Táko­son van mire büsz­ké­nek len­ni, hisz a bere­gi kereszt­sze­mes hím­zés iga­zi világ­szám, ami­nek messze föld­ről cso­dá­já­ra jár­nak. A Táj­ház­ban nem­csak kiál­lí­tás kere­té­ben, de mun­ka köz­ben is meg­is­mer­ked­he­tünk az ügyes kezű asszo­nyok alko­tá­sa­i­val.

A táko­si nép­lé­lek magas művé­szi érzé­két hir­de­ti a mezít­lá­bas Notre-Dame is. Úgy áll itt, fator­nyá­val, zsin­dely­te­te­jé­vel, patics­fa­lá­val, dön­gölt föld­jé­vel, mint­ha bele­me­re­ve­dett vol­na az évszá­za­dok­ba. Ahogy mond­ják: “a nép emel­te magá­nak fából és sár­ból.” Azok­ban az 1700-as évek­ben, ami­kor Mária Teré­zia ren­del­ke­zé­sei nem enged­ték a refor­má­tu­sok­nak a kő vagy tég­la hasz­ná­la­tát.

A Baráth Ven­dég­ház­ban szál­lá­sa és házi­as ízek­kel vár­ják a ven­dé­ge­ket.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 148. rész: Beregi-Tiszahát — A kuruc szabadságharc bölcsője