Káposztafalvi-karszt – A Szepesség paradicsoma
Hazajáró műsorok

Káposztafalvi-karszt – A Szepesség paradicsoma

4. rész

„Ha mulatozásnak nevezhetjük azt, midőn Isten csodaszép természetét bebarangolva, annak természeti bájaiban gyönyörködünk, akkor igenis mulatozással jár a turisták foglalkozása”

Téry Ödön dr, 1898

A szepességi gótika emlékei; szűkre szabott szurdokokban zuhogó vízesések; szakadékokat áthidaló vaslétrák, sziklaablakok és barlangok; végtelen bükkösök és fenyvesek világa – maga a paradicsom. Ezúttal a Káposztafalvi karszt csodabirodalmát és magyar emlékeit barangolja be a Hazajáró. A szépséges hegyvidék, amelynek rengetegeiben egykoron IV. Béla és Mátyás király is vadásztak, ma már szigorúan védett nemzeti park, és a különleges ínyencségekre vágyó túrázók ideális vadászterülete.

Látnivalók / Felvidék / Szepesség

Aki a Káposztafalvi-karsztot kívánja felfedezni, jól teszi, ha a Szepesség egyik legpatinásabb városában, Iglón kezdi a kalandozást. Egy XIX. századi feljegyzés még arról írt, hogy „bár valamennyi szepesi német város magyar szellemű, Igló mindegyiknél magyarabb volt.” Nos, a várost körülölelő paneldzsungel már sejteti, ez a megállapítás időközben érvényét vesztette. A történelmi magot jelentő orsó alakú főtérre érve azért még érezzük a múlt illatát. Érdemes körbetekerni a főtéren, ahol bicikliút is segíti a kerékpáros városnézést. A Szepesség második legnagyobb, közel 40 ezer lakosú városában, a főteret szegélyező polgárházak között járva ma már nem hallunk se magyar, se német szót: 1945 után a csehszlovák hatóságok a város német és magyar lakosságát megfosztották állampolgári jogaiktól, a poprádi koncentrációs táborba vitték őket, majd innen kitelepítették Németországba, Ausztriába, illetve Magyarországra.

Pedig valamikor a XIII. században érkeztek az első szász telepesek a lőcsei és a gömöri hegyek közé, hogy bányászként éljék életüket a IV. Béla által újjáépített Magyar Királyságban. A hegyek nem voltak fukarok, adtak vasércet bőven, így Károly Róbert idején már hámorok, vaskohók, és még harangöntöde is volt a városban. No meg jó cipszer vendégfogadók, csapra vert hordókkal, nyárson sütött malaccal, sok-sok mulatsággal, melyek talán mindig a cipszerhimnusszal kezdődtek, ha már az Úr az ősöket „ins Ungarland” vezette. Zsigmond királyunk aztán Iglót is zálogba adta a lengyeleknek, mely csak 1772-ben tért vissza Magyarországhoz, és rögtön a hazatérő szepesi városok központja is lett.
Erről tanúskodik a főtéren a míves stukkókkal díszített régi Tartományi ház, ahonnan a szepesi urak hajdanán igazgatták a környék dolgait, és amelynek középkori elődjében I. Ulászló békét kötött a huszita Giskrával. A város ékessége a XIV. században gótikus stílusban épült plébániatemplom, melyet pusztított tűzvész, földrengés és a 48-as szabadságharcban a császáriak is leágyúzták… mégis, teher alatt nő a pálma: ma azzal büszkélkedhet, hogy 87 m magas tornya a legmagasabb széles e Felvidéken. Egy második világháborús bombatalálat miatt neogótikus külsőt kapó templomtornyon egyébként két toronyóra is van, az egyik alacsonyabban, mint a másik. A szomszédos városok szerint azért, mert az iglóiak olyannyira rövidlátóak, hogy a felső órát nem látják rendesen. A főteret díszíti a copf stílusú evangélikus templom, a klasszicista Városháza és a szecesszió jegyeit magán viselő Vigadó is.
És itt van a jó öreg sarki gyógyszertár is, ami nem nyújt ugyan különleges képet, mégis számunkra oly kedves titok őrzője. Dolgozott itt ugyanis egy patikussegéd, aki szabad idejében a környékre járt festegetni. Aztán 1880. október 13-án egy égi jelre úgy határozott, örökre eljegyzi magát a festészettel. Az iglói patikus, Csontváry Kosztka Tivadar nevét azóta megismerte a világ. Ám úgy tűnik, Igló mai urai nem becsülik annyira a Napút festőjét, hogy mellszobrát a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tegyék. A városi múzeum hátsó udvarának egy eldugott szegletébe száműzték Csontváry emlékét. (És talán Jávor Pált is megemlíthetnénk, mint híres iglói diákot, – ki ugyanúgy szerelmes Tirtsák professzor lányába, mint az összes diák Iglón – ha nem tudnánk, hogy Jávor csak a híres filmben volt iglói.)

