„Val­lis aurea-nak, arany völgy­nek nevez­ték a róma­i­ak az Orl­ja­va és a Lon­dza folyók áldott lapá­lya­it, ha nem a Papuk hegy ölé­ben levő arany­erek­re gon­dol­tak is, hanem csak a vidék ter­mé­keny vol­tát, eny­he éghaj­la­tát és a táj sze­líd szép­sé­gét akar­ták jelez­ni. S még ma is meg­ér­de­mel­né e nevet az a mély völgy­kat­lan.” (Hodin­ka Antal: Pozse­ga és vidé­ke, 1901)

Ma már épí­tett örök­sé­ge­i­kért is nevez­het­jük Arany-völgy­nek a Pozse­gai-meden­cét. Neve­ze­tes közép­ko­ri emlé­ket őriz Pozse­ga­szent­pé­ter. A köz­ség szí­vé­ben egy régi vár sír­ja vissza azo­kat a régi idő­ket, ami­kor még kirá­lyi hite­les­hely, „locus cre­de­bi­lis” volt. A pozse­gai tár­sas­káp­ta­lant Ugrin kalo­csai érsek ala­pí­tot­ta 1221-ben. A tele­pü­lést 1537. janu­ár 15-én fog­lal­ta el a török, emi­att levél­tá­rát előbb Pécs­re, majd a Fel­vi­dék­re mene­kí­tet­ték. A vár­ban, ezt köve­tő­en török hely­őr­ség állo­má­so­zott. A keresz­tény lakos­ság­nak meg­en­ged­ték, hogy fából egy kisebb temp­lo­mot emel­hes­se­nek, mely­nek helyé­re 1765-ben épült fel a mai Szent Péter Pál plé­bá­nia­temp­lom. A vár zár­va van.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a vár előt­ti tér.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 283. rész: Pozsega-havasa — Szlavónia tetején