Bakónaki-tó és a Szent Vid forrás és kápolna

A tavat a patak mes­ter­sé­ges fel­duz­zasz­tá­sá­val hoz­ták lét­re, remek kirán­du­ló­hely. A Bakó­na­ki-tó köze­lé­ben fek­vő erdő­ben talál­ha­tó a Szent Vid for­rás, mely­nek vize gyó­gyí­tó erő­vel bír a látá­si és hal­lá­si pana­szok­ra. Felet­te magas­lik a Szent Vid kápol­na.

Bacsófalvi-tó

A bacsó­fal­vi egyi­ke azok­nak a hegy­ség­re jel­lem­ző művíz­tá­ro­lók­nak, melye­ket — mivel Sel­mec­bá­nyá­nak nem vol­tak ter­mé­sze­tes víz­fo­lyá­sai — a múlt­ban a bányák víze­lá­rasz­tá­sa cél­já­ból ala­kí­tot­tak ki a 16. szá­zad­tól kez­dő­dő­en, a vilá­gon egye­dül­ál­ló víz­gaz­dál­ko­dá­si rend­szert hoz­va lét­re. A több mint 60 víz­tá­ro­ló­ból mára alig több mint 20 maradt, amik nap­ja­ink­ban — főleg nyá­ron — turisz­ti­kai célo­kat szol­gál­nak.

Kőpataki-tó

Kőpataki-tó

A legen­da sze­rint 1708-ban Buch­holtz György, a Tát­ra egyik első hegy­má­szó­ja és kivá­ló isme­rő­je foga­dás­ból beúszott a Kőpa­ta­ki-tó köze­pén talál­ha­tó szik­lá­hoz, hogy abba örök memen­tó­ul bele­vés­se a nevét. Ma már per­sze ter­mé­szet­vé­del­mi okok­ból sem vál­lal­koz­nánk hason­ló foga­dás­ra, de ami fájóbb, az az, hogy las­san a foga­dás tár­gya tűnik el. Az 1754 méter maga­san fek­vő Kőpa­ta­ki-tó vize ugyan­is 1937 óta a men­té­si mun­ká­la­tok elle­né­re eltű­nő­ben van. Ehhez min­den bizonnyal hoz­zá­já­rul­tak a köze­li épít­ke­zé­sek. Itt van ugyan­is a lom­ni­ci fel­vo­nó egyik állo­má­sa, és a Kőpa­ta­ki-mene­dék­ház is. A ház mel­lett neve­ze­tes szik­la­üre­get lát­ha­tunk. A „Tüze­lő­kő­nek” neve­zett szirt és hason­ló tár­sai a tát­rai turis­ta­szál­lá­sok meg­épü­lé­se előtt a kincs­ke­re­sők­nek, pász­to­rok­nak és az első turis­ták­nak szol­gál­tak alvó­he­lyül. Innen egyéb­ként meg­ka­pó a lát­vány a Lom­nic-csúcs, a csip­ké­zett tara­jú Vil­la-gerinc, a Kés­már­ki-csúcs és a Hun­fal­vi-csúcs alkot­ta kat­lan­ra. Erre túrá­zott a hegy­ség első név sze­rint ismert hegy­má­szó­ja, a kés­már­ki Frö­lich Dávid is, aki­nek a Tát­ra első túra­be­szá­mo­ló­ját is köszön­het­jük. A cip­szer poli­hisz­tor 1639-ben meg­je­lent művé­ben írta le, hogy kés­már­ki diák korá­ban két osz­tály­tár­sá­val együtt, a maga­sabb régi­ók kuta­tá­sa cél­já­ból eme csú­cso­kon túrá­zott.

Túra­le­he­tő­ség már­pe­dig akad erre bőven, hisz a tát­rai Fel­ső-kör­út is itt halad át Taraj­ka illet­ve a Zöld-tó felé. Tát­ra­lom­nic­ról nem csak a fel­vo­nó­val jöhe­tünk fel ide, hanem a zöld jel­zé­sen is, ami 2 óra 45 per­ces utat és 900 méter szint­emel­ke­dést jelent. A Start állo­más­ról indu­ló kék jel­zés is ide a Kőpa­ta­ki-tóhoz vezet, igaz ezt egy 3 órás kerü­lő­vel teszi. A Kőpa­ta­ki-tótól ülős fel­vo­nó­val jut­ha­tunk fel a Lom­ni­ci-nye­reg­be, ahon­nan a zöld jel­zé­sen egy 600 méte­res sétá­val érhe­tő el a Nagy-Lom­ni­ci-torony kilá­tó­pont­ja, ahon­nan pom­pás kilá­tás tárul elénk.

A tömeg­tu­riz­mus korá­ban ma már nem olyan könnyű jegyet vál­ta­ni a lom­ni­ci fel­vo­nó­ra, de lehe­tő­ség van online jegy­vá­sár­lás­ra. Erről itt olvas­hatsz bőveb­ben, az online jegy­vá­sár­lást pedig itt intéz­he­ted. A Kőpa­ta­ki-tó alatt, a Fel­ső-kör­út mel­lett talál­juk az 1934-ben épült, mai for­má­ját 1953-ban elnye­rő, egész évben nyit­va tar­tó mene­dék­há­zat. A szűk kapa­ci­tá­sú ház­ban 8‑an tud­nak elalud­ni egy közös helyi­ség­ben. (A Haza­já­ró Egy­let tag­ja­i­nak intéz­zük a szál­lás­fog­la­lást; hívd Jakab Sán­dort: 00421/908433762.)

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Kőpa­ta­ki-tó.)