„A falom­bok nyí­lá­sa­in át egy­ko­ri tűz­oká­dó krá­te­re kezd előnk­be mélyed­ni. Az egy­ko­ri tűz­töl­csér helyén nem köd, mit meg­pil­lant a ván­dor: egy kris­tály-tisz­ta tó tük­re az, meré­szen emel­ke­dő hegyek kerí­tik, fenyők s bikk­fák lomb­ja­it tol­va ég felé. Belép­tünk­nél, part­ján kápol­na emel­ke­dik; szent jele a búcsú­já­rás­nak, mit a szé­ke­lyek éven­ként szent Anna nap­ján itt szok­tak tar­ta­ni. A víz tük­ré­re fenyő­fák haj­la­nak, mint­ha mon­da­nák: ember, közel állsz iste­ned­hez! Felébb sze­lí­debb fák lomb­jai, mint­ha susog­nák: légy jó ember, s a hava­sok is terem­nek gyö­nyö­rű­sé­get szá­mod­ra!” (Kőváry Lász­ló)

Ha van tó, amely­nek tük­ré­ben magyar ember­nek egy­szer az élet­ben szem­be kell néz­nie önma­gá­val, a Cso­mád vul­ká­ni krá­te­ré­ben ülő Szent Anna-tó az. A ter­mé­sze­ti külön­le­ges­sé­get már az ősi magyar hit­vi­lág­ban kul­tusz övez­te, majd a keresz­tény idők­ben búcsú­já­ró hellyé vált, mely­nek nyu­godt víz­tük­re ősi regék­ről mesél.
Az egyik rege sze­rint vala­mi­kor régen egy égig­érő bérc emel­ke­dett a tó helyén, vele szem­ben pedig egy másik kopár csúcs ost­ro­mol­ta a hegyet. Mind­két hegy tete­jén egy-egy vár állt, ame­lyet két gonosz test­vér, Sán­dor és Gás­pár épí­tett. Az egy­más­sal ver­sen­gő, civó­dó gró­fok állan­dó ret­te­gés­ben tar­tot­ták a kör­nyék­be­li lakos­sá­got. Egy alka­lom­mal egy gaz­dag uta­zó, aki gyö­nyö­rű négy­lo­vas hin­tón érke­zett Sán­dor úr várá­hoz, éjje­li szál­lást kért a vár urá­tól. A kap­zsi gróf, miu­tán nem tud­ta rábe­szél­ni ven­dé­gét az iri­gyelt fogat eladá­sá­ra, koc­ka­já­té­kon elnyer­te tőle. Eldi­cse­ked­vén szer­ze­mé­nyé­vel Gás­pár gróf­nak, az foga­dást aján­lott, misze­rint, ha ő egy nap lefor­gá­sa alatt sok­kal szebb és drá­gább foga­tot nem sze­rez, akkor vagyo­nát öccsé­nek adja. Gás­pár ördö­gi ter­vet eszelt ki: a kör­nyék fal­va­i­ból össze­sze­det­te a nyolc leg­szebb szü­zet és gyö­nyö­rű lószer­szám­mal ellát­va befog­ta őket a leg­szebb hin­tó­já­ba. A sze­ren­csét­len terem­té­sek azon­ban meg sem bír­ták moz­dí­ta­ni a kocsit. Erre Gás­pár gróf — ször­nyű harag­já­ban — osto­rá­val rává­gott a fogat élén levő leg­szebb lány­ra, akit Anná­nak hív­tak. Isten meg­hall­gat­va a fáj­da­lom­tól térd­re rogyott Anna könyör­gé­sét, ször­nyű íté­le­tet hozott: meg­moz­dult a föld, meg­nyíl­tak az ég csa­tor­nái, s az isten­te­len gró­fok várai a vár­he­gyek­kel együtt, nagy robaj­jal a mély­ség­be zuhan­tak. Helyü­kön más­nap­ra egy sötét vizű ten­ger­szem tük­röz­te vissza a fel­ke­lő nap suga­rát. Erre­fe­lé azt mond­ják: ha nem hiszed, járj utá­na!
A tavat a maar-tipu­sú vul­ka­niz­mus hoz­ta lét­re, azaz a mag­ma és a kür­tő­be beju­tó víz köl­csön­ha­tá­sa okoz­ta rob­ba­nás nyo­mán kelet­ke­zett. Fatör­zsek marad­vá­nya­i­ból Haran­gi Sza­bolcs és Kiss Balázs vizs­gá­la­ta meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy az utol­só vul­kán­ki­tö­rés itt 32000 évvel ezelőtt volt, azóta gyű­lik a krá­ter­ben a csa­pa­dék­víz. A közel kör ala­kú tó fel­szí­ne 0,22 km², med­re, amely az egy­ko­ri vul­kán krá­te­re volt, töl­csér ala­kú. Lefo­lyá­sa nincs, a víz a föl­be szi­vá­rog el, hogy a vul­kán kül­ső palást­ján buk­kan­jon majd fel for­rá­sok­ból. A tó mély­sé­ge 1867-ben még 12 méter volt, jelen­leg már csak 7 méter, ami­nek oka a fel­töl­tő­dés és a növény­zet ter­je­dé­se. Ez a folya­mat néhány évti­zed alatt a szom­szé­dos Mohos-tőzeg­láp sor­sá­ra jut­tat­hat­ja a tavat. Ezt igyek­szik las­sí­ta­ni a terü­let gond­no­ka, a Pro Szent Anna Egye­sü­let. 2018 óta pél­dá­ul tilos für­de­ni a tóban, de az autók behaj­tá­sa is kor­lá­toz­va van. A gép­jár­mű­vel érke­ző­ket a tó felet­ti nye­reg­ben sorom­pó fogad­ja, itt kell meg­ven­ni a belé­pőt. Aki vala­me­lyik turis­ta­úton gya­lo­go­san érke­zik a tóhoz, annak nem kell fizet­nie. Ezt Tus­nád­für­dő, Bál­vá­nyos­für­dő, Láz­ár­fal­va és Sep­si­bük­szád felől is meg­te­het­jük. A tavat a piros jel­zé­sen lehet kör­be­sé­tál­ni, köz­ben ügyel­jünk a med­vék­re, aki­ket szin­tén igye­kez­nek kiszo­rí­ta­ni a terü­let­ről. Aki med­vét sze­ret­ne lát­ni, a tó szom­széd­sá­gá­ban, Máté Ben­ce ter­mé­szet­fo­tós med­ve­le­sét ajánl­juk. Itt ember és a med­ve szá­má­ra is biz­ton­sá­gos a szó­ra­ko­zás, test­kö­zel­ből lát­hat­ják az érdek­lő­dők a bar­na­med­vét saját, ter­mé­sze­tes kör­nye­ze­té­ben. A tó part­ján már hosszú évszá­za­dok óta áll a Szent Anna-kápol­na, melyet idő­ről idő­re bekö­vet­ke­zett pusz­tu­lá­sa után ere­de­ti helyén min­dig újjá­épí­tet­tek. A tóra nyújt kilá­tást a Szent Anna-kilá­tó a két par­ko­ló közt.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a tó mel­let­ti Szent Anna-kápol­na.
Magas­ság: 960 m
Nyit­va: a tó sze­zon­ban, május­tól októ­be­rig reg­gel 9‑től este 7‑ig, sze­zo­non kívül reg­gel 9‑től este 5‑ig láto­gat­ha­tó.
Meg­kö­ze­lí­tés: a par­ko­ló­tól a kék jel­zé­sen 670 méter.