A Köz­pon­ti-Har­gi­ta elő­te­ré­nek vul­ká­ni pla­tó­ján, a Nagy- és a Kis-Homo­ród víz­vá­lasz­tó­ján helyet fog­la­ló ked­ves kis hegyi köz­ség, Kápol­nás­fa­lu. A tele­pü­lés a hadak útján, a Har­gi­tát átsze­lő főút men­tén tele­pült, a kora Árpád-kor­ban. Szen­ve­dett is ele­get az átke­lő ellen­sé­ges sere­gek­től, igaz, fek­vé­sé­nek köszön­het­te feje­del­mi kivált­sá­ga­it is. Nevét régi, mára por­rá lett kápol­ná­já­ról kap­ta. 1797-ben aztán szép nagy temp­lo­mot kapott.

Kápol­nás­fa­lu és Szent­egy­há­za tör­té­ne­te szo­ro­san össze­fo­nó­dik egy­más­sal. Volt idő, ami­kor együtt alkot­ták Oláh­fa­lu váro­sát. 1876-ban aztán szét­vál­tak, majd 1968-ban, Szent­ke­reszt­bá­nyá­val való egye­sü­lé­se után a falu­ból újra város lett. A kom­mu­niz­mus buká­sa után az Árpád-kori temp­lo­má­ra vissza­utal­va fel is vet­te a Szent­egy­há­za nevet. Mai temp­lo­ma már jóval később, a 18. szá­zad­ban épült.

Az után­pót­lást igen komo­lyan veszik Szent­egy­há­zán. Ennek ékes pél­dá­ja az 1982-ben ala­kult világ­hí­rű Szent­egy­há­zi Gyer­mek­fil­har­mó­nia.

Egy­ko­ri vas­bá­nya­te­lep Lövé­te­bá­nya. A régi vas­érc­bá­nya és a hámo­rok ipa­ri muzsi­ká­ja helyett ma már csend üli meg a völ­gyet. Erre a béké­re vigyáz a kápol­na, ame­lyet Erdély­ben egye­dü­li­ként első király­nénk­nak, Bol­dog Gizel­lá­nak szen­tel­tek.

Fel­ső-Homo­ród­men­te köz­pont­ja Lövé­te. A köz­pont­ban még min­dig áll az 1941-ben fel­ava­tott, hánya­tott sor­sú első világ­há­bo­rús emlék­mű.

A tele­pü­lés ékes­sé­ge az 1776-ban fel­ava­tott kato­li­kus nagy­temp­lom. Lövé­te a kato­li­kus val­lás utol­só bás­tyá­ja a Kis-Homo­ród men­tén. Innen dél­re már uni­tá­ri­us fal­vak sora­koz­nak.

Az 1848-as for­ra­da­lom­ban nagy sze­re­pe volt Lövé­té­nek, ugyan­is a határ­ban vas­há­mo­rok működ­tek, ahol ágyú­go­lyó­kat öntöt­tek.

Lövé­te szűk utcá­in jár­va-kel­ve meg­ta­pasz­tal­hat­juk, hogy mennyi­re meg­ha­tá­roz­za a helyi nyers­anyag az épí­té­sze­tet. Fa és kőhá­zak alkot­ják a tele­pü­lést, ahol a mai napig a fő meg­él­he­tést a mező­gaz­da­ság és a faki­ter­me­lés nyújt­ja. És így volt ez a falu szü­löt­te, Ladó Lajos ide­jé­ben is. Ő volt az a csa­va­ros eszű erdő­pász­tor, aki­ről Tamá­si Áron regény­hő­sét, Ábelt min­táz­ta.

A lövé­tei föld gyom­ra sok ásvány­kin­cset rejt. A köz­ség fedett sós­kút­ja évszá­za­dok óta szol­gál­ja a helyi­e­ket. A sós kőze­ten átszi­vár­gó magas sótar­tal­mú vizet főzés­re, a kinyert sót éte­lek tar­tó­sí­tá­sá­hoz is hasz­nál­ják.

Az ásvány­kin­csek mel­lett a nép­raj­zi hagyo­má­nyok is gaz­da­gít­ják Lövé­tét. Egy 19. szá­za­di épü­let­ben 2002-ben táj­há­zat ala­kí­tot­tak ki.

Ha Lövé­te a kato­li­ciz­mus bás­tyá­ja, akkor Almás az uni­tá­ri­us val­lás fel­leg­vá­ra. Mai temp­lo­ma 1786-ban épült

De van itt egy másik temp­lom is, Kará­csony­fal­ván. A hagyo­mány sze­rint a refor­má­ció ide­jén az áttért uni­tá­ri­u­sok és a hűsé­ges római kato­li­ku­sok között össze­tű­zés volt a temp­lo­mok hova­tar­to­zá­sát ille­tő­en, ami végül úgy vég­ző­dött, hogy az uni­tá­ri­u­sok meg­kap­ták a régi, Árpád-kori temp­lo­mot, míg a kato­li­ku­sok a 18. szá­zad­ban újat épí­tet­tek maguk­nak.

A 13. szá­za­di góti­kus, uni­tá­ri­us temp­lom udva­rán míves kőosz­lop áll. Az orvul meg­gyil­kolt Erzsé­bet király­asszony áldott emlé­ké­re állí­tot­ta az egy­ház­köz­ség, 1904-ben.

A temp­lom egy Árpád-kor­ból szár­ma­zó, kőbe vésett rovás­írá­sos emlé­ket is őriz. Virá­go­san fes­tett kazet­tás mennye­ze­té­ről és fres­kó­i­ról is neve­ze­tes.