Beregsurányban az Árpád-kori templom mellett két kúria is figyelmet érdemel. A Beregben ritka barokk kúriák egyike a Bay család 18. századi kastélya. A nagy parkot a 19. századi, már klasszicista Uray-kastély uralja.

Tiszacsomán a föld alatt nyugvó honfoglalók holtukban is mesélnek. A 9. századtól használt temető feltárt sírjainak gazdag leletanyaga arról tanúskodik, hogy már Árpád népe megtelepedett itt, és településeik léteztek Szent István uralkodásának idején, a kereszténység felvételekor is. És hogy az eltemetett holtak szava ne legyen pusztába kiáltott szó, erre szolgál az emlékpark, melyben Árpád vezér és Szent István szobrai őrzik az ősök nyughelyét.

Mezővári Borsova egykor itt állt váráról kapta a nevét. Esze Tamás az ősi múltú mezővárosban is zászlót bontott, ennek emlékét vári ódon református templomának falán emléktábla őrzi.

Csetfalva a hagyomány szerint alapítójáról, Árpád vezér egyik hű uráról, Csetéről kapta a nevét. És ha már ilyen ősi múlttal rendelkezik, persze hogy innen sem hiányozhat a középkori eredetű, fatornyos református templom.Virágos, ornamentális díszítéssel festett kazettás mennyezetét ugyanaz a Lándor Ferenc készítette, mint a tákosi templomét.

Visszakanyarodva a Tiszától a Borzsa folyó felé, a hagyomány szerint Bene határában van a zászlóbontás helye, ahol Esze Tamásék toborzókörútjaikra gyülekeztek. 1703 júliusában a felkelők éppen itt keltek át a Borzsán.

A vidék egyik legkiesebb Árpád-kori faluja is csodaszép templommal rendelkezik. És ha ez nem lenne elég, a központban Pintér László sárvári fafaragó hét vezért ábrázoló szoborcsoportja emlékeztet 1100 éves beregi múltunkra.

A Tiszahát módos mezővárosában született a beregi kurucfelkelők vezére, Esze Tamás, aki 1703 tavaszán, a lengyel földön bujdosó Rákóczi Ferencet megnyerte a felkelés vezérének. A fejedelem toborzózászlót és kiáltványt adott át Esze Tamásnak.

Esze Tamás talpasait Rákóczi fejedelem saját hadinépének tekintette és kiváltságlevelében Tarpának hajdúvárosi kiváltságot adott.

Az időközben szatmáriból beregivé lett tarpaiak ma is büszkék kuruc örökségükre. A településen egymást érik a szabadságharc emlékei.

De van itt egy érdekes agrártörténeti emlék is. Az 1885-ben ácsolt, egykor lovakkal működtetett szárazmalom a mai napig épségben megőrizte eredeti szerkezetét.

Márokpapi is gótikus, 13. századi festett református templommal és fa harangtornyával büszkélkedhet.

A Millennium emlékművén hagyományos beregi motívumokkal faragott kopjafák hirdetik az ezeréves haza dicsőségét.

Az elhaló „fekete-víz,” azaz Csaroda patak mellett egy újabb épített örökség, a 13. századi, román stílusjegyeket őrző reformátussá lett templom magasodik. A falu alapítója, a Káta nembeli Csarnavodai család méltó keresztény emléket hagyott az utókorra.

Odabent egészen kivételes falfestmények köszönnek ránk. Az ősi falakon szentek mosolyognak, halálos nyugalommal hirdetve az örökkévalóság örömhírét.

A szentély falának freskói hét évszázados múlttal a hátuk mögött üzenik méltósággal: ne féljetek, a világ felett őrködik a rend.

A reformáció után, a 17. században az új vakolatra életfás, növényindás, virágdíszes mintákat festettek, ezek is újra régi fényükben tündökölnek a szentély és a hajó felső részében.

Tákoson van mire büszkének lenni, hisz a beregi keresztszemes hímzés igazi világszám, aminek messze földről csodájára járnak. A Tájházban nemcsak kiállítás keretében, de munka közben is megismerkedhetünk az ügyes kezű asszonyok alkotásaival.

A tákosi néplélek magas művészi érzékét hirdeti a mezítlábas Notre-Dame is. Úgy áll itt, fatornyával, zsindelytetejével, paticsfalával, döngölt földjével, mintha belemerevedett volna az évszázadokba. Ahogy mondják: “a nép emelte magának fából és sárból.” Azokban az 1700-as években, amikor Mária Terézia rendelkezései nem engedték a reformátusoknak a kő vagy tégla használatát.

A Baráth Vendégházban szállása és házias ízekkel várják a vendégeket.