Poprádi-tó

Poprádi-tó

A feny­ve­sek koszo­rúz­ta ten­ger­szem hara­gos­zöld víz­tük­re felett ellent­mon­dást nem tűrő­en maga­so­dik az Osz­ter­va-csúcs. Kemény menet vár ránk, ha oda fel aka­runk jut­ni, ezért nem árt egy kis pihe­nő, hogy erőt gyűjt­sünk, mielőtt ost­ro­má­ba kez­de­nénk.
Az emlí­tett ten­ger­szem az 1494 méte­res ten­ger­szint felet­ti magas­ság­ban fek­vő Pop­rá­di-tó. A Tát­ra ötö­dik leg­na­gyobb tava a Men­gusz­fal­vi-völgy­ben, az Omla­dék-völgy tor­ko­la­ta előtt ter­pesz­ke­dik. Nevé­nek német alak­já­val, a Pop­per­see-vel már Frö­lich Dávid 1644-ben kiadott művé­ben talál­ko­zunk. Bél Mátyás már Halas­tó­nak neve­zi 1736-ban, való­szí­nű­leg azért, a Magas-Tát­ra déli olda­lán csak ebben a tóban éltek halak. Ám Halas­tó már volt a len­gyel olda­lon is, így a turiz­mus fel­len­dü­lé­se ide­jén ezt a tavat Kis-Halas­tó­nak, Pop­rá­di-Halas­tó­nak, Men­gusz­fal­vi-tónak nevez­ték. 1879-ben épült a mai Maj­láth-mene­dék­ház előd­je, ter­mé­sze­te­sen a Kár­pát Egye­sü­let­nek köszön­he­tő­en. Ekkor kap­ta a tó vég­le­ges, mai nevét.

A Maj­láth-mene­dék­ház­ban 5 szo­bá­ban össze­sen 16 ágy van, a ház hon­lap­ján meg­ta­lál­ha­tó­ak a leg­fris­sebb árak. (A Haza­já­ró Egy­let tag­ja­i­nak mi intéz­zük a szál­lás­fog­la­lást; hívd Jakab Sán­dort: 00421/908433762.)
A leg­könnyeb­ben Csor­ba­tó­tól jut­ha­tunk ide: a zöld és a piros jel­zé­sen is kb. 1 órás erdei sétá­ra szá­mít­ha­tunk. A Pop­rá­di-tó vas­út­ál­lo­más­tól 50 perc alatt érünk fel az asz­falt­úton, köz­ben több­ször átsé­tá­lunk a Kru­pa-patak felett. Innen aztán a Men­gusz­fal­vi-völgy­ben fel­fe­lé elin­dul­ha­tunk a Ten­ger­szem-csú­csot vagy a Kapor-csú­csot is meg­hó­dí­ta­ni: előb­bi 3 óra 20 perc, utób­bi 2 óra 50 perc innen. Mi marad­tunk az ere­de­ti terv­nél, az piros jel­zés Osz­ter­vá­ra veze­tő szer­pen­tin­jé­nél, amely­nek min­den kanyar­já­ból lőt­tünk egy fotót a Tát­ra egyik leg­szebb fek­vé­sű tavá­ról.

Fotó: Nagy Árpád

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a mene­dék­ház.)

Plitvicei-tavak

Plitvicei-tavak

A világ­örök­ség­gé lett Nem­ze­ti Park­ba a föld­ke­rek­ség min­den tájá­ról özön­le­nek a turis­ták. A túl­zsú­folt­ság miatt ma már elő­re kell regiszt­rál­ni a tórend­szer meg­lá­to­ga­tá­sá­hoz.

A leg­fel­ső, a Feke­te- és Fehér-folyók táp­lál­ta Pros­cens­ko-tó csen­des és nyu­godt víz­tük­re még sem­mit jelét nem mutat­ja, mi is vár vizé­re a követ­ke­ző mint­egy 8 kilo­mé­te­ren. 639 m méter­rel a ten­ger szint­je felett fek­szik, míg alat­ta még 16 nagyobb és több kisebb tó helyez­ke­dik el a völgy­ben, lép­cső­ze­te­sen. A leg­al­só tóig csök­ke­nő, közel 200 méte­res szint­kü­lönb­sé­get száz­nál is több kisebb-nagyobb víz­esés­sel küz­di le a tava­kat fel­fű­ző Kor­ana folyó, párat­lan lát­ványt kínál­va a láto­ga­tó­i­nak.

A Galo­vac- és a Gra­din­sko tavak kör­nyé­kén már közel 20 méte­res zuha­ta­gok van­nak.

A pazar lát­ványt egy külön­le­ges karsz­to­so­dá­si folya­mat­nak köszön­het­jük. A tórend­szert táp­lá­ló Kor­ana folyó évez­re­de­ken keresz­tül vájt magá­nak utat a kör­nye­ző dolo­mit és mész­kő hegyek­ben, miköz­ben hatal­mas mész­tu­fa gáta­kat emelt, ame­lye­ken ezek a víz­esé­sek lezú­dul­nak. A víz és a kő küz­del­me örök, így a völgy for­ma­kin­cse is folya­ma­tos vál­to­zás­ban van.

A párás leve­gő­jű völ­gyek mélyén meg­bú­jó dús erdők üdí­tő oázist jelen­te­nek a kopár mész­kő­he­gyek között.

A tórend­szer leg­na­gyobb és leg­mé­lyebb tava, a Koz­jak, ami egy oldalt fek­vő kecs­ke alak­já­ról kap­ta a Kecs­ke-tó nevét. A Koz­jak észa­ki part­ja a tórend­szer köz­pont­ja.

Az innen észak­ra húzó­dó alsó tavak soro­za­tát a Dorottya víz­esés nyit­ja meg, amint a Koz­ják­ból alá­hull­va a Milano­vac-tóba sza­kad.

Arlói-tó

A helyi­ek addig fúr­ták a Csa­hó-hegyet, míg a szén­bá­nyák las­san besza­kad­tak, majd 1863-ban a hegy olda­la meg­in­dult, és foko­za­to­san lecsú­szott a hegy­ol­da­lon, hogy végül 1929-ben hatal­mas gát­ként eltor­la­szol­ja a Szu­hony patak vizét. Így lett a haj­da­ni rétek és kaszá­lók helyén az Arlói-tó.

Irtványosi-tó (Modertárói-tó)

A táj sajá­tos ele­mei azok a mes­ter­sé­ges bánya­ta­vak, ame­lye­ket a 18. szá­zad­ban épí­tet­ték ki a hegy­ség völ­gye­i­ben. Ilyen az Irt­vá­nyo­si-tó is.

Gyékényes

Gyé­ké­nyes hatá­rá­ban az 1920-as évek­ben kezd­ték el kiter­mel­ni a sódert. Így ala­kult ki a Kot­ró, ez a kivá­ló víz­mi­nő­sé­gű, kris­tály­tisz­ta kavics­bá­nya-tó, ami nem­csak a hor­gá­szok para­di­cso­ma, de a búvá­rok­nak is ked­velt merü­lő­he­lye. Vize olyan tisz­ta, hogy még az édes­ví­zi medú­za is meg­él ben­ne.

Ferencfalva

Az 1700-as évek­ben német faszén­ége­tők ala­pí­tot­ta Ferenc­fal­va víz­tá­ro­zó­ja egy­kor ipa­ri célo­kat szol­gált. A Ferenc­fal­vi-tó part­ján kiépült üdü­lő­te­le­pen ma már a turiz­mus a meg­ha­tá­ro­zó.