Egy­ko­ri vas­bá­nya­te­lep Lövé­te­bá­nya. A régi vas­érc­bá­nya és a hámo­rok ipa­ri muzsi­ká­ja helyett ma már csend üli meg a völ­gyet. Erre a béké­re vigyáz a kápol­na, ame­lyet Erdély­ben egye­dü­li­ként első király­nénk­nak, Bol­dog Gizel­lá­nak szen­tel­tek.

Fel­ső-Homo­ród­men­te köz­pont­ja Lövé­te. A köz­pont­ban még min­dig áll az 1941-ben fel­ava­tott, hánya­tott sor­sú első világ­há­bo­rús emlék­mű.

A tele­pü­lés ékes­sé­ge az 1776-ban fel­ava­tott kato­li­kus nagy­temp­lom. Lövé­te a kato­li­kus val­lás utol­só bás­tyá­ja a Kis-Homo­ród men­tén. Innen dél­re már uni­tá­ri­us fal­vak sora­koz­nak.

Az 1848-as for­ra­da­lom­ban nagy sze­re­pe volt Lövé­té­nek, ugyan­is a határ­ban vas­há­mo­rok működ­tek, ahol ágyú­go­lyó­kat öntöt­tek.

Lövé­te szűk utcá­in jár­va-kel­ve meg­ta­pasz­tal­hat­juk, hogy mennyi­re meg­ha­tá­roz­za a helyi nyers­anyag az épí­té­sze­tet. Fa és kőhá­zak alkot­ják a tele­pü­lést, ahol a mai napig a fő meg­él­he­tést a mező­gaz­da­ság és a faki­ter­me­lés nyújt­ja. És így volt ez a falu szü­löt­te, Ladó Lajos ide­jé­ben is. Ő volt az a csa­va­ros eszű erdő­pász­tor, aki­ről Tamá­si Áron regény­hő­sét, Ábelt min­táz­ta.

A lövé­tei föld gyom­ra sok ásvány­kin­cset rejt. A köz­ség fedett sós­kút­ja évszá­za­dok óta szol­gál­ja a helyi­e­ket. A sós kőze­ten átszi­vár­gó magas sótar­tal­mú vizet főzés­re, a kinyert sót éte­lek tar­tó­sí­tá­sá­hoz is hasz­nál­ják.

Az ásvány­kin­csek mel­lett a nép­raj­zi hagyo­má­nyok is gaz­da­gít­ják Lövé­tét. Egy 19. szá­za­di épü­let­ben 2002-ben táj­há­zat ala­kí­tot­tak ki.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 114. rész: Homoród-mente 1. — Advent a Kis-Homoród mentén