Nekcse várának történetében 1608 nevezetes év volt. A Franjo Kolakovic és Antun Slavetic vezette szlavón felkelők ebben az évben ütöttek rajta Husszein pozsegai pasa csapatain Nekcse vára alatt. A felkelők töröknek öltözve, lesből támadtak a törökökre, akik közül 300-at le is vágtak. Husszein pasa azt hitte, hogy ellenfele, a nekcsei aga katonái hajtották végre a támadást, ezért azt bepanaszolta a budai pasánál, aki tárgyalás nélkül felakaszttatta az agát. A 14. század elején, az Aba nembeli Nekcsei Sándor építtette vár egyébként 1541-ben került török kézre. Mikor a környékbeli várak sorra szabadultak fel, 1687-ben a török őrség elhagyta a várat. Igaz, 1690-ben már újra ostromolta, de a támadást a keresztény őrség visszaverte. Mikor a török veszély elmúlt, jelentősége megszűnt. A sorsára hagyott várból mára csak egy torony maradt a Krindija-hegység egyik bércén, mely Bedemgrad néven őrködik a török háborúk emlékei felett.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a várrom.
Magasság: 402 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: a D53-as úttól a szlavóniai piros jelzésen (1,6 km; 45 perc; 163 méter szintemelkedés).
A Pozsega-havasa északi dombhajlatán, a közel ezeréves Atyina viharos történelmet tudhat maga mögött. Középkori vára már a 14. század elején állt, az alatta álló középkori Szent Miklós plébániatemplomot pedig már 1334-ben említik a krónikák. A mai Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemploma 1494-ben épült, de ekkor emelték az Újlakiak a ferences és klarissza kolostort. Ezt a fejlődést vágta ketté a török, mikor 1543-ban elfoglalta az atyinai várat és vele a települést. A török időkben a kolostorok és a templom is elpusztultak. 1686-ban sikerült visszafoglalni Atyinát, amely során a vár teljesen elpusztult, mára csak néhány fal maradt belőle. A templomot a 18. században építették újjá, sőt amióta a lourdes-i szűzanya szobra ide került, híres zarándokhellyé vált. Mikor Atyina 1920-ban Horvátországhoz került, a település negyede még magyar volt. A szerbek és a horvátok között 1942-ben tört ki az első vérengzés, mikor a horvát usztasák 200 szerbet gyilkoltak meg itt. Ennek ellenére 1991-re Atyina 2/3-a szerb volt, amit meg is szállt a jugoszláv néphadsereg. Mire a horvátok felszabadították 1991 decemberében a települést, a szerbek már 45 helybeli horvátot gyilkoltak meg, és a házak többségét, illetve a templomot is lerombolták. Cserébe a horvátok is felgyújtották a szerbek pravoszláv templomát. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Jankovich-család egykori kastélyát a helyi parasztok nemzeti és antifeudális hevületükben 1918-ban szintén felgyújtották, akkor tényleg azt látjuk, hogy Atyina viharos történelmet tudhat maga mögött.
A XXI. században egyelőre nem történt semmi hadi tudósításokba való esemény, Atyina éli a jól megérdemelt békés hétköznapokat. A várrom, a pravoszláv templom és a gótikus épületrészeket rejtő Sarlós Boldogasszony plébániatemplom is várja a kirándulókat, és ezt teszi a Geológiai Információs Központ is. A 2021-ben átadott látogatóközpont érdekes kiállításokkal, háromdimenziós mozival segít megérteni, hogy miért a Papuk Horvátország geológiailag legváltozatosabb hegysége. Honlapján magyar nyelvű menüt is találunk.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a várrom.
Magasság: 253 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: a Geológiai Információs Központtól 200 méterre toronyiránt a hegy oldalában.
„Velika nagy falu, mely mintegy két kilométernyi hosszan fészkelődött be a Velianka patak szűk völgyébe. Az ember akár azt hihetné, hogy valami alpesi völgyben áll. De Velikának nemcsak a tájképi szépsége lebilincselő, hanem az a sok történeti emlék is megragadja a figyelmet, melyet a tisztes istenháza látása tár elénk.” (Hodinka Antal: Pozsega és vidéke, 1901)
A Papuk déli völgybejáratánál strázsáló szép fekvésű Velike fölött egy ősi vár romjai omladoznak. Meredek erdei ösvény vezet a helyiek által csak Törökvárnak emlegetett tekintélyes romokhoz. A várat még a tatárjárás idején építtették a Pozsega-havasa egyik merész kiszögellésére, de nem tudott ellenállni az oszmánnak. 1532-ben történt, hogy Kőszeg ostromából visszatértében, egy török csapat – ha már itt járt – elfoglalta. A török után csak romjai maradtak. A faluban álló katolikus templomot Szent Ágoston tiszteletére szentelték, valószínűleg a 13. század második felében épült. A faluban a Geopark székhelye mellett találjuk a Pannon Tenger Házát, amelyben interaktív és multimédiás eszközök segítségével ismerhetjük meg a miocén kori Pannon-tenger élővilágát. Szintén a faluban találjuk az Adrenalin parkot, amelynek kalandpályáin is kipróbálhatjuk magunkat.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a vár.
