Nagyócsa

Nagyócsa

Nagyócsáról a XVII-XVIII. zzázad fordulóján igen hosszú volt az út a hallei egyetemig. Bél Mátyás nem volt rest ezt az utat végigjárni, majd Halleban megállapítani, hogy milyen keveset tudnak nyugaton a Magyar Királyságról. A polihisztor rövid németországi tanítóskodás után 1708-ban haza is tért, és 100 évvel Széchenyi előtt hozzálátott a magyar nyelv, kultúra, oktatás felvirágoztatásának. A Németországban látott példa alapján átalakította a besztercebányai gimnáziumot, majd a pozsonyi evangélikus líceum vezető lelkésze lett. Ő kutatta először a székely rovásírást. Szimpatizát Rákóczival, amiért Heister tábornok kis híján kivégeztette. Legfontosabb, máig ható tudományos jelentőségű munkája a Notitia Hungariae novae historico-geographica volt. Saját identitását úgy fogalmazta meg latinul, hogy „lingua Slavus, natione Hungarus, eruditione Germanus”, vagyis, hogy szlovák anyanyelvű, magyar nemzetű és német műveltségű. Nem sokkal halála után a Magnum decus Hungariae (Magyarország nagy ékessége) címet kapta. A besztercebányai egyetem ma az ő nevét viseli.

Nem is csoda, hogy szülőfaluja központjában, az egykori szülőház helyén áll szobra, amelyet születésének 300. évfordulóján, 1984-ben emeltek. A szobor mögötti iskola is Bél Mátyás nevét viseli, míg 3 házzal feljebb, az utca jobb oldalán emlékszobája is van Nagyócsa neves szülöttének. (A múzeum telefonszáma: +421455349073)

A szobor mellett áll a Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma, mely a XIV. században épült. Gótikus jegyeitől a későbbi átépítések többnyire megfosztották, de azért így is “megér egy misét”, főleg, ha tudjuk, hogy oltárát Lőcsei Pál mester készítette.

(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja Bél Mátyás szobra.)

Zilah

Az erdélyi reformátusok központja volt egykor Zilah. De nevezetes iskolaváros hírében is állt. A 17. században alapított református kollégiuma ontotta magából a kiválóságokat. Közülük tán a legismertebb, Ady Endre, aki szoborba öntve tekint vissza egykori alma máterére.

A város legkiválóbb szülöttje Wesselényi Miklós, akinek főtéri szobra azt a pillanatot örökíti meg, amikor 1848-ban egy jobbágy vállára teszi a kezét, s azt mondja neki: Mi is szabadok vagyunk, ezentúl ti is szabadok lesztek.

Otocsán

Otocsán

Otocsán városa sokat szenvedett egykor a török támadásoktól, de a Frangepánok úgy megerősítették a falait, hogy bármennyi is jött, egy ellenségnek sem sikerült elfoglalnia. Aztán a Frangepán korszak letűnése után 1746-tól már a katonai határőrvidék központja lett, Mária Terézia rendelkezésére.

De Jugoszlávia sem tudta végleg eltörölni a határokat ezen a vidéken. Felbomlása után, 1991-ben a Horvátországhoz került városkát már a szerbek támadták. A 4 évig tartó ostromnak nemcsak épületek, de sok horvát katona és civil esett áldozatául. A harcos idők sok emlékünket elsodorták, de az otocsáni harangon a koronás címer még a királyságot idézi.

Búcs

Búcs

Búcs határában egy gyönyörűséges fekszik. De nem ezért nevezetes a felvidéki település, hanem mert ezerszáz esztendővel ezelőtt a magyar törzsszövetség híres alakja, sok német győztes hadjárat vezére, aki Augsburgban, egy vesztes csata után halt kínhalált, Bulcsú vezér ősi földjén járunk. Nagy tiszteletnek örvend, ezt bizonyítja a faluban található bronzszobra is.

Az esztergomi érsekség ősi birtokát Csák Máté emberei és a törökök is dúlták, de poraiból mindig feltámadt. Hogy a búcsiak mennyire becsben tartják múltjukat, erre utal a harangláb melletti szoborcsoport is. A múlt őrzése mellett a jövőt is szolgálja a Népviseletes Babák Háza.

1945-ben Búcs és környéke a Garam-menti harcok frontvonalába került. Itt, a község határában zuhant a halhatatlanságba a Magyar Királyi Légierő hadnagya, Horváth György, miután repülőgépét Esztergom légterében találat érte.

Ez az a hely, ahol megemlékezünk arról a hét búcsi leventéről is, akiket 1945-ben a vörös hadsereg „hős felszabadító” katonái Zámoly határában agyonlőttek.

Perecseny

Perecseny

A Turja és az Ung egyesülésénél fekszik Perecseny. Világrengető események híján Percseny központjában egy, a 19. század elején élt lelkiismeretes postásnak, Fekete Fedirnek állítottak emléket a falu központjában.

Volt idő, amikor a vidék birtokosai a Schönbornok voltak, róluk nevezték el a turjavágási parkot, amely a monarchia idilli korszakát idézi meg.

A szívet melengető térkép mellett a tornyos bejárati kapun a magyar címer és zászló is arra emlékeztet: a vidék egykor a korona északkeleti ékessége volt.

Belépve a gyönyörű ligeterdőbe, a sétány egy mesés tóhoz vezet. Partján még a padokat is magyar címer díszíti. A dalmát fenyővel körülvett Túr-tó körvonala az Osztrák–Magyar Monarchia 1867-es térképét idézi.

De hogy ebből a békebeli környezetből se hiányozzon egy kis szürrealizzmus, azért helyet kaptak itt a szovjet múlt hagyatékai is.

Zboró

Zboró

A középkori Magyar- és Lengyelországot összekötő főutat őrizte a sárga jelzésű ösvényen elérhető Zboró vára, amely mára az enyészeté lett. De nemcsak a vár, hanem odalent, Zboró községben a Rákócziak kastélya is. Pedig hogy festhetett fénykorában, 1666-ban, amikor I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fényűző esküvőjének adott otthont. Elpusztult a mellette álló templom is, amit még Báthori Zsófia épített. És hol vannak már a park hársfái, amelyek alatt Rákóczi György fejedelem írta leveleit. Az első nagy háborúban orosz ágyútűz söpört ki innen mindent: falakat, fákat, embereket…