Az elha­ló „feke­te-víz,” azaz Csa­ro­da patak mel­lett egy újabb épí­tett örök­ség, a 13. szá­za­di, román stí­lus­je­gye­ket őrző refor­má­tus­sá lett temp­lom maga­so­dik. A falu ala­pí­tó­ja, a Káta nem­be­li Csar­na­vo­dai csa­lád mél­tó keresz­tény emlé­ket hagyott az utó­kor­ra.

Oda­bent egé­szen kivé­te­les fal­fest­mé­nyek köszön­nek ránk. Az ősi fala­kon szen­tek moso­lyog­nak, halá­los nyu­ga­lom­mal hir­det­ve az örök­ké­va­ló­ság öröm­hí­rét.

A szen­tély falá­nak fres­kói hét évszá­za­dos múlt­tal a hátuk mögött üze­nik mél­tó­ság­gal: ne fél­je­tek, a világ felett őrkö­dik a rend.

A refor­má­ció után, a 17. szá­zad­ban az új vako­lat­ra élet­fás, növény­in­dás, virág­dí­szes min­tá­kat fes­tet­tek, ezek is újra régi fényük­ben tün­dö­köl­nek a szen­tély és a hajó fel­ső részé­ben.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 148. rész: Beregi-Tiszahát — A kuruc szabadságharc bölcsője