A Zsár fölötti hágón kötelező megállni. Észak felől talán innen a legszebb a Bélai-Tátra vonulata, karnyújtásnyira lévő markáns sziklabérceivel, a Siratóval és a Holló-kővel. Már egész közel járunk az ezeréves lengyel-magyar határhoz. A Jávor-völgy torkolatánál bújik meg a történelmi haza utolsó települése, a kis hegyi üdülőfalu, Javorina.
Az Árpád-korban határőrök lakták Nagyőrt, ahol a szokásos szepességi kép, a gótikus Szent Anna templom és a reneszánsz harangtorony fogadja a vándort.
Itt vert gyökeret a 16. században a Berzeviczy család, majd az új birtokos, Horváth-Stancsics család emelte a pompázatos várkastélyt, amiben nyomban főiskolát is létesítettek. Az 1800-as években a Szirmay, majd a Mednyánszky család fészke lett. És ha festményeit csodáljuk, gondoljunk arra, hogy itt cseperedett, majd édesanyja halála után ide is vonult vissza a kiváló festőművész, Mednyánszky László.
Középkori eredetű város Késmárk, első említése 1251-ből származik. Lakói több évszázadon át magyarok és németek voltak. Ám a második világégés után az őslakosokat kitelepítették. Ma már szinte csak szlovákok élnek Késmárkon, de az épületek egy szebb kor emlékét őrzik.
A főteret az 1461-es megépítése óta jócskán átalakított tornyos városháza díszíti.
A magyar címer is ott ragyog még a Szepesség legrégibb, 16. századi reneszánsz harangtornyán. Mellette már 600 éve virraszt rendületlenül a Szent Kereszt gótikus plébániatemplom.
De koronás címert találunk az evangélikus líceum homlokzatán is, ahol egykor a Magas-Tátra feltárói tanítottak, így érthető, hogy miért volt Késmárk az első magyar turista szervezet, a Kárpát Egyesület székhelye.
Közel a líceumhoz a 17. században, egyetlen vasszög felhasználása nélkül épült 1500 férőhelyes Régi Evangélikus fatemplom ma már a világörökség részét képezi.
Késmárk híres szülötte Felső-Magyarország és Erdély fejedelme, Thököly Imre, akit idegen földön, száműzetésben ért a halál. Hamvai csak két évszázad múltán, 1906-ban térhettek haza szülővárosába. Sírboltja a líceum szomszédságában található evangélikus templomban található.
A ritkás erdőben keresztek jelzik, az ozmatringi erdő a második világháború végén tragikus hadiesemények színhelye volt. 1944 decemberében a 2. honvéd páncélos hadosztály katonái harcoltak a szovjet hordák ellen. Az elesett hősök emlékét a dombon kereszt őrzi, amit a tragédia 60. évfordulójára állítottak.
Történelmi hazánk nyugati kapuja a Duna mentén a Kis-Kárpátok meredek csúcsán őrködő Dévényi vár. A Duna áttörése évezredek óta fontos közlekedési útvonal, már a római korban és a népvándorlás időszakában is stratégiai jelentőséggel bírt. Erre vezetett a Baltikum felől Rómába a Borostyánkő-út, majd a szentföldi zarándokút is, s amiért számunkra oly kedves e hely, a 13. századtól királyi határvárként évszázadokon át őrizte hazánkat, kiállva megannyi rohamot és cserélve oly sok gazdát. Aztán 1809-ben jöttek Napóleon barbár francia seregei és felrobbantották. A vár falairól festői kilátás nyílik a fellegvárra, a legendák fölött őrködő Apáca-toronyra, a Kis-Kárpátok vonulataira, a Hainburgi-rög között áttörő Dunára és régi nyugati határfolyónk, a Morva dunai torkolatára.
Dévény volt hogy összekötött, de legtöbbször sajnos elválasztott egymástól népeket és nemzeteket. A vár alatt, a duna-parti emlékmű annak a sok száz, köztük több magyar mártírnak állít emléket, akik a csehszlovák kommunista vészkorszak idején próbáltak itt a vasfüggönyön túlra menekülni, de a szabadság helyett golyószóró várta őket.
A szlovéniai Magasfok felől emelkedünk a Felsőszölnök és az ausztriai Rábaszentmárton határában emelkedő 384 méteres tetőre, ami évszázadokig hazánk nyugati erdős gyepűjének egy szép, de nem túl jelentős csúcsa volt. Ám 1920-ban minden megváltozott. A helyet hármashatárrá tették, és szögesdróttal fonták be a nagyhatalmak. A természetvédelmi területen álló határkő és környéke ma már főleg turisztikai célokat szolgál.
Szinte csak a Rapsonné várához igyekvő vándorok haladnak át Illyésmezőn. A falu fölött a hegyek legendáit a völgyek népéhez eljuttató Juhod-patakát követjük. Aztán kiérünk egy tág mezőre, ahol az Áprily-kút vízéből oltjuk szomjunkat. A természet nagy költője nagyon szerette és sokszor meg is énekelte a vidéket. Áprily ösvényén hatolunk be a napfényes bükkerdőbe, a vár gerincére.
Aki Rapsonné várához jön, ne várjon vaskos falakat, díszes maradványokat. Alig pár itt felejtett kődarab emlékeztet a lovagok korára. Rapsonné vára talán az Árpád-korban, a tatárjárás idején épült, a bucsini átjáró, a Kis-Küküllő völgye és Sóvidék védelmére, de úgy tartják, nem érte meg az Árpád-ház kihalását. Évszázadok óta hálni jár belé a lélek, mégis, hiába lettek már az enyészeté falai, legendái tovább hordozzák emlékét.
A Csákó-halom néven is ismert bucka az első zentai csatára emlékeztet. Kevésbé ismert, hogy a török alóli felszabadulást hozó zentai csata előtt, 1686-ben volt itt egy kisebb ütközet is, ami azért volt jelentős, mert a térségben ez volt az első győzelmünk a török felett.
Ez a Keleti-Beszkidek hajdan volt legforgalmasabb átjárója, ahol őseink nagy része is belépett a Kárpát-medencébe. A honfoglalás emlékére állított műveket az aktuális hatalmak igyekeztek eltüntetni, míg végül a magyar emberek szívében örökké élő emlékművet Matl Péter öntötte formába. 2008 óta állja a rongálók dühödt rohamait. Az emlékmű hét kőtömbből áll, melyek a hét honfoglaló törzset szimbolizálják.