Itt Hontban elég felkapaszkodni a hébeci búcsújáró templomhoz, amely Szent István akaratából, 1023-ban éppen azért épült dombtetőre, hogy a völgyekben elvadult lelkeket magához hívja.
Jöttek is a jó palócok minden felől, a hébeci templom körül meg egész kis falu kerekedett, míg a tatár fel nem dúlta.
1778-ban történt, hogy egy juhásznak megjelent álmában Ilona császárné, és arra kérte, ne hagyják pusztulni templomát. Így lett újra búcsújáró hely a kápolna, s a vidék népe innentől mindig Szent Ilona napján sereglett a templomhoz.
Később villám sújtott le a templomra, de a Simonyi család megint helyrehozta. Közelében még remetelakot is építettek, ahol a II. világháborúig lakott a templom őre.
Aztán változtak az idők, és egyre kevesebben jöttek. Pedig már se tatár, se mennydörgés nem fenyegetett, csak az a láthatatlan, de mindenhova behatoló fránya közöny. S ahogy a hit lassan elhalványul, úgy fogynak el a jó palócok is a környékről. A Grassalkovich család síremlékén sem magyar már a felirat.