Hazajáró műsorok

Középső-Ipoly-mente I. – Hídverések ‘Gyarmattól ‘Nyékig

42. rész

Kinek nem térkép e táj, és letekint a Nógrádi-medencén keresztülszaladó Ipolyra, érzi: a Vepor hegységben eredő és közel 250 km-es futás után Szobnál a Dunába torkolló folyó több mint egy vízfolyás. Aki itthon van Palócföldön, tudja: az egykor szabadon kanyargó Ipoly az évezredek alatt gyakori kiöntéseivel gazdag természeti élőhelyeket alakított ki, mígnem jött a mindig telhetetlen ember, és meg nem regulázta. De középső folyásán maradtak még szabályozatlan szakaszai, melyeket ma is értékes folyóparti növényzet: mocsarak, ártéri erdők és széles rétek szegélyeznek. És így van ez a partja mentén élő emberekkel is. Az Ipoly, ami egy évezreden át összekötötte a Hont és Nógrád határán fekvő falvak lakóit, magyart a magyartól elszakító határfolyó lett. Ám az elcsatolt települések népe hittel és kitartással átvészelte a vészkorszakot, s a két oldal kapcsolatai mintha lassan kezdenének újraéledni.

Látnivalók / Felvidék / Hont

Amikor Kürtgyarmat nevű honfoglaló törzsünk itt telepedett le a Nógrádi-medencében, vagy amikor a 15. században a Balassa nemzetség vette birtokba az Ipoly partjait, vajon gondolták-e, hogy Balassagyarmat egyszer határvárossá lesz.

Pedig az Alföldet Felső-Magyarországgal összekötő út mentén fekvő város a török megszállás után hosszan tartó virágkort élhetett. Nagyszabású épületei, a ma már városházaként működő régi vármegyeháza és az 1835-ben felavatott új vármegyeháza hű képét festik egykori nagyságának és megyeközponti rangjának. Itt még a hivatalokba is olyan emberek jutottak, mint az 1840-es évek aljegyzője, Madách Imre. Vagy a ’70-es évek vármegyei hivatalnoka, Mikszáth Kálmán.

Aztán a 20. században már annak is örülhetett a város, hogy legalább a csonka ország része maradt. Az első világháború utáni országvesztő vörös zűrzavart kihasználó cseh megszállókat ugyanis 1919-ben halált megvető bátorsággal verték ki helyi hazafiak, megmentve a város és a haza becsületét. Így lett Balassagyarmat immár törvénybe iktatva is a legbátrabb város. A csehkiverésre – évtizedes elhallgatás után – ma már „Civitas fortissima” néven múzeum is emlékezik. A Tanácsköztársaság terrorja alatt a legbátrabb városban menedékre lelő kiváló honleány, Tormay Cécile emlékét a városban emléktábla őrzi. A századforduló legkiemelkedőbb írónője itt írta a vörös rémuralomról szóló „Bujdosó könyv” néhány fejezetét.

Bővebben...

A Korponai-fennsík lejtőjén felszik Ipolynyék, ahol példaértékűen őrzik az anyanyelvi, vallási és kulturális hagyományokat. A kultúrház előtt áll Esterházy János szobra. A falu messze földön híres borairól.

Bővebben...

Ipolyszög határán elterülő Égerláp védett területet, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik, az Ipolyt kísérő mocsaraknak az egyik utolsó darabja. A lápvilágot vízben álló égeres erdőfoltok, nádasok és bokorfüzesek tarkítanak. Igen gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik.

Bővebben...

A Középső-Ipoly-mente Nemzetközi Jelentőségű Vizes élőhely, azaz Ramsar terület. Kiérve az égerlápból, a Páskom-legelő tanösvényen, Dejtár határában az Ipoly mentére oly jellemző rétek egyikére érünk. Az Ipoly-mentének ezen a viszonylag szűk területén jól megférnek egymás mellett a madarak, az erdei vadak és az őshonos magyar háziállatok is. Mivel a homoki parlagok megőrzése szempontjából is jót tesz a legeltetés, a Nemzeti Park Ipolyvece határában jelentős magyar szürkemarha állományt tenyészt hagyományos módszerekkel.

Bővebben...