Homoród-mente 1. — Advent a Kis-Homoród mentén
Hazajáró műsorok

Homoród-mente 1. — Advent a Kis-Homoród mentén

114. rész
"Van Székelyhonban, Udvarhelyszéken két kis, malmot hajtó folyó: mindkettőnek Homoród a neve. Egyiknek Külső-, vagy Nagy-, a másiknak Belső- vagy Kis-Homoród. Mindkettő a Hargitából ered, úgy, hogy fejöknél közből veszik a két Oláhfalut és párhuzamosan folynak le dél felé, míg Homoród nevű szép szász falunál összefolyván, együtt mennek bele az Olt folyamába. Egy hosszú keskeny bérc, vagy hegylánc választja el kellemetes keskeny vidékeiket egymástól, s szolgáltat részszerint erdős, részszerint szántóföldes és marhalegelős határokat innen és túl a melletök telepedett húsz – részszerint székely – részszerint szász faluknak."
Jánosfalvi Sándor István: Székelyhoni utazás a két Homoród mellett (1858)

A Har­gi­ta-hegy­ség vul­ká­ni kúp­ja­i­ról lesza­la­dó két Homo­ród szab­dal­ta táj­egy­ség ter­mé­sze­ti és nép­raj­zi szem­pont­ból ma is igen vál­to­za­tos. A homo­rú völ­gyek fal­va­i­ban közel húsz­ezer, több­sé­gé­ben szé­kely ember éli küz­del­mes éle­tét. A szá­szo­kat már elűz­ték, a főutak elke­rü­lik, a mun­ka­nél­kü­li­ség, az elván­dor­lás, az elöre­ge­dés meg­tet­te a hatá­sát: így e szép­sé­ges táj Szé­kely­föld elha­gya­tott vidé­ké­vé vált. De talán épp ezért őriz­het­te meg épí­tett örök­sé­ge­it és sajá­tos hagyo­mány­vi­lá­gát. Az adven­ti vára­ko­zás szent ide­jét válasz­tot­tuk, hogy szé­kely­ho­ni uta­zá­sunk során fel­fűz­zük elő­ször is a Kis-Homo­ród men­te fal­va­i­nak gyöngy­so­rát.

Látnivalók / Székelyföld / Udvarhelyszék

A Köz­pon­ti-Har­gi­ta elő­te­ré­nek vul­ká­ni pla­tó­ján, a Nagy- és a Kis-Homo­ród víz­vá­lasz­tó­ján helyet fog­la­ló ked­ves kis hegyi köz­ség, Kápol­nás­fa­lu. A tele­pü­lés a hadak útján, a Har­gi­tát átsze­lő főút men­tén tele­pült, a kora Árpád-kor­ban. Szen­ve­dett is ele­get az átke­lő ellen­sé­ges sere­gek­től, igaz, fek­vé­sé­nek köszön­het­te feje­del­mi kivált­sá­ga­it is. Nevét régi, mára por­rá lett kápol­ná­já­ról kap­ta. 1797-ben aztán szép nagy temp­lo­mot kapott.

Bővebben...

Kápol­nás­fa­lu és Szent­egy­há­za tör­té­ne­te szo­ro­san össze­fo­nó­dik egy­más­sal. Volt idő, ami­kor együtt alkot­ták Oláh­fa­lu váro­sát. 1876-ban aztán szét­vál­tak, majd 1968-ban, Szent­ke­reszt­bá­nyá­val való egye­sü­lé­se után a falu­ból újra város lett. A kom­mu­niz­mus buká­sa után az Árpád-kori temp­lo­má­ra vissza­utal­va fel is vet­te a Szent­egy­há­za nevet. Mai temp­lo­ma már jóval később, a 18. szá­zad­ban épült.

Az után­pót­lást igen komo­lyan veszik Szent­egy­há­zán. Ennek ékes pél­dá­ja az 1982-ben ala­kult világ­hí­rű Szent­egy­há­zi Gyer­mek­fil­har­mó­nia.

