A Szilágysámson határában fekvő szőlődombon régi pincesor jelzi, hogy a szilágysági szőlőművelés tekintélyes múltra nyúlik vissza.
Archives
Bogdánd
Tövishát északnyugati határán, a Mázsa patak mentén fekszik Bogdánd. A falut a töröktől a labancokon át a pestisig sok megpróbáltatás érte, de mindig meg tudott újulni és mindvégig magyar maradt. A tövisháti magyarság néprajzi értékeit gyűjtötte össze az áldott emlékű Sípos László néprajzkutató. A róla elnevezett tájház több mint 300 különleges tárgyat őriz.
Hadad
Az Árpád-kori Hadad a középkorban a vidék legfontosabb, mezővárosi rangú települése volt, a Jakcs család várával, melynek már nyoma sincs a falu felett.
Már csak azért sem, mert miután a 16. században a Jakcsok kihaltak, a birtok urai a Wesselényiek lettek, akik a vár köveiből kastélyt építettek. Az uradalom egészen a II. világháborúig a család tulajdonában maradt, aztán a kommunista rendszerben a helyi tanács költözött be az ódon falak közé. A Wesselényi örökösök 2007-ben kapták vissza a műemlék épületet, aztán úgy döntöttek, áruba bocsátják örökségüket.
De van itt Hadadon egy másik kastély is. Ezt is a Wesselényiek építették 1800 környékén. Később házasodás után a Németországból jött gróf Dégenfeld család tulajdonába került. Ám hiába segítették adományokkal a birtokaikon lévő falvak templomait és iskoláit, 1945-ben nekik is menniük kellett. A 2006-ban visszaszerzett kastélyt gróf Dégenfeld Pál a Református Egyházkerület gondjaira bízta, hogy töltsék meg újra magyar élettel.
Hadadon a II. Székely hadosztálynak is jutott egy emlékoszlop. Azoknak a hős honvédeknek a dicsőségét hirdeti, akik a környéken harcoltak az 1918-ban Erdélyre törő román csapatok ellen.
Szilágycseh és Cseh vára
Szilágycseh mellett a dombon alussza örök álmát Cseh vára. Az Árpád-kori erősséget fénykorában, a XV. század környékén Tövishát fő urai, a Jakcsok, majd a Drágffyak bírták. Később a Báthory, a Gyulafi, majd a Kapi családok uradalma lett. A török időkben végvári szerepe volt, majd a 18. században jöttek a Bornemisszák és a vár helyére udvarházat építettek. Aztán a nagy sötét üresség költözött be a kastélyba és fel is emésztette falait. Néhány gazdátlan, bús düledék és egy reneszánsz kút töredéke: ennyi maradt a régi dicsőségből.
A régi mezőváros, Szilágycseh legszebb látnivalói az épületek. Ilyen az egykori Járási Bíróság épülete, vagy a bank, ami Észak-Erdély visszatértekor Úri Kaszinóként üzemelt.
A falu református temploma a 16. század elején épült, a Drágffy család nevéhez kötődik.
Marosfő
A Csíki- és a Gyergyói-medence vízválasztóján, a Gyergyói-havasok és a Hargita közötti Geréces-nyeregben foglal helyet Erdély egyik legjelentősebb hegyvidéki üdülőhelye, Marosfő.
Kilyénfalva
A Tekerőpatak és Újfalu között húzódó Kilyénfalva takaros házait alig több mint 800 székely magyar lakja.
„Kilyénfalva nemcsak legkisebb, hanem legújabb faluja is Gyergyónak”, írta Orbán Balázs. Persze a székelyek máshogy mérik az időt, itt az „új” is legalább párszáz éves. Egész pontosan 1616-ban említik először a települést a birtokösszeírásban.
Az 1761-ben épült templomot Mária Magdolna tiszteletére szentelték fel.
Márton Áron lelki és szellemi utódja, Jakab Antal emlékét a templom mellett a közösségi házban kis könyvtár és emlékszoba őrzi. A püspök közel 13 évig raboskodott Románia kommunista börtöneiben, hitét mégsem tudták megtörni. 1980-ban vette át Márton Áron helyét és megyéspüspökként átvezette egyházát a hit- és magyarellenes rémuralom útvesztőin. Hálát is adott az Istennek, hogy kilyénfalvi székelynek teremtette.
Csernakeresztúr
Csernakeresztúr református „régi magyarjai” mellé a múlt század elején bukovinai katolikus székelyek települtek, akik máig meghatározzák a település arculatát. A környék legnagyobb magyar közösségének otthont adó településen a faluturizmus is jól működik. A Bukovinából hozott értékeket bemutató Csángó tájházat 1994-ben szentelték fel.
A “Holttenger hullámain” fekvő falvak
Szentbenedeken ma már csak egy elhagyatott kastélyt találunk. A Keresztúri család 16. században emelt rezidenciája egykor Erdély egyik legnagyszerűbb épületegyüttese volt. Fénykorát a Kornis családnak köszönhette, akiknek nemzedékei 1602-től 1948-ig éltek e falak között. Akkor aztán jött a csőcselék és lám csak por és hamu maradt a kifosztott falak között.
Egy újabb magyar sziget az Árpád-kori Bálványosváralja. Megújult kincse, XIII. századi eredetű temploma, ahogy a felekezeti helyzet változott, a 16. században előbb evangélikus, majd református kézbe került.
A falu felett emelkedő hegykúpon hajdan királyi erősség állt a Dés környéki sóbányákhoz vezető út védelmében. A 16. században e régi vár köveiből épült fel a medencében Szamosújvár.
Magyardécse a cseresznyéjéről híres. Magyarok lakják, és tartják még magukat. Ezt hirdetik becsben tartott emlékműveik is.
A nagy múltú erdélyi család, az Apafiak ősi fészke Apanagyfalu. Itt még egyben van, és az életet hirdeti a régi templom, kertjében a tölgyfából ácsolt harangtoronnyal és az anyai ágon innen származó matematikus, Bolyai János szobrával.
Szentmáté megújult gótikus temploma és a harangláb újjászülető közösségről ad hírt.
Ördöngősfüzes
A Mezőség északi kapuja és egyik legősibb magyar települése, Ördöngösfüzes. Legendás nevének második tagját, a füzest a vidék fűzfáiról kapta, de honnan eredhet az ördöngös előtag? Egyesek a környék veszedelmes, lápos, mocsaras helyeiből származtatják. Egy 1587-es feljegyzés már a református paplakban garázdálkodó ördögről számol be.