A középkori templom magában álló tornya délcegen ügyeli a Répát-hegység ölébe húzódó Bélafalvát. Látta azt is, amikor 1825-ben a Tuzson családba megszületett János, s hamar magába szívta a nemzeti önrendelkezés szellemét. Innen indult, hogy alig 24 évesen honvédtisztként a szabadságharc székelyföldi csatáinak, így a nyergestetői ütközetnek is hőse legyen.
Archives
A bukovinai székely falvak: Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva
Az 1764-es esztendő keserves év volt a székelyeknek, hiszen a Mária Terézia által elrendelt székely határőrség újbóli felállítása erőszakos sorozásba torkollott. Sokan hagyták el szülőföldjüket Moldva felé. 1774-ben ez a két terület is osztrák kézre került. Ekkor Hadik András összegyűjtötte és betelepített a székelyeket Bukovinába. A XX. század viszontagsági miatt a bukovinai székelyek kénytelenek voltak elhagyni hazájukat, míg végül a Dunántúlon találták meg új otthonukat. Falvaik ma már a magyar múlt mementójaként szolgálnak. A magyar emlékeket a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége tartja karban.
Istensegíts utolsó magyar plébánosa Elekes Dénes volt. Aztán katolikus templomuk az ortodoxoké lett.
2003-ban Puskás Valentin ortodox pap érkezett, aki tisztelete jeléül nemcsak hogy meghagyta a katolikus magyar emlékeket, de a település történetét megismerve román nyelvű könyvet is írt a falu múltjáról.
Fogadjisten és Istensegíts megalapítása után, 1784-ban II. József császár rendeletére a többi moldvai magyar menekült egy részét is Bukovinába telepítették. A második hullámban érkezők közül úgy 40 család itt a Szucsáva folyó partján állapodott meg.
Hadikfalvát pártfogójukról, Hadik András grófról nevezték el. A II. világháború után elköltöztek innen a székelyek, és az egész falu románná lett.
Hadik András emléke él a Szucsáván feljebb, a szomszédos Andrásfalva nevében is. Ez a falu őrzi legjobban ősi hagyatékát. Itt még megmaradt az eredeti faluszerkezet és akadnak még székely arculatú porták, de itt se hallunk már magyar szót, és magyar imát sem az egykori református templomban.
Ha magyarokkal akarunk találkozni, a temetőbe kell kisétálnunk. Mert, akármennyire is fáj kimondani, a bukovinai székely falvaknak már se jelenük, se jövőjük nincs, csak múltjuk van.
Az utódoknak sok száz kilométert kell utazniuk, ha ápolni akarják őseik síremlékét.
Józseffalva, Bukovina legdélebbi székely települése alighogy megszületett, a keresztapja, II. József császár nyomban pártfogásába vette. Kétszer is ellátogatott ide és adományokkal segítette a szűkölködő székelyeket.
Támogatta a falut és nagyban hozzájárult az iskola építéséhez Jókai Mór is.
Józseffalvának volt papja a ’48-as szabadságharc veteránja, Druzsbáczky György. A szolga, akit népe „a bukovinai magyarok atyjának” nevezett, építette a ma is álló templomot.
1939 áldozócsütörtökjén tűzvész söpört végig Józseffalván. A földönfutóvá lett népért az egész Kárpát-medence magyarsága megmozdult. A példás összefogásnak köszönhetően újjáépítették a települést.
A feltámadás motorja az akkori plébános, Németh Kálmán volt. A bukovinai székelyek hű pásztora, aki mindvégig nyájával maradt. Követte népét Bácskába, majd az Egyesült Államokba is, ahonnan aztán, miután a magyarországi kommunisták halálra ítélték, életében már nem térhetett haza.
Így lettek magyar lelkek híján puszta emlékművek a bukovinai székely falvak, egy történelmi korszak mementói. Mégsem az elmúlásról mesélnek, hisz, ha szétszóródva is, de máig élnek és őrzik a lángot a bukovinai székelyek utódai.
Zákány
Középkori vára után a kastélyát 1911-ben építette a Zichy család a faluban. Zákány felett a beszédes nevű Látóhegyről csodás panorámában gyönyörködhetünk. A Zichy grófok egykori pincéje fölött már megújult vendégház működik.
