Nagyó­csá­ról a XVII-XVIII. zzá­zad for­du­ló­ján igen hosszú volt az út a hal­lei egye­te­mig. Bél Mátyás nem volt rest ezt az utat végig­jár­ni, majd Hal­le­ban meg­ál­la­pí­ta­ni, hogy milyen keve­set tud­nak nyu­ga­ton a Magyar Király­ság­ról. A poli­hisz­tor rövid német­or­szá­gi taní­tós­ko­dás után 1708-ban haza is tért, és 100 évvel Szé­che­nyi előtt hoz­zá­lá­tott a magyar nyelv, kul­tú­ra, okta­tás fel­vi­rá­goz­ta­tá­sá­nak. A Német­or­szág­ban látott pél­da alap­ján átala­kí­tot­ta a besz­ter­ce­bá­nyai gim­ná­zi­u­mot, majd a pozso­nyi evan­gé­li­kus líce­um veze­tő lel­ké­sze lett. Ő kutat­ta elő­ször a szé­kely rovás­írást. Szim­pa­ti­zát Rákó­czi­val, ami­ért Heis­ter tábor­nok kis híján kivé­gez­tet­te. Leg­fon­to­sabb, máig ható tudo­má­nyos jelen­tő­sé­gű mun­ká­ja a Noti­tia Hun­ga­riae novae his­to­ri­co-geo­gra­phi­ca volt. Saját iden­ti­tá­sát úgy fogal­maz­ta meg lati­nul, hogy „lin­gua Slavus, nati­o­ne Hun­ga­rus, eru­di­ti­o­ne Ger­ma­nus”, vagy­is, hogy szlo­vák anya­nyel­vű, magyar nem­ze­tű és német művelt­sé­gű. Nem sok­kal halá­la után a Mag­num decus Hun­ga­riae (Magyar­or­szág nagy ékes­sé­ge) címet kap­ta. A besz­ter­ce­bá­nyai egye­tem ma az ő nevét vise­li.

Nem is cso­da, hogy szü­lő­fa­lu­ja köz­pont­já­ban, az egy­ko­ri szü­lő­ház helyén áll szob­ra, ame­lyet szü­le­té­sé­nek 300. évfor­du­ló­ján, 1984-ben emel­tek. A szo­bor mögöt­ti isko­la is Bél Mátyás nevét vise­li, míg 3 ház­zal fel­jebb, az utca jobb olda­lán emlék­szo­bá­ja is van Nagyó­csa neves szü­löt­té­nek. (A múze­um tele­fon­szá­ma: +421455349073)

A szo­bor mel­lett áll a Min­den­szen­tek tisz­te­le­té­re szen­telt római kato­li­kus temp­lo­ma, mely a XIV. szá­zad­ban épült. Góti­kus jegye­i­től a későb­bi átépí­té­sek több­nyi­re meg­fosz­tot­ták, de azért így is “meg­ér egy misét”, főleg, ha tud­juk, hogy oltá­rát Lőcsei Pál mes­ter készí­tet­te.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja Bél Mátyás szob­ra.)

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 133. rész: Polyána — Kalandozás a kaldera körül