A Károlyi-síkság természetvédelmi terület, hiszen egyedülálló módon csak itt található Erdélyben kocsányos tölgyerdő homokos területen. A síkság egyik rezervátuma a ’fényi homokbucka. Két melegkedvelő növény, az Ezüstperje és a Magyar csenkesz csak itt él meg.
A csendes fényi erdők népes szürke gém populációt is rejtenek lombkoronájukban.
A Bánság hegyeinek legmagasabb csúcsa a Gozna-kő. 1447 méter magas, egy méterrel haladja meg a Szemeniki-csúcsot. Nyáron kiváló hely a kempingezők számára.
A sziklákkal jelölt tetőről a legmarkánsabb kilátás északkelet felé nyílik, amerre a Temes medencéje fölött elementárisan tör az ég felé a Szárkő, s mögötte, szinte egybeolvadva szomszédjával a Godján-hegység.
Keletre a Cserna-völgye fölött a Csernai-havasok magasabb csúcsai emelkednek.
A másik irányban a Szemenik-hegység eróziós küszöbeit tanulmányozhatjuk. A Szörényordasi-medence terül el alattunk. Fölötte a Kis-Szemenik alacsonyabb, erdővel fedett hátai húzódnak. Mögöttük a távolban a Ruszka-havas is feltűnik.
Az 1700-as években német faszénégetők alapította Ferencfalva víztározója egykor ipari célokat szolgált. A Ferencfalvi-tó partján kiépült üdülőtelepen ma már a turizmus a meghatározó.
A Dorna völgye ideális alaptábor a környező havasokhoz. Első utunk a Tojás-hegyre vezet. Erről a hegységről se magyar nyelvű térkép, se leírás nincs. Keskeny erdőírtáson emelkedünk a csúcs felé.
A Koszna menti erdőben már a Szuhárd fő tömbjére igyekszünk, a hágó felé. A Borgói-havasok és a Szuhárd közötti Rotunda-hágó hordozza magán az ezeréves határt, amely egyben a Kárpátok vízválasztója is.
A Szuhárd-hágóról jól látszanak a Radnai- és a Borgói-havasok, de a távolból felénk intenek a Kelemen-havasok. Innen továbbhaladva érjük el a csúcsot, ahonnan pazar kilátás nyílik. Előtűnik a Csalhó, a Hagymás-hegység és a Besztercei-havasok is, míg keletre a Gyamaló, a Ráró és az Obcsinák hajolnak Etelköz fölé. Sőt, odafent a Máramarosi-havasok keretezik a tájat.
A Szuhárd, akármilyen elárvultnak is tűnik nevesebb társai között, azért arra büszke lehet, hogy ölében ring a Szamos egyik ágának a bölcsője. Innen érdemes továbbmenni az Emberfő-csúcsra, ahol lélegzetelállító körpanoráma vár minket.
A Bukovina és a Magurka csúcsok közötti nyeregből csodás kilátás nyílik. Nyugat felé a Bélai-havasok masszívuma és a mögüle előkandikáló Lomnic uralja a látóhatárt. Északon a Pieninek mészkővilága is előbukkan.
A Szepesi-Magura egyetlen tava a fenyvesekben megbújó csodálatos Jezerszko-tó, ami egy földcsuszamlás következtében keletkezett.
Vartótelekről indulunk, majd a Poarta Raiuluin, vagyis mennyország kapuján belépve a hegység legmagasabb, központi felboltozódására indulunk, a kopottabb Péter csúcs és a sziklásabb Surján gerinceire. De mindenek előtt a Kudzsir-patak forrásvidékére, a Surján alatti katlanba hatolunk be. Itt bújik meg az Erdélyi Kárpát Egyesület szászsebesi osztályának egykori Surján-menedékháza, amit ma már a román katonaság birtokol. A Kudzsiri-havasok vízválasztó gerincének talán leglátványosabb, enyhe eljegesedési nyomokat őrző csúcsa a Surján. Fenyvesekkel övezett déli cirkuszvölgye pazar tengerszemet rejteget, ami a jég fogságába dermedve is szemrevaló.
Az erdőhatár fölé emelkedve láthatjuk, hogy a Kudzsiri-havasok hasonló képet fest, mint a Sebes folyó túloldalán emelkedő keleti szomszédai, a Szebeni-havasok vagy a Lator havas.
A Surján-nyeregből érjük el a vízválasztó gerincet. A Kudzsiri-havasok – a Surján déli leszakadásától eltekintve – nem a Déli-Kárpátokra jellemző, morózus képet nyújtja. Inkább széles, lekoptatott gerincek jellemzik, amelyekből a csúcsok alig emelkednek ki.
A hegység ösvényeit a turisták helyett mindig is inkább a pásztorok taposták. Ahogy a korabeli bulvárlapok beszámoltak róla, a Kudzsiri-havasokban az 1900-as évek elején egy hírhedt rablóbanda garázdálkodott. Három juhász éveken át rettegésben tartotta a havasok vidékét. Két rablógyilkosságot, tizenkét rablást követtek el, végül bíróság előtt feleltek bűntetteikért.
Ma már a pásztorkodás mellett a turizmus is éledezni kezd a havason. Ezt jelzik az Ausel új sífelvonói is.
Az Ausel-csúcsról pazar kilátás nyílik a Páring és a Retyezát minden egyes csúcsára.
Kevesen tudják, hogy az Árpád-vonal védelmi rendszerét ezen a vidéken is kiépítették, olyannyira, hogy az Ulicska és a Ciróka-völgyi völgyzárak tartották magukat a legtovább a második világháborúban.
Az ősi határt őrizték egykor az Ulicska-patak völgyében a hegyek előtti utolsó település, Újszék lakói is. Innen indulunk fel a Besszádok vadonjába a piros jelzésű turistaúton. Ez már a Poloninyák Nemzeti Park területe, amely a nagy kiterjedésű bükk és jegenyefenyő őserdőivel 2007-ben felkerült az UNESCO Természeti Világörökségeinek listájára is.
Európa egyik legnagyobb kiterjedésű őserdője ma már fokozottan védett nemzeti park, ahol a természet őrei semmiféle emberi beavatkozást nem tűrnek. Azért is bír a kutatók számára nagy értékkel ez a bükkfajtákban gazdag érintetlen terület, mert tökéletes példája a mérsékelt égövre jellemző összetett ökoszisztémának. A védett Sztuzsica őserdő az itt honos sokszínű élővilágnak köszönhetően felbecsülhetetlen értékű genetikai adattár is egyben.
Innen megyünk fel a Poloninyák legmagasabb pontjára, a Kremenec csúcsára. Ma ez a szlovák-lengyel-ukrán hármas határ. Ha továbbhaladunk Lengyelországba, értelmet kap a Poloninya elnevezés is, ami az erdőszint felett elterülő hegyi rétekre utal. Ilyen kopasz csúcs a Nagy Ráwka is, amely pazar körkilátással várja az erre járót a Besszádokkal és a Vereckei-Beszkidekkel.