Nagybecskerek
Az avarok ősi őrhelye a 15. században a török elleni harcok egyik fontos délmagyarországi színtere volt. 1716-ban szabadult csak fel, de akkorra népe már majdnem teljesen kipusztult. Az új népességét a magyarok mellett szerb menekültek és német telepesek adták. A mezőváros 1778-tól az újjászervezett Torontál vármegye székhelye lett. Szívében az egykori vármegyeháza mai formáját 1887-ben nyerte el, Pártos Gyula és Lechner Ödön víziója nyomán.
A város az 1848-49-es szabadságharc alatt is a délvidéki harcok egyik legfontosabb pontja volt. A honvédő küzdelmek a bánáti magyar hadtest parancsnoka, Kiss Ernő tábornok vezérlete alatt folytak. Az aradi vértanú szobrának Trianon után nem volt többé helye a főtéren.
A régi helyén 1868-ban épült új, impozáns székesegyház. A városhoz egy másik aradi vértanú, Lázár Vilmos honvédezredes is kötődik, aki itt született és a katedrálisban emlékei is vannak.
A templom két oltárképét is Székely Bertalan festette. A főoltár felett Nepomuki Szent János őrködik. Az egyik mellékoltár felett a Magyarok Nagyasszonya festménye is helyet kapott.
Magyarszentmihály
A magyar vitézek Szent Mihály főangyalhoz fohászkodtak, hogy tüzes kardjával védje őket a töröktől. Hogy a nádas terepen el ne vétsék egymást, jelszót használtak. Ha mozgott a nád, csak odakiáltották, hogy „Isten”, mire a helyes válasz a „Szent Mihály” volt. Aki meg nem így válaszolt, – s a török bizony nem ismert se Istent, se Szent Mihályt, – annak sorsa hamar megpecsételődött. Így ragadt az újra népesült falura a név: Szentmihály.
Zágráb
A legrégebbi szál nagyjából 1091-ig nyúlik vissza, amikor Szent László királyunk püspökséget alapított a Medve-hegy lábánál. A Száva teraszain kialakult város gyors gyarapodásnak indult. Aztán jöttek a tatárok, akik elől IV. Béla királyunk 1241-ben Zágrábba menekült, és innen kért segítséget a nyugattól, de hiába. A tatárok feldúlták a várost. Amikor odébb álltak, a király nekilátott, hogy a romokon új Zágrábot építsen. Szabad királyi várossá tette és megerősítette várát.
A történelmi központ a Szent Márk-tér. Az itt székelő horvát bánok hagyományosan a IV. Béla által épített Szent Márk-templomban tették le az esküjüket. A pécsi Zsolnay gyárban készült tetőcserepei Horvát-Szlavónország és Zágráb címerét mintázzák. A horvát törvényhozás ma is ott ülésezik, ahol 1558-ban először összeült a szábor.
A zágrábi vár régi bástyáiból és kapuiból a Kőkapu maradt meg. A legenda szerint, amikor 1731-ben egy tűzvészben leégett a kapukápolna, a Szűzanyát Gyermekével ábrázoló festmény ép maradt. A kőkapu azóta Mária-kegyhely.
Amikor Szent László megalapította a zágrábi püspökséget, a Káptalandombon építtette fel a Szent István-székesegyházat, amit a tatárok elpusztítottak. A mai Mária Mennybemenetele katedrális már a török vész és az 1880-as földrengés után épült. Bélletes kapuja felett a Tanító Krisztus, két oldalán Szent István és László király szobrai jelenítik meg a közös történelmet.
Az egyik oldalkápolna sírboltjában a törökök elleni harcok legendás hadvezére, Varasd örökös főispánja, Erdődy Tamás nyugszik, aki kétszer is volt horvát bán.
1919-es újratemetésük óta itt találtak végső nyughelyre a Habsburg-ellenes Wesselényi-összeesküvés nyomán Bécsújhelyen kivégzett Frangepán Kristóf Ferenc és Zrínyi Péter is.
A Zrínyiek előtt tiszteleg a Zrínyi-tér is. Az 1873-ban parkká alakíttatott sétatéren Zrínyi Miklósnak szobor is jutott. De itt van Jurisics Miklós mellszobra is.
Zágráb a 19. század végére fejlődött igazi nagyvárossá. Ma az Alsóvárosban van a legnagyobb nyüzsgés. A fő teret egy olyan jelkép uralja, ami a magyarok számára mindig tüske marad. 1866 óta áll itt Jelačić bán szobra, aki 1848-ban Bécset választotta Pest helyett. A Habsburgok felbujtására ránk támadt seregével, ám Pákozdnál akadt egy kis gondja. Annyit azért jegyezzünk meg, hogy Jelacsics eredetileg kardjával Budapest felé sújtott, ám ma már dél felé mutat.
