“Valamilyen édesen derűs varázsa van ennek a vidéknek. A hegyek szelíd, lágyvonalú hajlataiból méla báj árad. Nógrádba elkerülni azt jelenti, hogy olyan vidékre érkeztünk, ahol nyomban otthonosan érzi magát az ember. Másodszor már úgy megyünk oda, mintha hazamennénk. S mikor eljövünk, hiányzik valami: a hely varázsa, amely megejtett bennünket.”
Majd egy évvel ezelőtt még forgatni érkeztünk a Harsányi Gréte által 1947-ben megfestett palóc tájba, hogy most közönségtalálkozón számoljunk be akkori élményeinkről.