De folytassuk kutatóutunkat a magyar emlékek nyomában a városi temető felé, ahol a város hálás népe a ’48-as hősök dicsőségére emlékművet állított. A krónikák szerint ugyanis 1849. február 2-án Guyon Richárd 5000 fős honvéd serege a város határában nagy diadalt aratott a császáriak felett. A harcokban 53 honvéd vesztette életét. A temetőben a város újkori történetét jól szimbolizáló sírfeliratok között sétálva rátalálunk a Magyarországi Kárpát Egyesület két meghatározó iglói vezetőjének is a síremlékére. Mécsest gyújthatunk Róth Márton iglói főgimnáziumi tanár, a Magas-Tátra és a Káposztafalvi karszt korabeli turistamozgalmának egyik vezéralakjának sírjánál. A temető egy másik szegletében nyugszik utódja, a Kárpát Egyesület Iglói Osztályának egykori elnöke, Hajts Béla. Nekik köszönhetjük a Káposztafalvi-karszt számos értékének látogathatóvá tételét. És azt se feledjük, hogy Hajts Béla keresztelte el a Káposztafalvi-mészhegységet a “Felső-Magyarország Paradicsomának.”

Az iglói Múzeum nyitvatartásáról honlapján tájékozódhatunk. Csontváry mellszobrát a főtéren, a Zimna 181. (Tél utca) alatt találjuk meg. A plébániatemplomban minden nap 6:30-kor és 18:00 órakor van szentmise, kivétel vasárnap, akkor 7:30-kor és 11:30-kor. (Telefonszám: 00421/534422777) A régi temető főbejárata a Slovenska és a Levocska utak találkozásánál lévő körforgalomnál van. Hajts Béla sírjának koordinátái: 48.947190, 20.570975. Az 1849 februárjában elesett honvédek közös sírjának koordinátái: 48.946559, 20.570445.

Igló híres állatkertjébe is érdemes látogatást tenni, információkat a honlapon találhatunk.

Bővebben...

Nem túlzás azt állítani, hogy a Káposztafalvi-karszt legszebb kilátóhelye a Tamásfalvi-kilátó sziklapereme. A csaknem 150 méteres függőleges sziklafal teraszáról nagyszerű a kilátás a Hernád-áttörés alsó szakaszára és a karsztvidékre.

A legegyszerűbben Szepestamásfalváról juthatunk ide a zöld jelzésen 2 kilométeres túrával. A jelzés a gótikus alapú katolikus templomtól indul, elhagyja a falut, majd a Tamásfalva feletti szántókra ér. Némi kapaszkodás után eléri az erdőt, ahonnan még 10 perc séta a kilátóhely. Persze ha már itt járunk, érdemes beljebb merészkedni a karsztvidékre, így természetes, hogy a legtöbben a Hernád-áttörés vagy a Kolostor-szurdok bejárásával kombinálják ezt a túrát. De akár végigsétálhatunk Csingótól Erdőaljáig (Podlesok) a sárga jelzésen, amely a Hernádra néző legszebb kilátópontokat fűzi fel a karszt peremén, és nyilvánvalóan érinti a Tamásfalvi-kilátót is. A sárga jelzésen Csingótól 1 óra ide az út, Erdőaljától 2 óra 20 perc, míg a zöldön Tamásfalváról 40 perc, a Hernádtól 20 perc.

Bővebben...

Van mit megcsodálni Szepescsütörtökön, amely nevét a csütörtökön tartott vásárról kapta. A falut eredetileg magyarok lakták, kik Szentlászlóra keresztelték településüket, ám a tatárjárás vihara őket sem kímélte. Az újjáépítők szepesi lándzsás nemesek voltak, akik tovább vitték lovagkirályunk kultuszát, miközben az aranybányászatból gazdagították a növekvő települést. Csütörtökhely nem került lengyel zálogba, sőt, az el nem zálogosított szepesi települések központja lett. 1473-ban bővítik a Szapolyaiak a román stílusú templomot kétszintes gótikus kápolnával, melyet a magyarországi gótika legszebb alkotásaként tartanak számon, és amelynek festett üvegablakai magyar szenteket ábrázolnak.