A Jelacsics-tér egyébként a magyar időkben még piac volt, ahol harmincadot szedtek. Innen maradt ma is a tér egyik kapujának a neve: Harmica.
De ha már Jelacsics, akkor emlékezzünk meg a költőről is, aki azt írta: “Fut Bécs felé Jellasics, a gyáva, Seregének seregünk nyomába”. Mert 1840-ben ifjú katonaként itt, a zágrábi ispotályban ápolták Petőfi Sándort.
De vannak itt még érdekes magyar vonatkozások. Példának okáért a Művészeti Pavilon, ami eredetileg a budapesti Városligetben állt a millenniumi kiállításon, de 1898 óta már Zágrábot ékesíti.
Zágráb központi temetője a Mirogoj, ahol több ezer monarchi-beli katona mellett 450 hősi halált halt magyar katona is nyugszik.
A zágrábi magyarokat Horvátország legrégebbi magyar szervezete, az Ady Endre Magyar Kultúrkör fogja össze.
Máriabeszterce
A hagyomány szerint 1545-ben a törökök közeledtére a Varasd megyéből származó 15. századi Mária szobrot Besztercére hozták és a templom alatt elásták. 40 év után előkerült, ám 1654-ben újra baljós idők jártak, ezért újból elrejtették a templom falában. Végre 1684-ben a zágrábi püspök végleg visszahelyezte a szobrot a helyére. Azóta tömegek zarándokolnak a csodák forrásához, a Szűzanyához. A magyarok is mindig szívesen jöttek, erről tanúskodik egy 18. századi búcsús ének is:
Te is szegény Bűnös ember, kit Isten ostora ver,
Tovább gonoszban ne hevergy, hanem buzgó szívvel jer,
Bisztricei Máriához Oltalom Városához,
Hogy az ördög meg ne tsallon, lölköd vigasságához.
Salánk
Az egykori Ugocsa vármegye legészakibb települése Salánk, amely a mai napig színmagyar település. Itt érdemes betérni a szoborparkba, amely a település gazdag történelmi múltját mutatja be. Salánkon található a Mikes-kút, amihez a kuruc kor legendás történetei fűződnek. Úgy mesélik, amikor Rákóczi maradék kurucaival itt járt, hű apródja, Mikes Kelemen talált rá a tiszta vizű forrásra.
Nagyszőlős
Amikor 1848-ban Ugocsa vármegye főispánja, báró Perényi Zsigmond a szabadságharcba indult, meghagyta, hogy ne zárják be a kastély kapuját, a szabadságharc katonáinak adjanak szállást és tárt kapukkal várják hazatérését. Perényi báró soha nem térhetett haza, a császáriak kivégezték, de hű népe még sokáig tárt kapukkal várta szeretett báróját és a szabadságharcosokat. A romos vár és a 14. századi eredetű kastély, ennyi maradt a Perényi családból Ugocsa vármegye régi központjában, Nagyszőlősön.
Perényi Zsigmond szobra eredetileg a főteret díszítette, de a szovjet időkben nem maradhatott. Ma a volt vármegyeháza előtt áll, s az épületben működő magyar középiskola is a vértanú báró nevét viseli.
Él még Nagyszőlősön zeneszerzőnk, Bartók Béla emléke is. Néhány gyermekévét töltötte itt, s ebben a városban volt az első nyilvános fellépése is. Az egykori háza mellett a központban is van egy kisebb emléke.
A várból elűzött ferencesek a Perényiek hívására a 17. században tértek vissza Nagyszőlősre. Templomukat és kolostorukat a szovjet időkben múzeummá nyilvánították. Ám az újjáéledt ferences rend ismét diadalt aratott a hitetlenség felett, s hosszas huzavona után, 2001-ben visszakapta jogos tulajdonát.
Hasonló sorsa volt a Nagyboldogasszony templomnak is. A hit hét évszázados bástyáját meggyalázta a sztálinista Szovjetunió. 1959-ben feldúlták, kirabolták, bezárták Isten házát, és vállalati raktárként használták. De egy valami nem vettek számításba: a magyarok nagyasszonya soha nem hagyja el hívő népét. A vörös birodalom összeomlott és a lelkes hívek, ahogy lehetett, 1991-ben megújították és újraszentelték a templomot.