Közép-Európa egyik legnagyobb középkori erődítménye, az egykori vármegyeközpont Szepes vára. Még Árpád-házi királyaink kezdték építeni a 12. században, ám mielőtt elkészülhetett volna, a tatárok lerombolták. Ezután Csák Máté birtokolta, majd királyi birtok lett, egészen a husziták betöréséig. Hadvezérük, Giskra elfoglalta a várat, és az ő birtokában volt, amíg Hunyadi László ki nem verte innen. Testvére, Mátyás a Szapolyaiaknak adta zálogba. Itt született 1487-ben János, későbbi magyar király. És akkor jöttek a Thurzók, Báthoryak, Csákiak, ők sokáig voltak a vár urai, mígnem a kurucok egy nagy csellel elfoglalták a várat és akkor Rákóczi fejedelem birtokába került.
A vár az 1780-as évektől pusztul, ugyanis ekkor a szabadnapos katonák pálinkát főztek, ami felrobbant, és felgyújtotta a várat.
Szepes egykori fővárosa Szepesváralja. Kezdetben volt a vár, melynek szolgálófalujaként a 12. században alakult Szepesváralja. Aztán telt múlt az idő, jöttek a szászok és a falucska önálló településsé fejlődött. Plébániatemploma a 13. században épült Szűz Mária tiszteletére. 1271-ben V. Istvántól városi kiváltságokat kapott, majd tagja lett a szepesi szász városok szövetségének. 1412-ben Zsigmond király több szepességi várossal együtt ’váralját is elzálogosította Lengyelországnak, s csak 1772-ben került vissza Magyarországhoz. A temetőben nyugszanak a Branyiszkónál elesett hősi honvédek. Síremlékük tetején még ott van a hármashalmon és az apostoli kettős kereszt, de a csehszlovák impériumváltás után, az eredeti, magyar nyelvű feliratot már eltüntették.
Szepesség egykori vallási központja Szepeshely. A település a 12. századtól a szepességi apátság, majd 1776-tól a szepesi püspökség székhelye lett. A hazánkban egyedülálló egyházi városkában – mint egy kis Vatikánban – az apátság, majd a püspökség személyzete élt. Első templomát a hagyomány szerint maga Szent István király építette a Márton-hegyre. Az 13. századi Szent Márton katedrális a Kárpát-medence egyik kultikus egyházi emléke. Falán egy 14. századi freskón Károly Róbert koronázását láthatjuk. A templomhoz épített gótikus kápolna a Szapolyai család temetkezési helyéül szolgált.
Az Árpád-kori Zsigra Szentlélek templomáról híres, ami a román és a gótika frigyéből született, 1275-ben.
A Csákyak Szepes várából költöztek át 1703-ban épített barokk kastélyukba Zsitkócra, hogy innen irányítsák tovább a szepesvári uradalmat. Címerük ott ragyog még a homlokzaton.
De nem csak az épített emlékekről, hanem a természeti kincsekről is szól a Szepesség. Hatkóc fölött emelkedik ki a Hernád-katlanból Felvidék egyik legnagyobb és legrégibb travertínó hegye, a Drevenyik. A mésztufa halom értékeit már 1925-ben felfedezték és védetté nyilvánították.
A karancsi lejtők között, a Bodoló hegy alatt ül meg Karancsberény. A középkori Mindenszentek temploma köré épült település évszázadokon át, egészen a 19. századig a Berényi grófok birtoka volt, akik jeles tisztségeket töltöttek be a királyi Magyarországon.
A faluban komoly lovasélet zajlik. A helyi klubnak huszár hagyományőrzői is vannak.
A Karancsberényi Lovasklub vendégházában a helyi népviseletből és a pásztorok hagyatékából nyílt kiállítás.
A Karancs-hegy nyugati oldalában bújuk meg az apró Kalonda. Egy kis falucska volt Palócföld szívében, mígnem egyik napról a másikra határtelepüléssé tették. Lassan ocsúdik fel az traumából, a helybéliek szívós munkával igyekeznek megmenteni és a honismeret szolgálatába állítani értékeiket. A régi vízimalmot is szépen felújították.
Az egykori egyházi iskola épületében néprajzi múzeum várja a látogatókat. A múzeum a palócok tárgyi és szellemi hagyatékát őrzi.
A Tarján törzs ősi szállásterülete, a Kacsics nemzetség régi birtoka, egykor a Medves és a Karancs közötti völgy egy piciny faluja volt Salgótarján. Aztán bányavárossá duzzadt, és Nógrád megye székhelye lett. Felette az országzászló beszédes jelképe a vidéknek.
A Magyar Feltámadás barlangban a szobor, ahogy Szent István király felajánlja a koronát a magyarok nagyasszonyának, nemes egyszerűséggel üzeni, hogy Mária országa oszthatatlan egység.
Zsolna első virágkorát a tatárjárás után, a sziléziából jött németek hozták el. A középkorban a várost Magyarország Nürnbergjének is nevezték, ezt tükrözik a főtér régi polgárházai. Aztán elpárologtak innen a szorgos németek, amihez hozzájárultak a husziták is, akik az 1430-as években kétszer is felégették a várost. Ma már persze magyar szót is csak elvétve hallunk errefelé.
Az Árpád-kori királyi vár helyén, a várdombon a 15. században már a Szentháromság székesegyház, a mai plébániatemplom hirdette Isten dicsőségét. És hogy a zsolnai harang szava minél távolabb elérjen, erről tett Podmaniczky Rafael uraság, aki 1540 körül felépíttette a reneszánsz Burián-harangtornyot.
A ma is álló, 13. századi Szent István király templomot a századok során többször átépítették, de máig őrzi az alapító emlékét. A régi rege szerint első szent királyunk rendelte el a templom építését a lengyel király ellen vívott csata emlékére.
Budatin várának történetét a Balassák kezdték írni a 13. században, az öregtorony felhúzásával. Csák Máté is befészkelte magát ide, majd Zsigmond király leromboltatta. Az 1400-as években már a Szúnyogh családot találjuk itt, akik az erődöt kastéllyá bővítették. A 18. századtól a Csákyaké lett, akik tovább csinosították. 1848-ban, amikor a szlovák csapatok az osztrákok mellé álltak, a magyar sereg jól elverte őket. Aztán jött Götz osztrák tábornok és bosszúból felgyújtotta a várat. Kaszárnya lett, majd az utolsó magyar birtokos, Csáky Géza 1930-ban felújította. Ha tudta volna, hogy 15 év múlva új, múlt pusztító szelek jönnek és a csehszlovák kommunisták elűzik innen családját. Hát, így lehet Budatin ősi vára ma a drótostótok múzeuma.
A vízi turizmus egyik kedvelt központja Rogoznica. A város az 1400-as években épült ki, igazi dalmát középkori stílusban. Templomát a hajósok védőszentjének, Szent Miklósnak szentelték.
Vis szigetének egyik északi, védett öblében illírek alapították az ősi Lisszát, mai nevén Vis városát. A legnyugatibb dalmát szigetért rendesen megverekedtek a történelem urai: velenceiek, spanyolok, törökök, bizánciak, franciák, britek és a magyar királyok vetélkedtek birtoklásáért.
Olyan ékek díszítik errefelé a partot, mint Primosten középkori halásztelepülése.