A templom miserendje: hétfő 6:00, kedd 17:15, szerda 6:00, péntek 17:15, vasárnap 7:15, 10:15. Amennyiben meg szeretnénk nézni a templomot belülről, ezt a számot kell hívni: 00421/534598400

Bővebben...

A Thurzó család Bethlenfalván is letette a névjegyét. Ősi birtokukon a XVI. században építették a szepességi reneszánsz egyik legszebb alkotását, a díszes pártázatú kastélyt. Az omladozó falak láttán nehéz elképzelni, hogy a kastély szebb időkben még megyegyűlések színhelye volt. Míg a kastély jobb sorsára vár, addig a XIV. századi Szent Kozmának és Damjánnak szentelt gótikus templom és XVIII. századi  későbarokk kúriája láthatóan jobb kezekben van.

Bővebben...

A „szepesi lándzsás szék” a XII. században kapott önkormányzatot. Ekkoriban karsztvidékünket, mint „Szepesi erdő” említik az iratok, ahová a Szepesség lakossága vész esetén felhúzódhat. A vész pedig meg is érkezett a tatár képében 1241-ben, mire Jordán szepesi gróf (a Görgeyek őse) vezetésével a környék népe az itteni erdőkben és a karsztfennsíkon keresett menedéket. A tatár elvonulta után el is nevezték a hegytetőt Menedékkőnek, a történetet pedig maga Tompa Mihály is feldolgozta „Menedékkő” című regényében. A fennsíkon 1305-ben fogadalomból karthauzi kolostor épült, amelyet Vöröskolostornak neveztek el. Ide fészkelte be magát Basó Mátyás murányi rablólovag 1531-ben, és innen rémisztgette a Hernád-völgy utasait 18 éven keresztül. 1549-ben aztán elfogták, és lefejezték, a kolostort pedig Salm császári tábornok leromboltatta. Az elfeledett, gazzal benőtt romokat a 20. században kezdték feltárni.

A Menedékkő-fennsíkon a kolostor romjai mellett láthatjuk a hegység áldozatainak szimbolikus temetőjét, illetve a Kolostor menedékházat és a hegyi mentőszolgálat állomását. A menedékházban van étel-ital, és bérelhetünk a Kysel-szurdok via ferratájára felszerelést is. A közeli Rózsa-barlangban Hajts Béla kutatásai szerint a szerzetesek alkimista tevékenységet folytattak.

Tompa Mihály: Menedék-kő
Szepesben, Lőcséhez közel,
Erdőborított hegytetőn,
Ó zárda pusztult omladéka áll;
A régi templom- és cellákban
Sugár, magas fenyvek növének immár;
Mohos, halottas omladékra
Ifjan tenyésző zöld élet borúl.
Midőn honunkra rontva a tatár,
Határiban gyilkolt és égetett:
Vidéke rémült lakóinak
E rejtett zárda nyujta menhelyet,
S innen vevé nevét.
Idő s viszály később lerombolá,
És már csak tornya állt,
Repedt tornyában kis harang.
Csengő szavú, de néma régen.

Bővebben...

A Káposztafalvi-karszt talán leglátványosabb és legismertebb szurdoka a környék kedvelt kiránduló-központjából, Erdőaljáról (Podlesok) közelíthető meg és mintegy 2 órás túrával járható végig a zöld jelzésen. Az erózió formálta festői szurdok csak egy irányból, alulról járható, és társaihoz hasonlóan jól kiépített. Az erdőbe érve fapallók segítik a közlekedést, amelyek segítségével többször is átkelünk a patakon, ami időnként búvópatakként rejtőzik el a fehér kavicsos meder alá. A jelenség miatt illetik a völgyet a Száraz-Fehér-víz elnevezéssel.

A szakadék felfedezését Róth Mártonnak köszönhetjük, aki az 1900-as évek elején társaival turistaútvonalat jelölt és épített ki, először a Tálacska-vízesésekig, majd az egész kanyonon át.

Az út a Tálacska-vízesések szakadéka aljától válik igazán izgalmassá. Innen veszélyes kapaszkodó kezdődik a szakadékon kiépített szinte függőleges vaslétrán. A Káposztafalvi-karsztra jellemző kép tárul elénk, ahogy a víz a sziklakiszögelléseken hatalmas szintkülönbségeket legyőzve, vízesés formájában zuhog alá. Ebben a völgyszakadékban 2 és fél km távolságon 400 m a szintkülönbség, amelyet fapallók, vaslétrák és láncok segítségével küzdhetünk le.

