Archives
Vármező
Sasok tava
Tündérek tava
Kolibica-tó
Gyilkos-tó
Poprádi-tó
A fenyvesek koszorúzta tengerszem haragoszöld víztükre felett ellentmondást nem tűrően magasodik az Oszterva-csúcs. Kemény menet vár ránk, ha oda fel akarunk jutni, ezért nem árt egy kis pihenő, hogy erőt gyűjtsünk, mielőtt ostromába kezdenénk.
Az említett tengerszem az 1494 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Poprádi-tó. A Tátra ötödik legnagyobb tava a Menguszfalvi-völgyben, az Omladék-völgy torkolata előtt terpeszkedik. Nevének német alakjával, a Poppersee-vel már Frölich Dávid 1644-ben kiadott művében találkozunk. Bél Mátyás már Halastónak nevezi 1736-ban, valószínűleg azért, a Magas-Tátra déli oldalán csak ebben a tóban éltek halak. Ám Halastó már volt a lengyel oldalon is, így a turizmus fellendülése idején ezt a tavat Kis-Halastónak, Poprádi-Halastónak, Menguszfalvi-tónak nevezték. 1879-ben épült a mai Majláth-menedékház elődje, természetesen a Kárpát Egyesületnek köszönhetően. Ekkor kapta a tó végleges, mai nevét.
A Majláth-menedékházban 5 szobában összesen 16 ágy van, a ház honlapján megtalálhatóak a legfrissebb árak. (A Hazajáró Egylet tagjainak mi intézzük a szállásfoglalást; hívd Jakab Sándort: 00421/908433762.)
A legkönnyebben Csorbatótól juthatunk ide: a zöld és a piros jelzésen is kb. 1 órás erdei sétára számíthatunk. A Poprádi-tó vasútállomástól 50 perc alatt érünk fel az aszfaltúton, közben többször átsétálunk a Krupa-patak felett. Innen aztán a Menguszfalvi-völgyben felfelé elindulhatunk a Tengerszem-csúcsot vagy a Kapor-csúcsot is meghódítani: előbbi 3 óra 20 perc, utóbbi 2 óra 50 perc innen. Mi maradtunk az eredeti tervnél, az piros jelzés Osztervára vezető szerpentinjénél, amelynek minden kanyarjából lőttünk egy fotót a Tátra egyik legszebb fekvésű taváról.
Fotó: Nagy Árpád
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a menedékház.)
Plitvicei-tavak
A világörökséggé lett Nemzeti Parkba a földkerekség minden tájáról özönlenek a turisták. A túlzsúfoltság miatt ma már előre kell regisztrálni a tórendszer meglátogatásához.
A legfelső, a Fekete- és Fehér-folyók táplálta Proscensko-tó csendes és nyugodt víztükre még semmit jelét nem mutatja, mi is vár vizére a következő mintegy 8 kilométeren. 639 m méterrel a tenger szintje felett fekszik, míg alatta még 16 nagyobb és több kisebb tó helyezkedik el a völgyben, lépcsőzetesen. A legalsó tóig csökkenő, közel 200 méteres szintkülönbséget száznál is több kisebb-nagyobb vízeséssel küzdi le a tavakat felfűző Korana folyó, páratlan látványt kínálva a látogatóinak.
A Galovac- és a Gradinsko tavak környékén már közel 20 méteres zuhatagok vannak.
A pazar látványt egy különleges karsztosodási folyamatnak köszönhetjük. A tórendszert tápláló Korana folyó évezredeken keresztül vájt magának utat a környező dolomit és mészkő hegyekben, miközben hatalmas mésztufa gátakat emelt, amelyeken ezek a vízesések lezúdulnak. A víz és a kő küzdelme örök, így a völgy formakincse is folyamatos változásban van.
A párás levegőjű völgyek mélyén megbújó dús erdők üdítő oázist jelentenek a kopár mészkőhegyek között.
A tórendszer legnagyobb és legmélyebb tava, a Kozjak, ami egy oldalt fekvő kecske alakjáról kapta a Kecske-tó nevét. A Kozjak északi partja a tórendszer központja.
Az innen északra húzódó alsó tavak sorozatát a Dorottya vízesés nyitja meg, amint a Kozjákból aláhullva a Milanovac-tóba szakad.
Arlói-tó
A helyiek addig fúrták a Csahó-hegyet, míg a szénbányák lassan beszakadtak, majd 1863-ban a hegy oldala megindult, és fokozatosan lecsúszott a hegyoldalon, hogy végül 1929-ben hatalmas gátként eltorlaszolja a Szuhony patak vizét. Így lett a hajdani rétek és kaszálók helyén az Arlói-tó.