“Ennek a hegységnek csak az az egy hibája van, hogy a mienk, hogy itt van nálunk. Ha kint volna az Alpesek földjén, talán sokkal több figyelemre méltatnók. Pedig meg van ezen hegység gazdagon természeti szépségekkel, ritkaságokkal áldva s a turista-világnak valóságos Eldorádója lehetne. Igaz, hogy csak a középrendű hegységek sorába tartozik, s legmagasabb ormai sem érik el a 2000 métert. Van itt minden, amivel egy hegység a turistát elragadni képes.”

A bihari hegyek apostola, Czárán Gyula szavait tettek követték: irdatlan munkával tárta föl és népszerűsítette a vidéket szerte a hazában. Aztán a haza elveszett, így az Erdélyi középhegyvidék ékessége, amit egykor Kalota-havasnak hívtak, ma már alig mondható a miénknek. A Bihar-hegység északi szomszédja, a Vigyázó-hegység szépségeiből mit sem veszített. Szelíd gerincekben tetőzik, vizek szabdalta oldalait rétekkel tarkított erdőrengetegek borítják. Három ágú villa alakú masszívumának ezúttal a Nagy Sebes vizét körülölelő középső és nyugati ágát járjuk be, és a Bethlen Gábor emléktúra keretében megmásszuk a hegylábi szórvány-magyarság ikonikus ormát, az Istenek havasát is.

A Kárpátok alja és a nagy magyar Alföld mezsgyéjén, a Szatmár-Beregi-síkon, a Tisza jobb partján egy földrajzi, történelmi és néprajzi értékekben dúskáló földdarab nyújtózik. A honfoglaló magyarok még mocsarakkal, lápokkal, élő és holt vízfolyásokkal átszőtt erdőket találtak itt. Aztán, ahogy emberi életet leheltek a tájba, az erdők meggyérültek, a folyókat megregulázták és kialakult a Beregi-Tiszahátnak ez a fás legelők, kiterjedt füves puszták és vizes élőhely-maradványok tarkította környezete.

“Pozsonytól felfelé haladva, elénk tárul az elragadó szép Vágvölgy, oldalán erdőpalásttal fedett hegyhátak. Az aranyködbe burkolt hegyek ormain roppant várromok, amikből még csak nemrég halt ki az élet. Ez a romokban gazdag vidék volt a magyar függetlenségi harc legzajosabb küzdőtere. Várait minden időben hatalmas dinasztiák lakták, kiskirályok a felföldön. Itt vetették meg lábaikat a nemzeti fejedelmek, ide vették be magukat a trónkövetelők. Az ostrommal bevett várakat aztán otthagyták szép romoknak: az önként feladottaknak adtak új gazdákat–idegeneket.”

Itt jártában Jókai Mór is rácsodálkozott a Felső-Magyarország és Morvaország ezeréves határán, a Vág és a Morva völgyei között válaszfalat képező Fehér-Kárpátok bérceire. Az Északnyugati-Kárpátok vonulatára, mely mielőtt lassan beleveszne a Kis-Alföld lankáiba, egészen különleges mozaikos tájjal, sűrű erdőkkel, szelíd formájú legelőkkel, ugyanakkor vad mészkősziklás hegységrészekkel rukkol elő. Ősi nyugati határvidékünkön legendás sziklavárak, kastélyok és szakrális épületek vívják hősies küzdelmüket az átalakuló korszellemmel.