A kiépítettség ellenére nem árt az óvatosság a szűkre szabott sziklakeretek között. Egymást érik a szebbnél-szebb vízesések, a Szakadék (Roklina), az Ablakocskás (Okienkový), a Medres (Korytový), a Szélső (Bočný), a Kaskáda. Úgy magával ragad a rendkívül változatos mészkőalakzatok látványa, hogy szinte meg sem érezzük a szintemelkedést, miközben utunk végére, a karsztfennsíkra érünk.

Innen a sárga jelzésen ereszkedhetünk vissza a Vöröskolostor felé, vagy a kéken tovább mehetünk a fennsíkon.

Bővebben...

A Hernád Káposztafalvától Szepessümegig tartó szakaszán fogta magát, és évezredek alatt egy valóságos kanyont vésett magának a meredek, néhol 300 méteres sziklafalak közé. A remekbe szabott szurdokot hamar felfedezték a hazai turizmus megteremtői is. 1906-ban Hajts Béla társaival tutajon járta végig a Hernád-áttörést és elhatározta, hogy a nagyközönség számára is egész hosszában járhatóvá teszi a varázslatos kanyont. Azóta egyre népszerűbbé és jól kiépítetté vált a völgy. Ma már fémhídak, láncok, mászóvasak és fapallók segítik az előrehaladást az éles kanyarokat leíró virgonc Hernád mentén.

A Hernád-áttörésen a kék turistajelzésen mehetünk keresztül, amely 4 óra alatt vezet végig a kanyonon Csingó és Erdőalja között. Útközben érintjük a Karthauzi-hidat, a Létánfalvi-malom rétjét, felmászhatunk a Fehér-patak völgyén, a Kolostor-szurdokon és a Tamásfalvi-kilátóhoz is. Visszafelé választhatjuk a párhuzamosan, a karsztperemen futó sárga jelzést. Ez mindkét irányból 3 óra 20 perces utat jelent, miközben több helyről is (Ördög-gerinc, Tamásfalvi-kilátó) is letekinthetünk az áttörésre és még karsztjelenségekkel is (Gackova-lyuk) találkozhatunk. Szintén érdemes felkapaszkodni a Csingó feletti Bagoly-sziklára, ahonnan pazar kilátás nyílik az üdülőtelepre.

Bővebben...

Ha a Káposztafalvi-karszttól délre fekvő Dobsinai-hegyekben járunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül Európa egyik legnagyobb jégbarlangját, a világhírű Dobsinai-jégbarlangot. A 972 m magasan található sziklaüreg a Gölnic menti főútról, közel fél órás gyalogtúrával érhető el. Valahol itt kapaszkodott fel 1870. július 15-én Ruffiny Jenő, dobsinai királyi bányamérnök, Láng Gusztáv honvédhadnagy és Méga Endre városi tisztviselő társaságában, hogy elsőként fedezzék fel a Jéglyukat. Dobsina város hamar felismerte a barlang jelentőségét és sokat áldozott annak feltárására és kiépítésére. Előbb fából készült gyalogjárókkal és lépcsőkkel látták el, majd 1887-ben – a világon elsőként – villanyvilágítást kapott. A Magyarországi Kárpát Egyesület népszerűsítő tevékenységének köszönhetően a barlang a turisták egyre népszerűbb célpontjává vált. Az érdeklődés nem csappant az elmúlt évtizedekben sem. A barlang különlegességét jelzi, hogy 2000-ben az UNESCO Világörökség részének nyilvánították és a világ 14 természeti csodája között is számon tartják. A mintegy másfél km hosszú barlang egyharmada ma már szigorú rend szerint, csak vezetővel látogatható. Világítani nem szabad, egy csoport legfeljebb fél órát tölthet lent. Érdemes nyáron is melegen felöltözni, mert a levegő hőmérséklete a barlang alsó részeiben, télen-nyáron fagypont alatt marad. A 400 ezer éves barlang jegének folyamatos kicserélődése 5-7000 évig tart, a jég folyamatos mozgásban van, vízszintesen úgy 3-4 cm-t halad évente. A jégréteg vastagsága a Nagyteremben eléri a 27 métert is. Itt, a legtágasabb teremben láthatjuk a leglátványosabb jégformákat, az „oltár”, és a „kút” elnevezésű képződményeket is. Mikor a Dobsinai-jégbarlangot meggondolatlanul összekötötték a Sztracenai-barlangrendszer járataival, a megváltozott huzatviszonyok miatt a jég rögtön olvadni kezdett. Amint ajtóval lezárták az átjárót, a jelenség megszűnt; ez is jól mutatja a jégbarlang érzékenységét.
A barlangot Jókai Mór is meglátogatta és élményeit be is építette „A lőcsei fehérasszony” című regényébe:

„A magyar föld természeti ritkaságainak Kohinoorja, a dobsinai jégbarlang. Itt e hegy mélyében lakik az egyik demiurgus, a földszellem, aki jégből alakít. Kezdi mint bányász, mély üregeket váj, vízzel, szénsavval, azután folytatja mint építész, óriási boltozatokat emel a mélységek fölé, rengeteg oszlopokkal jégből. Aztán oltárt emel, magasat, széles grádicsokkal. Nem feledkezik meg a boltozatos folyosókról sem,(…) van, óriásoknak való szánkapálya, a mesebeli üveghegy, hanem a főtermében a tükörpadlaton egész mulatozó emberi társaság számára van elég hely. Mikor épít, vakmerő, mint egy titán, mikor díszít, gyöngéd, mint egy tündér.”

Megközelítés, nyitvatartás, árak: A barlangot ne Dobsina városában keressük, hanem attól 18 kilométerrel északra, Dobsinska településrésznél. Itt tehetjük le az autót (parkolás 3 euro) és sétálhatunk fel a barlanghoz, az út mindössze 1 km, amit fél óra alatt tehetünk meg. A jégbarlang május közepétől szeptember végéig tart nyitva keddtől vasárnapig. Másfél óránként indulnak turnusok, az első 9:30-kor, majd 11:00-kor, 12:30-kor, míg az utolsó 14:00 órakor. A felnőtt belépő 9 euro, a gyerek 4,50, a diák (6-15 éves korig) és a nyugdíjas (70 felett) 8 euro. A jégbarlang honlapját itt találjuk.

Bővebben...

A Szepesség és Gömörország kulturális értékeit felfűző Gótikus autóútról szép kilátás nyílik a kiszélesedő Gölnicre, amelynek mentén fekszik a karsztvidék legnagyobb tava, a folyó 1954-es felduzzasztásával keletkezett Imrikfalvi-tározó. A nyáron fürdőzőktől és a vízisportok szerelmeseitől, télen síelőktől hangos Imrikfalva (Dedinky) a Káposztafalvi-karszt déli részének turisztikai bázisa panziókkal, éttermekkel. Innen indulhatunk a rövid, de kalandos Zejmár-szakadék bejárására.

Bővebben...

A Gölnic megirigyelve északi testvére, a Hernád gyönyörű alkotását, szintén szurdokot vájt magának a karsztvidékbe, amelyet a földrajz Sztracenai-sziklaszorosnak nevez. Régebben a völgyön keresztül kanyargott a főút, a gépkocsi forgalom ma már az új alagúton jut át a hegyen. Így a gyalogos turisták zavartalanul sétálhatnak át a piros jelzésen a Gölnic mellett a meredek sziklafalak alatt a Sztracenai-hasadékvölgyön.

A völgyön átvezető aszfaltút kijáratánál a sziklafalban Coburg Ferdinánd herceg emléktáblájára lelünk. A környék birtokosa 1840-ben építtette a több helyen is sziklába vájt utat, amelynek 1867-ben állítottak emléket.

A Sztracenai sziklakapu látványa Tompa Mihályt is verselésre késztette:
A sztraczenai hegyszorosban
Magas, sötét szirtkapu áll,
Tekints fel és kebled megdobban,
Amint az ív alá jutál;
Bõsz órjásokat lát a képzelet,
Kiknek vaskarja szirtet szirtre vet.
Pedig, mikép él a regében,
A Gnómok épiték e szirtfalat,
Kicsiny, arasznyi teremtések,
Kiknek országa van a föld alatt.
Morzsákból épült, s felépült, mivel
Az egyesült erõ csudát mivel…

A piros jelzés elvezet bennünket a névadó településre, a festői Sztracenára, melynek neogótikus temploma felett a Hárs-fennsík sziklabércei virítanak.

 

Bővebben...

