“Vala­mi­lyen éde­sen derűs vará­zsa van ennek a vidék­nek. A hegyek sze­líd, lágy­vo­na­lú haj­la­ta­i­ból méla báj árad. Nóg­rád­ba elke­rül­ni azt jelen­ti, hogy olyan vidék­re érkez­tünk, ahol nyom­ban ott­ho­no­san érzi magát az ember. Másod­szor már úgy megyünk oda, mint­ha haza­men­nénk. S mikor eljö­vünk, hiány­zik vala­mi: a hely vará­zsa, amely meg­ej­tett ben­nün­ket.”

Majd egy évvel ezelőtt még for­gat­ni érkez­tünk a Har­sá­nyi Gré­te által 1947-ben meg­fes­tett palóc táj­ba, hogy most közön­ség­ta­lál­ko­zón szá­mol­junk be akko­ri élmé­nye­ink­ről.