Archives

Sipote-vízesések

Sipote-vízesések

Nem is igazi karszthegység az olyan, amelyiknek nincs egy tisztességes mésztufa vízesése. A Torockói-hegységben a Sipote vállalta magára ezt a szerepet. A Bedellői-plató széléről induló vízfolyás több lépcsőben érkezik le az Aranyoshoz. A leglátványosabb felső vízeséshez több turistaút is vezet, a középsőhöz egy ösvény, de az alsó, aranyosi mésztufagát sem utolsó látvány, amely az autóút mellett van.

A felső vízesés megközelíthető az Aranyoslonka és a szolcsvai Búvópatak-barlang közt futó piros háromszögön és a Szolcsva és Bedellő közti piros kereszten. Mindkét útvonal hangulatos, móc nyári szállásokkal, zsupfedeles házakkal megszórt legelőkön vezet, miközben a Bedellő hófehér sziklái szolgáltatják a hátteret. Az Aranyosnál lévő mésztufa vízeséshez elég a 75-ös út mentén megállni.

Képek: Hám Péter

Víznyelő kékség

Víznyelő kékség

Víznyelő kékség, avagy Vanatarile ponorului. A Szolcsva feletti kékeslilának tetsző mészkőfalat nevezik így, amelyet a vele szemben lévő kilátóteraszról lehet megcsodálni. A körülbelül 70-80 méter magas sziklafal pereméről a Poeni-patak kétlépcsős vízeséssel zúdul alá, kékeslilássá színezve a sziklafalat, és eltűnve a Dilbina-barlangban. A Dilbinában a Poeni aztán egyesül a Ponor- és a Száraz-patakokkal, hogy majd a szolcsvai Búvópatak-barlangnál törjön a felszínre.

A „vízeséses víznyelőhöz” két útvonalon is feljuthatunk. Sokan autóval jönnek fel Szolcsva felől a móc nyári szállásokkal megszórt mezőn álló keresztig. A jó turista azonban a kék kereszt jelzésen érkezik fel ugyanide, amely a faluból indul és érinti a Búvópatak-barlangot is. A kereszttől szép kilátás nyílik a Bedellői-karsztplató nyugat felé leszakadó hófehér sziklafalaira, a Bélavárra és az Öreghavasra is. Innen kell leereszkednünk a vízeséshez.

Képek: Hám Péter

 

Tarpataki-vízesések

Tarpataki-vízesések

A Nagy-Tarpataki-vízesés talán az egész Kárpátok legismertebb zuhataga, amely a Napút festőjét, Csontváry Kosztka Tivadart is megihlette, aki 1905-ben itt festette meg híres tájképét. Tulajdonképpen a Tar-patak több vízesést is rejt, amely évente turisták tízezreit vonzza a völgybe.
Tarajkáról indulva a zöld jelzést kell követnünk, amely a piros Magisztrális-úttól ereszkedik le a Tar-patak vízeséseihez. Utunk elején máris a Guhr-menedékház köszönt ránk. A turistaház ma már ugyan egy partizán nevét (Bilík) viseli, de mi csak maradjunk a régi elnevezésnél, ne hagyjuk feledésbe merülni a néhai építtető, Tátraszéplak főorvosa, Dr. Guhr Mihály nevét…

És azt se feledjük, hogy az utat, amelyen innen a vízesésekig jutunk, egy másik főorvosnak, Dr. Jármay Lászlónak köszönhetjük, aki a Millennium korában komoly támogatást nyújtott a kiépítéséhez. A Jármay-úton haladva a patak egyre hangosabb zúgása jelzi a vízeséseket. Elsőként a Hosszú-vízesést érjük el, amely nevéhez méltón, hosszan elnyúlva zúg alá a gigantikus sziklák között.

Nem sokat kell tovább lépcsőznünk, hogy elérjük a Nagy-Tarpataki-vízesést, amelyet egy nemrég felújított hídról csodálhatunk meg. Ahogy haladunk felfelé a völgyben, egymást érik a különleges látnivalók. Példának okáért a Kis- és Nagy-Tarpataki-völgy találkozásánál a Rainer-kunyhó, ami arról nevezetes, hogy ez volt az első menedékház a Magas-Tátrában. 1863-ban építette Tátrafüred akkori bérlője, Rainer János György.

A kőkunyhóban ma régi korok hegymászó eszközeivel és a tátrai túrázás kezdeteivel ismerkedhetünk meg. Ahogy a piros jelzésen jobbra kanyarodunk, már távolból halljuk a Kis-Tarpataki-völgy zuhatagát, az Óriás-vízesést, amely 20 méter magasból zúdul alá a mélybe. A Kárpát Egyesületnek köszönhetjük a vízesés alá 1904-ben épített vashidat.

A Guhr(Bilík)-menedékházban 13 szobában 28 ágyon és 9 pótágyon aludhatunk. (A Hazajáró Egylet tagjainak mi intézzük a szállásfoglalást; hívd Jakab Sándort: 00421/908433762.) A szálláslehetőséggel nem, de étellel-itallal szolgáló Rainer-kunyhó minden nap 9:00 és 16:00 óra között tart nyitva, november és Karácsony között azonban csak hétvégén.

Ördögkúti vízesések, Barlangos vízesés

Ördögkútból a kivezető kis patakot követve a szurdokká keskenyedő völgyfőkben egészen kivételes világ tárul elénk. Itt találjuk az Ördögkúti vízeséseket. Továbbhaladva egy mellékszurdokban találjuk a Barlangos vízesést.

Háromkirályok-vízesés

A Czáránösvényen haladva elérünk a Bubulci-patakhoz. A kis csermely mentén érjük el a Háromkirályok-vízesést, amely három külön esésből álló zuhatag-sorozat. Különlegessége, hogy az egyetlen olyan vízesés a Biharban, amelynek a lezúduló vízsugara mögé lehet állni.

Schmiedl-vízesés

A Behemót-szakadék alsó esése, a Schmidl-vízesés, amelyet Czárán Gyula nevezett el Schmidl Adolf geográfusról, a Bihar-hegység első tudós kutatójáról, a vízesés felfedezőjéről.

Wentworth-vízesés

Méltán az egyik legismertebb zuhatag a több száz méter magas meredek homokkőszikláról lezúduló Wentworth-vízesés.

A Kék-hegység turisztikai centruma a Katoomba. Itt van a leghíresebb látnivaló, a Három nővér sziklaformációja.

Rudnói-vízesés

A Selmeci-hegység rengetegében bújik meg a Bakaszenes alatti erdőben a Rudnói-vízesés.

Niagara-vízesés

A vízesések a kanadai oldalról a legbámulatosabbak. Szinte karnyújtásnyira van a Patkó-zuhatag, de szemben az Amerikának jutott kisebbik része is elismerésre méltó.

Nem kis munkája van a természetnek ebben a páratlan jelenségben. Az utolsó jégkorszak idején történt, hogy egy hatalmas gleccser olvadása miatt az Erie-tó vize kiöntve medréből, északra folyva kialakította a mintegy 100 méterrel alacsonyabban fekvő jégvájta medencében az Ontario-tavat. A két tó közötti lejtő lépcsőjén alakult ki a Niagara-vízesés.

Hajóra szállva testközelből is megtapasztalhatjuk a lezúgó víz erejét. Az amerikai zuhatag főleg innen mutatja meg méreteit. A Patkó-vízesés lábánál már az esőkabát sem segít.