Magasság: 408 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: a faluból a piros kör jelzésen, a Cirakijeva utcából (600 méter; 20 perc; 114 méter szintemelkedés).
„Vallis aurea-nak, arany völgynek nevezték a rómaiak az Orljava és a Londza folyók áldott lapályait, ha nem a Papuk hegy ölében levő aranyerekre gondoltak is, hanem csak a vidék termékeny voltát, enyhe éghajlatát és a táj szelíd szépségét akarták jelezni. S még ma is megérdemelné e nevet az a mély völgykatlan.” (Hodinka Antal: Pozsega és vidéke, 1901)
Ma már épített örökségeikért is nevezhetjük Arany-völgynek a Pozsegai-medencét. Nevezetes középkori emléket őriz Pozsegaszentpéter. A község szívében egy régi vár sírja vissza azokat a régi időket, amikor még királyi hiteleshely, „locus credebilis” volt. A pozsegai társaskáptalant Ugrin kalocsai érsek alapította 1221-ben. A települést 1537. január 15-én foglalta el a török, emiatt levéltárát előbb Pécsre, majd a Felvidékre menekítették. A várban, ezt követően török helyőrség állomásozott. A keresztény lakosságnak megengedték, hogy fából egy kisebb templomot emelhessenek, melynek helyére 1765-ben épült fel a mai Szent Péter Pál plébániatemplom. A vár zárva van.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a vár előtti tér.
A Papukot átszelő „Vallis Honesta”, azaz a Tisztelet völgyének déli kijáratát őrzi Szlavónia legkisebb városa, Kutjevó. A középkorban Gotónak hívták a települést, amit Ugrin kalocsai érsek alapított, amikor a 13. században Zircről telepített ide ciszterci szerzeteseket. Fel is virágzott az apátság, de ezt a zugot sem kerülte el a török, elűzte a „fehér barátokat,” az apátság elpusztult. 1698-ig kellett várni, amikor megérkeztek a jezsuiták, hogy a középkori romokon új hitéletet kezdjenek. Az új templomuk mellé kastélyt is építettek, ami a rend feloszlatásáig nyári rezidenciájuk volt. A kastély körül ma szép, gondozott park terül el faritkaságokkal.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a templom előtti tér.
Magasság: 234 m
Nyitva: 0-24
Csonkán roskadoznak hét évszázad súlya alatt Raholca várának falai. Mégis, érzékeltet még valamit egykori nagyságából. Szlavónia legnagyobb erődítményének csonka falairól messze révedve nemcsak a távolba vesző Verőcei-síkot és a Pozsega-havasát látjuk, de felsejlenek előttünk a régmúlt idők emlékei is. Rózsavár mozgalmas történetéből nehéz kibogozni, hányszor cserélt gazdát, de hiába torzsalkodtak érte, 1543 forró nyarán megjött a török, hogy felperzselje itt a magyar életet. Elfoglalta a várat, s hosszú távra be is rendezkedett idelent. Ahogy Evlija Cselebi leírja, a raholcai szandzsákbég szükség esetén ötezer harcost tudott kiállítani. 1687-ben sikerült végre kitakarítani az oszmánt, de a felszabadulás egyben elhozta Raholca várának pusztulását is. A raholcai vártól két kilométerre délre, egy 680 méteres tetőn vannak Óvár maradványai, amelyet valószínűleg menedékvárnak építették veszély esetére.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a vár.
Magasság: 369 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: a raholcai tótól (825 méter; 30 perc; 121 méter szintemelkedés).
