Az egykor mezővárosi rangú határőr-település, Alsóverecke ruszin népe a 19. században nehéz sorba került, miután a gazdasági élet minden szála a Galíciából beáramlott zsidóság kezén összpontosult és széthullott az ősi, paraszti közösségen alapuló rend. Az adósrabszolgaság nyomorába süllyedt ruszinság megmentése érdekében, a millennium idején a magyar kormány „hegyvidéki akció” néven gazdasági programot indított, amely az uzsora visszaszorításával felemelkedési lehetőséget nyújtott Verecke népének. A sikeres programnak Trianon vetett véget, majd a kommunizmus újra évtizedekre visszataszította az itt élőket a kilátástalanságba.
A szovjet romokból lassan-lassan ébredezik a vidék. A helybéli ruszinok régi rendhez való ragaszkodását jelzi, hogy most épülő fatemplomukat Szent Istvánnak fogják felszentelni.
A temetőben az I. világháborúban elesett magyar és német honvédek alusszák örök álmukat.
A vezérlő fejedelem 1703-ban Rákócziszálláson bocsátotta ki híres felhívását a nemzethez, itt találkozott Bercsényi Miklós gróffal és dragonyosaival, majd 1711-ben itt hagyta el könnyek között hazáját Verebesen át.
Ha a fáradt vándor ruszinföldön magyar szálláshelyre vágyik, a Pokol-bérc alatt a Kis-Pinye patak mentén fekvő apró Felsőgerebenben szívélyes vendéglátásban lehet része. Itt található Európa egyetlen olyan erődrendszerének maradványa, melyet soha nem tört át az ellenség, a II. világháborúban épült Árpád-vonal. Legnagyobb bunkerrendszere a felsőgerebeni.
Az egyik legősibb székely település Miklósvár. A történelmi Háromszék negyedi törvényhatósága volt, egykor a gróf Kálnoky család birtoka. Kastélyuk ma már letűnt korok emlékét hirdeti.
Ha Kisbacon, akkor Benedek Elek, akinek e tájból ihletődött, ősi mondákon alapuló csodálatos mesevilágán nemzedékek nőttek fel. Büszke is a falu nagy szülöttére, akinek 1896-ban épült klasszicista udvarháza, a híres Mari-lak ma már valóságos zarándokhellyé vált. Az emlékházban ma is az író leszármazottai élnek.
A Tribecs nyúlványán, a festői szépségű Dúny dombon emelkedik Gímes várának romja. A várat Ivánka András, a Forgách grófi család őse építette, aki IV. Béla királyunk életét mentette meg a muhi csatában, s jutalmul Ghymes várát kapta. Husziták, törökök, felkelők pusztították az évek folyamán, de mindig újjáépítették, egy ideig a grófi család lakta, majd az enyészeté lett.
Amilyen kicsi, olyan virágzó kulturális élete van Zalabának. Már a 19. század végén olvasóköre is alakult. Itt található Csontos Vilmos felvidéki költő emlékháza, ahol nemcsak műveiből, de személyes tárgyaiból is – a honszeretet, a szülőföldhöz való ragaszkodás sugárzik.
Látszólag modern, nem túl jellegzetes templom emelkedik a központban, pedig a XIV. századi gótikus eredetű Szent Jakab plébániatemplom európai viszonylatban is igen jelentős. Kívülről nem látszik, hisz a második világháborúban Zselízt is elérte a keleti front, s temploma hamar romhalmazzá vált. Ám belül már tényleg rácsodálkozhatunk értékeire: különösen a szentély középkori faliképeire, melyek közül a leghíresebb a Vesszős György lovag különítéletét ábrázoló freskó.
Zselízt, a volt királyi birtokot évszázadokon át földbirtokos családok örökölték. A legmaradandóbb nyomot az Esterházy család hagyta a városban, akiknek itt élt generációi már a katolikus temető családi kriptájába költöztek. 18. századi kastélyuk magába roskadva, a felújítás reményében áll a régi uradalomhoz tartozó ligeterdőben.
A kastélyhoz tartozó Bagolyvár-ház ugyanakkor már elegáns múzeumként adózik az ismert osztrák zeneszerző, Franz Schubert emlékének, aki 1818-ban mint az Esterházy leányok zenetanítója élt és alkotott Zselízen. A múzeum nemcsak a zeneszerző életét, hanem a város és a környék gazdag történelmét is dokumentálja.
Ez a jó ezeréves kis község véres csata helyszíne volt, mivel Nagysallón 1849. április 19-én egész napon át tartó kíméletlen ütközet zajlott. Damjanich János serege a szabadságharc egyik legszebb fegyvertényét hajtotta végre itt az osztrák csapatok felett. A református temetőben az 1910-ben a csatában elesett honvéd hősöknek emelt síremlék idézi a véres diadalt.
A Görgény-Hargita fennsík és az Erdélyi-medence peremének kúpján ül Firtos vára. Egykor az árpád kori magyar királyság határvédelmi rendszerének volt a tagja. A várral szemben látható Várlaposa dombja, melynek Énlakára néző oldalán egy olyan omladvány van, ami egy felnyergelt ló alakjára hasonlít. Ez a Firtos lova, ami a vidék várható időjárását mutatja: ha fehér, jó idő, ha sötét, tartós eső várható.
