Egykori vasbányatelep Lövétebánya. A régi vasércbánya és a hámorok ipari muzsikája helyett ma már csend üli meg a völgyet. Erre a békére vigyáz a kápolna, amelyet Erdélyben egyedüliként első királynénknak, Boldog Gizellának szenteltek.
Felső-Homoródmente központja Lövéte. A központban még mindig áll az 1941-ben felavatott, hányatott sorsú első világháborús emlékmű.
A település ékessége az 1776-ban felavatott katolikus nagytemplom. Lövéte a katolikus vallás utolsó bástyája a Kis-Homoród mentén. Innen délre már unitárius falvak sorakoznak.
Az 1848-as forradalomban nagy szerepe volt Lövétének, ugyanis a határban vashámorok működtek, ahol ágyúgolyókat öntöttek.
Lövéte szűk utcáin járva-kelve megtapasztalhatjuk, hogy mennyire meghatározza a helyi nyersanyag az építészetet. Fa és kőházak alkotják a települést, ahol a mai napig a fő megélhetést a mezőgazdaság és a fakitermelés nyújtja. És így volt ez a falu szülötte, Ladó Lajos idejében is. Ő volt az a csavaros eszű erdőpásztor, akiről Tamási Áron regényhősét, Ábelt mintázta.
A lövétei föld gyomra sok ásványkincset rejt. A község fedett sóskútja évszázadok óta szolgálja a helyieket. A sós kőzeten átszivárgó magas sótartalmú vizet főzésre, a kinyert sót ételek tartósításához is használják.
Az ásványkincsek mellett a néprajzi hagyományok is gazdagítják Lövétét. Egy 19. századi épületben 2002-ben tájházat alakítottak ki.