Káposztafalvi-karszt

Az iglói temetőben sétálva találhatunk rá a Magyarországi Kárpát Egyesület két meghatározó iglói vezetőjének síremlékére. Egyikük Róth Márton iglói főgimnáziumi tanár, a Magas-Tátra és a Káposztafalvi-karszt korabeli turistamozgalmának egyik vezéralakja, míg másikuk Hajts Béla, a Kárpát Egyesület Iglói Osztályának egykori elnöke. Nekik köszönhetjük a Káposztafalvi-karszt számos értékének látogathatóvá tételét, és azt se feledjük, hogy Hajts Béla keresztelte el a Káposztafalvi-mészhegységet “Felső-Magyarország Paradicsomának.” Azóta persze már sok víz lefolyt a Hernádon, és ma leginkább Szlovák Paradicsom néven emlegetik az évente turisták tízezreit vonzó, alaposan feltárt karsztvidéket. E költői elnevezést 1921-ben, bizonyos Gusto Nedobry kezdte használni a tájat bemutató cikkeiben, és ezt bátran tehette, hisz a magyar világnak itt ekkor már bealkonyult. Ám nem a mi emlékezetünkben…
A vadregényes, szinte járhatatlan táj mindig is fehér folt volt a térképeken. A tőle északra fekvő terület „szepesi lándzsás szék” néven kapott önkormányzatot a XII. században. Ekkoriban karsztvidékünket, mint „Szepesi erdő” említik az iratok, ahová a Szepesség lakossága vész esetén felhúzódhat. A vész pedig meg is érkezett a tatár képében 1241-ben, mire Jordán szepesi gróf (a Görgeyek őse) vezetésével a környék népe az itteni erdőkben és a karsztfennsíkon keresett menedéket. A tatár elvonulta után el is nevezték a hegytetőt Menedékkőnek, sőt a fennsíkon 1305-ben fogadalomból karthauzi kolostor épült, amelyet Vörös kolostornak neveztek el. Ide fészkelte be magát Basó Mátyás murányi rablólovag 1531-ben, és innen rémisztgette a Hernád-völgy utasait 18 éven keresztül. Romjai közé belépve régi emlékeket is megidézhetünk, de azért érdemes körülnézni a természeti csodák közt is.

A karszt mai területe 142 négyzetkilométer, északról a Zsolna-Kassa vasútvonal, keletről a Hollópatak-Igló országút, délen a Gölnic, nyugaton a Nagy-Fehér-víz határolja. Így legnagyobb kelet-nyugati távolsága 18, észak-déli távolsága 15 km. A karsztplató legmagasabb pontja az 1157 méter magas Holló-kő, átlagmagassága 800 m. A domborzati adottságokból következik, hogy települések és az azokat összekötő utak csak a karszt peremén épültek, így megmaradt a táj érintetlensége, fennmaradt a jégkorszak végén kialakult ökológiai rendszer. Az erdőövezetben az alacsonyabb részeken a tölgyesekkel, bükkösökkel, a magasabb régiókban luc- és jegenyefenyőkkel találkozunk. A páratlan értékek miatt a karsztot 1988-ban nemzeti parkká nyilvánították. A legtöbb túraútvonal kiindulópontja északon Csingó és Erdőalja a Hernád-áttörés túra két végpontja, amelyek az utóbbi évtizedekben komoly túrabázissá fejlődtek.

Hasonlóan az anyaországi Bükk hegységhez, ennek a karszthegységnek is van egy központi fennsíkja, ahonnan sugárszerűen futnak szét az erózió által formált festői szurdokvölgyek. A karsztformák széles palettája található itt a víznyelőktől a karrmezőkig. A karsztjelenségeket gazdagítja az eddig feltárt 69 barlang is, ám azért a fő látványosságok mégiscsak a szurdokvölgyek, amelyek közül nehéz eldönteni, hogy melyik a legszebb.

