"Van Székelyhonban, Udvarhelyszéken két kis, malmot hajtó folyó: mindkettőnek Homoród a neve. Egyiknek Külső-, vagy Nagy-, a másiknak Belső- vagy Kis-Homoród. Mindkettő a Hargitából ered, úgy, hogy fejöknél közből veszik a két Oláhfalut és párhuzamosan folynak le dél felé, míg Homoród nevű szép szász falunál összefolyván, együtt mennek bele az Olt folyamába. Egy hosszú keskeny bérc, vagy hegylánc választja el kellemetes keskeny vidékeiket egymástól, s szolgáltat részszerint erdős, részszerint szántóföldes és marhalegelős határokat innen és túl a melletök telepedett húsz – részszerint székely – részszerint szász faluknak."
A Hargita-hegység vulkáni kúpjairól leszaladó két Homoród szabdalta tájegység természeti és néprajzi szempontból ma is igen változatos. A homorú völgyek falvaiban közel húszezer, többségében székely ember éli küzdelmes életét. A szászokat már elűzték, a főutak elkerülik, a munkanélküliség, az elvándorlás, az elöregedés megtette a hatását: így e szépséges táj Székelyföld elhagyatott vidékévé vált. De talán épp ezért őrizhette meg épített örökségeit és sajátos hagyományvilágát. Az adventi várakozás szent idejét választottuk, hogy székelyhoni utazásunk során felfűzzük először is a Kis-Homoród mente falvainak gyöngysorát.