Közép­ko­ri ere­de­tű város Kés­márk, első emlí­té­se 1251-ből szár­ma­zik. Lakói több évszá­za­don át magya­rok és néme­tek vol­tak. Ám a máso­dik világ­égés után az ősla­ko­so­kat kite­le­pí­tet­ték. Ma már szin­te csak szlo­vá­kok élnek Kés­már­kon, de az épü­le­tek egy szebb kor emlé­két őrzik.

A főte­ret az 1461-es meg­épí­té­se óta jócs­kán átala­kí­tott tor­nyos város­há­za díszí­ti.

A magyar címer is ott ragyog még a Sze­pes­ség leg­ré­gibb, 16. szá­za­di rene­szánsz harang­tor­nyán. Mel­let­te már 600 éve vir­raszt ren­dü­let­le­nül a Szent Kereszt góti­kus plé­bá­nia­temp­lom.

De koro­nás címert talá­lunk az evan­gé­li­kus líce­um hom­lok­za­tán is, ahol egy­kor a Magas-Tát­ra fel­tá­rói taní­tot­tak, így ért­he­tő, hogy miért volt Kés­márk az első magyar turis­ta szer­ve­zet, a Kár­pát Egye­sü­let szék­he­lye.

Közel a líce­um­hoz a 17. szá­zad­ban, egyet­len vas­szög fel­hasz­ná­lá­sa nél­kül épült 1500 férő­he­lyes Régi Evan­gé­li­kus fatemp­lom ma már a világ­örök­ség részét képe­zi.

Kés­márk híres szü­löt­te Fel­ső-Magyar­or­szág és Erdély feje­del­me, Thö­kö­ly Imre, akit ide­gen föl­dön, szám­űze­tés­ben ért a halál. Ham­vai csak két évszá­zad múl­tán, 1906-ban tér­het­tek haza szü­lő­vá­ro­sá­ba. Sír­bolt­ja a líce­um szom­széd­sá­gá­ban talál­ha­tó evan­gé­li­kus temp­lom­ban talál­ha­tó.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 75. rész: Bélai-Tátra — A Szepesség mészkőbirodalma