Az Árpádok koráig kell visszalapoznia annak, aki Nekcse múltjában kutakodna. II. András királyunk már nevén nevezte, 1403-ban városi ranggal rendelkezett, s ekkor már állt „Castrum Nekchewar” is. Aztán megérkezett a török, s jól befészkelte magát Nekcsére, egészen 1687-ig. A békésebb időkben hercegek és tábornagyok bírták, míg a 18. század már a befolyásos szlavóniai grófi családot, Pejácsevicheket találta itt, akik úgy elnyomták a népet, hogy iskolát nyitottak kastélyukban, s a környező földek megművelésére sok magyart telepítettek be főleg Zalából és Bácskából. Aztán eljött a szép új vörös világ, és a grófoknak nem volt maradásuk, a központban két kastélyuk emlékeztet rájuk. Ma már nehéz elképzelni, de 100 éve még minden tizedik ember magyar volt Nekcsén. Viszont az Óvárosban, ha megszakításokkal is, de több mint 800 éve zúgnak a ferences templom harangjai. A Szent Antal templom és a kolostor kiheverte már a török időket, amikor janicsárlaktanyaként működött. És túl van már a délszláv háborún is, amikor a szerb és horvát erők közötti harcokban a város több épületével együtt súlyosan megsérült. Nekcse 1991. szeptember 21.-én szabadult fel a szerb uralom alól, azóta ez a város ünnepnapja. Ezután alakították meg a horvát hadsereg 132. nekcsei dandárját, mely később jelentős szerepet játszott Szlavónia védelmében és a Papuk-hegység falvainak felszabadításában.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a kastély bejárata.
Magasság: 150 m
A kastély nyitva: hétköznap 8:00–15:00, szombat 9:00-21:00
A Csomád-hegység északi részén fekvő Vártető igazi ínyenceknek való hely. Valószínű, hogy a hegységben túrázók csak elenyésző része jut el erre a vulkáni csonkakúpra, amelynek legmagasabb pontja 1079 méter. Az andezit dagadókúp meredek lejtőit hatalmas kőtengerek borítják.
“A délre néző romos kapun lépünk be a várudvarba. A várkapu bal oldalán még láthatók a kapubástya alapjai. Jobb oldalon egy hatalmas kőbe vésve látható az őr helye. A közel egy méter vastag és két méter magas várfal belső oldalán mély árok fut körbe. Valószínűleg innen termelték ki a fal építéséhez szükséges anyagot. A régészek szerint a mészhabarccsal rakott várfal kora középkori lehet, de a vár központjában vaskori település nyomai is felszínre kerültek. Az 1085 méter magas Vártetőn igen bővizű forrás található, még az 1947-es szárazság idején is ebből itatták az itt legelő állatokat. De a kúthoz más történet is kapcsolódik.
Mesélik, hogy az újtusnádi Tánczos Lázár és Kovács András feljött a Vártetőre vadászni. Megesteledtek, s a kút mellé tüzet tettek, szalonnát sütöttek. Miközben a nyársat forgatták, a tűz mellé ült egy kecske. A kecske a nyársra békát húzott, s azt sütögette, s közben a Tánczos és Kovács kenyerét békazsírral lecsepegtette. A két férfi nézett össze, de nem mertek egymáshoz szólani. Egyszer aztán Tánczos a puskáját elővette, és balkézzel a kecskét meglőtte. Úgy zúgott az erdő, úgy csattogtak a fák, hogy csak… A kecske egybe eltűnt. Másnap, amikor a vadászok jöttek haza, az erdőszélén a kecskét dögölve találták. Úgy tartották, hogy szellem, talán a kút, vagy a víz szelleme ült a tűz mellett, s a nyársra húzott békát verte hozza a vadászok szalonnájához. Még az is tartották, hogyha a Vártetőn jársz, akkor „a bocskort kösd a farcsokodra, mert ha nem, akkor a rézf… baglyok megreszetelnek”.
A Vártető nemcsak védelmi célokat szolgált, hanem kultikus hely is volt. Ezt igazolják a vár északnyugati sarkában található hatalmas kőtömbökbe vésve fennmaradt ősi írásjelek is, amelyek nagy része megtalálható a székely-magyar ábécében is. Erről a természetes oltárról szép kilátás nyílik az Alcsíki-medencére. Amikor még óriások lakták a várat, innen nézhették a tusnádi szántóvető embereket. Mert a tusnádi néphagyomány úgy tartja, hogy amikor az óriás megszomjazott, akkor az egyik lábát a Vártetőre, a másikat meg Büklentőtetőre tette, s úgy ivott az Oltból.” (Forrás: tusnadfurdo.ro)
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a hegycsúcs.
Magasság: 1079 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: Tusnádfürdőről a kék jelzésen, a Vártető alatti elágazástól a kék kör jelzésen (2,3 km; 1 óra 20 perc; 377 méter szintemelkedés).
