp­lom őre.

Aztán vál­toz­tak az idők, és egy­re keve­seb­ben jöt­tek. Pedig már se tatár, se menny­dör­gés nem fenye­ge­tett, csak az a lát­ha­tat­lan, de min­den­ho­va beha­to­ló frá­nya közöny. S ahogy a hit las­san elhal­vá­nyul, úgy fogy­nak el a jó paló­cok is a kör­nyék­ről. A Gras­sal­ko­vich csa­lád sír­em­lé­kén sem magyar már a fel­irat.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 236. rész: Selmeci-hegység 2. — Honti barangolások a Selmecalján