Itt van mindjárt a Vöröskolostor-szurdok, mely – mint a neve is elárulja – a Vörös kolostortól indul, és a Hernád völgyébe fut le, miközben hét vízesésen át zúdul a mélybe. Bejárni a tömegjelenetek elkerülése végett, csak egy irányban és felfelé lehet; a túrát – mint a többi szurdokban is – létrák, pallók segítik. A kolostor romjaitól délnyugati irányban található a Kiszel-szurdok, mely másfél kilométeres hosszán 180 métert emelkedik. Öt vízesése közül a legnagyobb, a 65 méter magas Széchenyi-vízesés, melyet ma már Óriás-vízesésként tartanak itt számon. (Ahogyan a Kossuth kápolnája vízesés is csak egyszerűen Kápolna-vízesés manapság.) A Száraz-víz-szurdokra is sokan esküsznek, de a legtöbben a Sólyom-völgyet tartják a legimpozánsabbnak, ahol a sok vízesés közül a háromemeletes Fátyol-vízesés a legszebb. A Sólyom-szurdok első bejárására 1898 augusztusában került sor, Róth Márton vezetésével. Rá egy hónapra már egy fényképész, Forberger Vilmos is velük tartott, akinek a fotóiból az egész ország megismerhette a kanyonok világát. A nevekből és az évszámokból is kiderül, hogy bizony a terület feltárásához van némi közünk nekünk, magyaroknak is. Azt már csak csendesen jegyezzük meg, hogy 1870. július 15-én Ruffinyi Jenő bányamérnök, dr. Fehér Nándor orvos, Láng Gusztáv honvédhadnagy és Méga Endre tisztviselő a közeli Dobsináról felmásztak a Ducsa-hegy oldalába, és leereszkedtek a környéken már régóta ismert „hideg lyukba”. Azóta ezt a „lyukat” Dobsinai-jégbarlangként ismeri a világ. 1871-ben már jégünnepélyt rendeztek a barlang nagytermében, 1886-ban már villanyvilágítás fogadta a látogatókat, köztük Jókai Mórt, aki „A lőcsei fehér asszonyban” meg is örökítette a látványt. No, hát ilyen volt ez a dualizmus. Azt már csak félve jegyezzük meg, hogy ezen a vidéken játszódik Mikszáth „Szent Péter esernyője”, vagy Tompa Mihály „A sztracenai sziklakapu” című műve, nehogy tényleg túl sokat ünnepeljük önmagunkat, múltunkat. Úgy is itt van még a Hernád, amely úgy tör át a mészkővidéken, mint kés a vajon. A folyó felett pedig ott magasodik a Tamásfalvi-kilátó, ahonnan páratlan kilátás nyílik a Magas-Tátrára, a mélyen bevágódó szurdokvölgyekbe, a Hernád-áttörésre. És ott van még Káposztafalva, a Holló-kő, a Fehér-víz-szurdok, a Tündérhegy, az Időszakos-forrás – megannyi természeti csoda, amelyet érdemes megnézni, ha valaki a Szlovák Paradicsomba, azaz a Káposztafalvi-karsztra utazik.

Hosszan haladunk a Száraz-Fehér-víz szurdokában, ahol néha feltorlódunk, hisz a technikát nem egyszerű feladogatni a létrákon. Jártunk már sokszor a kanyonok felvidéki Mekkájában, de azért mégis más nagyzsákokkal, kameraállvánnyal végigmászni a vizes, csúszós terepen. Hogy miről is van szó, azt a rendezőnk illusztrálja egy nagy eséssel valahol a szurdok közepén. Szerencsére apró zúzódásokkal megússza, és a kezében lévő gopro-nak sem lesz semmi baja, amivel éppen a Hazajáró főcíméhez készít vízalatti képeket.

A Felvidék paradicsomába egyenesen a Pieninekből érkeztünk, hogy 26 percbe valahogy belesűrítsük mindazt a csodát – szurdokokat, jégbarlangot, szepességi gótikát, magyar emlékeket – amelyet a Káposztafalvi-karszt viszonylag kis alapterületű hegysége rejt. A Pieninek nem tett nagy próbára bennünket, de azért jó volt kicsit felszívni magunkat előtte a Bethlenfalvi-völgyben lévő bázisunkon, egy erdő közepén lévő faházban, amelyet ezúttal is helyi kísérőnk, Scheirich Laci bácsi intézett nekünk.

Másnap Iglón kezdtünk, ahol természetesen Csontváry Kosztka Tivadarra és a magyar emlékekre helyeztük a hangsúlyt. Itt a két főszereplő bicajra pattant, a stáb pedig mikrobusszal kísérte Csingóra, a Tamásfalvi-kilátóhoz, Bethlenfalvára a kastélyhoz és Szepescsütörtökre. Az utóbbi település gótikus templománál köszönthettük a Hazajáró történetének első interjúalanyát Nagy Ferenc személyében, aki 56-os, Bécsben élő emigránsként járta turistatársaival a Felvidéket, és állt spontán kameránk elé.