Bővebben...

Egy­ko­ri vas­bá­nya­te­lep Lövé­te­bá­nya. A régi vas­érc­bá­nya és a hámo­rok ipa­ri muzsi­ká­ja helyett ma már csend üli meg a völ­gyet. Erre a béké­re vigyáz a kápol­na, ame­lyet Erdély­ben egye­dü­li­ként első király­nénk­nak, Bol­dog Gizel­lá­nak szen­tel­tek.

Fel­ső-Homo­ród­men­te köz­pont­ja Lövé­te. A köz­pont­ban még min­dig áll az 1941-ben fel­ava­tott, hánya­tott sor­sú első világ­há­bo­rús emlék­mű.

A tele­pü­lés ékes­sé­ge az 1776-ban fel­ava­tott kato­li­kus nagy­temp­lom. Lövé­te a kato­li­kus val­lás utol­só bás­tyá­ja a Kis-Homo­ród men­tén. Innen dél­re már uni­tá­ri­us fal­vak sora­koz­nak.

Az 1848-as for­ra­da­lom­ban nagy sze­re­pe volt Lövé­té­nek, ugyan­is a határ­ban vas­há­mo­rok működ­tek, ahol ágyú­go­lyó­kat öntöt­tek.

Lövé­te szűk utcá­in jár­va-kel­ve meg­ta­pasz­tal­hat­juk, hogy mennyi­re meg­ha­tá­roz­za a helyi nyers­anyag az épí­té­sze­tet. Fa és kőhá­zak alkot­ják a tele­pü­lést, ahol a mai napig a fő meg­él­he­tést a mező­gaz­da­ság és a faki­ter­me­lés nyújt­ja. És így volt ez a falu szü­löt­te, Ladó Lajos ide­jé­ben is. Ő volt az a csa­va­ros eszű erdő­pász­tor, aki­ről Tamá­si Áron regény­hő­sét, Ábelt min­táz­ta.

A lövé­tei föld gyom­ra sok ásvány­kin­cset rejt. A köz­ség fedett sós­kút­ja évszá­za­dok óta szol­gál­ja a helyi­e­ket. A sós kőze­ten átszi­vár­gó magas sótar­tal­mú vizet főzés­re, a kinyert sót éte­lek tar­tó­sí­tá­sá­hoz is hasz­nál­ják.

Az ásvány­kin­csek mel­lett a nép­raj­zi hagyo­má­nyok is gaz­da­gít­ják Lövé­tét. Egy 19. szá­za­di épü­let­ben 2002-ben táj­há­zat ala­kí­tot­tak ki.

Bővebben...

Ha Lövé­te a kato­li­ciz­mus bás­tyá­ja, akkor Almás az uni­tá­ri­us val­lás fel­leg­vá­ra. Mai temp­lo­ma 1786-ban épült

De van itt egy másik temp­lom is, Kará­csony­fal­ván. A hagyo­mány sze­rint a refor­má­ció ide­jén az áttért uni­tá­ri­u­sok és a hűsé­ges római kato­li­ku­sok között össze­tű­zés volt a temp­lo­mok hova­tar­to­zá­sát ille­tő­en, ami végül úgy vég­ző­dött, hogy az uni­tá­ri­u­sok meg­kap­ták a régi, Árpád-kori temp­lo­mot, míg a kato­li­ku­sok a 18. szá­zad­ban újat épí­tet­tek maguk­nak.

A 13. szá­za­di góti­kus, uni­tá­ri­us temp­lom udva­rán míves kőosz­lop áll. Az orvul meg­gyil­kolt Erzsé­bet király­asszony áldott emlé­ké­re állí­tot­ta az egy­ház­köz­ség, 1904-ben.

A temp­lom egy Árpád-kor­ból szár­ma­zó, kőbe vésett rovás­írá­sos emlé­ket is őriz. Virá­go­san fes­tett kazet­tás mennye­ze­té­ről és fres­kó­i­ról is neve­ze­tes.

Bővebben...