Sipote-vízesések

Sipote-vízesések

Nem is iga­zi karszt­hegy­ség az olyan, ame­lyik­nek nincs egy tisz­tes­sé­ges mész­tu­fa víz­esé­se. A Toroc­kói-hegy­ség­ben a Sipo­te vál­lal­ta magá­ra ezt a sze­re­pet. A Bedel­lői-pla­tó szé­lé­ről indu­ló víz­fo­lyás több lép­cső­ben érke­zik le az Ara­nyos­hoz. A leg­lát­vá­nyo­sabb fel­ső víz­esés­hez több turis­ta­út is vezet, a közép­ső­höz egy ösvény, de az alsó, ara­nyo­si mész­tu­fa­gát sem utol­só lát­vány, amely az autó­út mel­lett van.

A fel­ső víz­esés meg­kö­ze­lít­he­tő az Ara­nyos­lon­ka és a szolcs­vai Búvó­pa­tak-bar­lang közt futó piros három­szö­gön és a Szolcs­va és Bedel­lő köz­ti piros keresz­ten. Mind­két útvo­nal han­gu­la­tos, móc nyá­ri szál­lá­sok­kal, zsup­fe­de­les házak­kal meg­szórt lege­lő­kön vezet, miköz­ben a Bedel­lő hófe­hér szik­lái szol­gál­tat­ják a hát­te­ret. Az Ara­nyos­nál lévő mész­tu­fa víz­esés­hez elég a 75-ös út men­tén meg­áll­ni.

Képek: Hám Péter

Víznyelő kékség

Víznyelő kékség

Víz­nye­lő kék­ség, avagy Vana­ta­ri­le pono­ru­lui. A Szolcs­va felet­ti kékes­li­lá­nak tet­sző mész­kő­fa­lat neve­zik így, ame­lyet a vele szem­ben lévő kilá­tó­te­rasz­ról lehet meg­cso­dál­ni. A körül­be­lül 70–80 méter magas szik­la­fal pere­mé­ről a Poe­ni-patak két­lép­csős víz­esés­sel zúdul alá, kékes­li­lás­sá szí­nez­ve a szik­la­fa­lat, és eltűn­ve a Dil­bi­na-bar­lang­ban. A Dil­bi­ná­ban a Poe­ni aztán egye­sül a Ponor- és a Szá­raz-pata­kok­kal, hogy majd a szolcs­vai Búvó­pa­tak-bar­lang­nál tör­jön a fel­szín­re.

A „víz­esé­ses víz­nye­lő­höz” két útvo­na­lon is fel­jut­ha­tunk. Sokan autó­val jön­nek fel Szolcs­va felől a móc nyá­ri szál­lá­sok­kal meg­szórt mezőn álló keresz­tig. A jó turis­ta azon­ban a kék kereszt jel­zé­sen érke­zik fel ugyan­ide, amely a falu­ból indul és érin­ti a Búvó­pa­tak-bar­lan­got is. A kereszt­től szép kilá­tás nyí­lik a Bedel­lői-karszt­pla­tó nyu­gat felé lesza­ka­dó hófe­hér szik­la­fa­la­i­ra, a Béla­vár­ra és az Öreg­ha­vas­ra is. Innen kell leeresz­ked­nünk a víz­esés­hez.

Képek: Hám Péter

 

Nagy-Tarpataki-vízesés

Nagy-Tarpataki-vízesés

A Nagy-Tar­pa­ta­ki-víz­esés talán az egész Kár­pá­tok leg­is­mer­tebb zuha­ta­ga, amely a Napút fes­tő­jét, Csont­váry Koszt­ka Tiva­dart is meg­ih­let­te, aki 1905-ben itt fes­tet­te meg híres táj­ké­pét. Tulaj­don­kép­pen a Tar-patak több víz­esést is rejt, amely éven­te turis­ták tíz­ez­re­it vonz­za a völgy­be.
Tar­aj­ká­ról indul­va a zöld jel­zést kell követ­nünk, amely a piros Magiszt­rá­lis-úttól eresz­ke­dik le a Tar-patak víz­esé­se­i­hez. Utunk ele­jén már­is a Guhr-mene­dék­ház köszönt ránk. A turis­ta­ház ma már ugyan egy par­ti­zán nevét (Bilík) vise­li, de mi csak marad­junk a régi elne­ve­zés­nél, ne hagy­juk fele­dés­be merül­ni a néhai épít­te­tő, Tát­ra­szép­lak főor­vo­sa, Dr. Guhr Mihály nevét…