A következő napon vetettük be magunkat a szurdokok világába. A sok lehetőség közül a Száraz-Fehér-víz-szurdokra esett a választásunk, amelyen feltúráztunk a karsztfennsík peremére. Innen Menedékkő felé indultunk, ám egy régi magyar emlék miatt benéztünk a Savanyú-szurdok völgyébe: Scheirich Laci bácsi nélkül biztos nem találtuk volna meg Csáky Sándor gróf feliratát egy közeli barlang bejáratánál, amely még a magyar útikönyvekben sem szerepel. Menedékkő kolostorromjától leereszkedtünk a Hernád-áttörésbe, majd Létánfalva felé vettük az irányt.

Itt szembesültünk a „romska osadák” valóságával: a térképeken a települések mellett feltüntetett felirat valójában már-már bangladesi népsűrűségű telepet takar, ahol Brazíliát megszégyenítő favellákban éldegélnek a gombázásból, erdei gyümölcsök szedéséből éldegélő cigányok.

Utolsó napunkon a karszt déli látványosságai, a Dobsinai jégbarlang, a Sztracenai-völgy és az Imrikkfalvi-víztározó került terítékre. Érdekes, hogy a Káposztafalvi-karsztba 2018-ban visszatértünk egy újabb filmért, amelyben szintén felbukkan Imrikfalva. Amennyiben tudtuk volna, hogy a Hazajáró még ekkor is műsoron lesz, biztosan másként szerkesztjük az első filmet.

Mindenesetre ezen az úton készültek el a főcím utolsó képei, amelyek így három helyszín, a Magas-Tátra, a Pieninek és a Káposztafalvi-karszt hangulatát, tájait tükrözik. A 2. évadban felmerült, hogy lecseréljük a főcím képeit, de az olyannyira összenőtt a Hazajáróval, hogy aztán a mai napig is ezek a képek láthatók, mikor felcsendül a főcímdal. Apropó főcímdal: a film fülbemászó zenéjét mosonmagyaróvári zeneszerző barátunknak, Bükki Bencének köszönhetjük. Bence később több filmünkben is hangmérnökként és technikusként segítette munkánkat. A főcímdal népszerűségét jelzi, hogy sokan töltik le telefonos csengőhangnak a legnépszerűbb videómegosztóról.

A forgatás időpontja: 2011. szeptember 20-23.
Hazajárók: Kenyeres Oszkár, Pintér János
Szereplő: Nagy Ferenc
Operatőr: Schödl Dávid
Hangmérnök: Tóth József
Szerkesztő: Kenyeres Oszkár
Technikus: Kiss Attila, Szabó András
Vágó: Vándor Attila
Narrátor: Tokaji Csaba
Főcímzene: Bükki Bence
Köszönet: Plevova Iveta, Scheirich László, Zeller Mihály
Írta és rendezte: Moys Zoltán

A nemzeti park bejáratainál (Erdőalja-Podlesok, Csingó) belépőt szednek. Árak: felnőtt 1,50 euro, 6 és15 között illetve 62 év felett: 0,50 euro, 6 év alatt és 70 év felett ingyenes. A 3 napos jegy: 3,50 illetve 1 euro, az 5 napos jegy  6 illetve 0,50 euro. A jegyeket vagy a pakolóban vagy a szurdok bejáratánál lévő bódéban lehet megvenni. Ugyanitt a parkolás ára: autó 2 euro/nap, 14:00 óra után 1 euro. A motor 1,50 euro, a mikrobusz 3 euro.

Térkép:
A népszerű telefonos applikációk és túratervező oldalak (mapy.hiking) mellett mindig velünk van a VKÚ 124-es sorszámú papírtérképe is.
Ajánlott szálláshelyek:
A forgatások és túráink során mi az alábbi szállásokon szálltunk meg, amelyet jó szívvel ajánlunk. (Hazajáró Egylet tagoknak ingyenes szállásközvetítés, szállásfoglalás szlovák nyelven; hívd Jakab Sándort: 00421/908433762)
Káposztafalva: Chata Raj
Imrikfalva: Pastierna Panzió
Gerava-fennsík: Horsky Hotel
Fürésztelep: Chata Piecky
Linkajánló:
Magyar verzióval is rendelkezik a Káposztafalvi-karsztot bemutató honlap, amelyen a szálláshelyek mellett rövid leírásokat is találunk.
A Hazajáró Egylet helyi képviselője, ha elakadnál, segítségre, információra vagy esetleg túravezetőre van szükséged: Scheirich László (Poprád); 00421905824609