És azt se feled­jük, hogy az utat, ame­lyen innen a víz­esé­se­kig jutunk, egy másik főor­vos­nak, Dr. Jár­may Lász­ló­nak köszön­het­jük, aki a Mil­len­ni­um korá­ban komoly támo­ga­tást nyúj­tott a kiépí­té­sé­hez. A Jár­may-úton halad­va a patak egy­re han­go­sabb zúgá­sa jel­zi a víz­esé­se­ket. Első­ként a Hosszú-víz­esést érjük el, amely nevé­hez mél­tón, hosszan elnyúl­va zúg alá a gigan­ti­kus szik­lák között.

Nem sokat kell tovább lép­csőz­nünk, hogy elér­jük a Nagy-Tar­pa­ta­ki-víz­esést, ame­lyet egy nem­rég fel­újí­tott híd­ról cso­dál­ha­tunk meg. Ahogy hala­dunk fel­fe­lé a völgy­ben, egy­mást érik a külön­le­ges lát­ni­va­lók. Pél­dá­nak oká­ért a Kis- és Nagy-Tar­pa­ta­ki-völgy talál­ko­zá­sá­nál a Rainer-kuny­hó, ami arról neve­ze­tes, hogy ez volt az első mene­dék­ház a Magas-Tát­rá­ban. 1863-ban épí­tet­te Tát­ra­fü­red akko­ri bér­lő­je, Rainer János György.

A kőkuny­hó­ban ma régi korok hegy­má­szó esz­kö­ze­i­vel és a tát­rai túrá­zás kez­de­te­i­vel ismer­ked­he­tünk meg. Ahogy a piros jel­zé­sen jobb­ra kanya­ro­dunk, már távol­ból hall­juk a Kis-Tar­pa­ta­ki-völgy zuha­ta­gát, az Óri­ás-víz­esést, amely 20 méter magas­ból zúdul alá a mély­be. A Kár­pát Egye­sü­let­nek köszön­het­jük a víz­esés alá 1904-ben épí­tett vas­hi­dat.

A Guhr(Bilík)-menedékházban 13 szo­bá­ban 28 ágyon és 9 pót­ágyon alud­ha­tunk. (A Haza­já­ró Egy­let tag­ja­i­nak mi intéz­zük a szál­lás­fog­la­lást; hívd Jakab Sán­dort: 00421/908433762.) A szál­lás­le­he­tő­ség­gel nem, de étel­lel-ital­lal szol­gá­ló Rainer-kuny­hó min­den nap 9:00 és 16:00 óra között tart nyit­va, novem­ber és Kará­csony között azon­ban csak hét­vé­gén.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Nagy-Tar­pa­ta­ki-víz­esés.)

Ördögkúti vízesések, Barlangos vízesés

Ördög­kút­ból a kive­ze­tő kis pata­kot követ­ve a szur­dok­ká kes­ke­nye­dő völgy­fők­ben egé­szen kivé­te­les világ tárul elénk. Itt talál­juk az Ördög­kú­ti víz­esé­se­ket. Tovább­ha­lad­va egy mel­lék­szur­dok­ban talál­juk a Bar­lan­gos víz­esést.

Háromkirályok-vízesés

A Czá­rán­ös­vé­nyen halad­va elérünk a Bubul­ci-patak­hoz. A kis cser­mely men­tén érjük el a Három­ki­rá­lyok-víz­esést, amely három külön esés­ből álló zuha­tag-soro­zat. Külön­le­ges­sé­ge, hogy az egyet­len olyan víz­esés a Bihar­ban, amely­nek a lezú­du­ló víz­su­ga­ra mögé lehet áll­ni.

Schmiedl-vízesés

A Behe­mót-sza­ka­dék alsó esé­se, a Sch­midl-víz­esés, ame­lyet Czá­rán Gyu­la neve­zett el Sch­midl Adolf geog­rá­fus­ról, a Bihar-hegy­ség első tudós kuta­tó­já­ról, a víz­esés fel­fe­de­ző­jé­ről.