A Szé­kely Nem­ze­ti Múze­um 1875 óta láto­gat­ha­tó. Mint tudo­má­nyos intéz­mény a szé­kely­ség és a szé­kely­föl­di regi­o­ná­lis örök­ség kuta­tá­sát, bemu­ta­tá­sát tart­ja fel­ada­tá­nak. A pecsét­jé­ben sze­rep­lő 1879-es évszám annak az emlé­két őrzi, hogy ekkor került a szé­kely­ség közös tulaj­do­ná­ba. Jelen­leg a leg­na­gyobb hatá­ron túli magyar köz­gyűj­te­mény. A romá­ni­ai múze­u­mi háló­zat­ban regi­o­ná­lis beso­ro­lá­sú, fenn­tar­tó­ja Kovász­na Megye Taná­csa.

A Kós Károly által ter­ve­zett sep­si­szent­györ­gyi épü­let­együt­tes­ben jelen­leg könyv­tár, ter­mé­szet­tu­do­má­nyi, régé­szet-tör­té­ne­lem és nép­raj­zi osz­tály műkö­dik. Az intéz­mény­hez tar­to­zik ezen­kí­vül a sep­si­szent­györ­gyi Gyár­fás Jenő Kép­tár, a kéz­di­vá­sár­he­lyi Inc­ze Lász­ló Céh­tör­té­ne­ti Múze­um, a cser­ná­to­ni Hasz­mann Pál Múze­um, a baró­ti Erdő­vi­dék Múze­u­ma és a zabo­lai Csán­gó Nép­raj­zi Múze­um.

 

Kro­no­ló­gia

1870-es évek: az özv. Cse­rey János­né Zat­hu­recz­ky Emí­lia és Vasady Nagy Gyu­la ala­pí­tot­ta múze­um első rész­vé­te­le nem­zet­kö­zi tudo­má­nyos ren­dez­vé­nyen (VIII. Nem­zet­kö­zi Őstör­té­nel­mi és Ember­ta­ni Kong­resszus, Buda­pest); a terep­ku­ta­tás és for­rás­köz­lés meg­kez­dé­se; beköl­tö­zés Imecs­fal­vá­ról Sep­si­szent­györgy­re

1880-as évek: a Magyar Tudo­má­nyos Aka­dé­mia kiad­ja a Vasady fel­fe­dez­te Apor-kódexet (a negye­dik leg­ré­gibb magyar iro­dal­mi mű része); a szé­kely­föl­di szak­sze­rű régé­szet kez­de­te

1890-es évek: a Szé­kely Mikó Kol­lé­gi­um véd­nök­sé­ge; a Múze­u­mok és Könyv­tá­rak Orszá­gos Főfel­ügye­lő­sé­ge kilenc vidé­ki magyar múze­um­ból csak itt talál nép­raj­zi gyűj­te­ményt

1900-as évek: Pári­zsi Világ­ki­ál­lí­tás; Lász­ló Ferenc nem­zet­kö­zi hírű­vé váló ősré­gé­sze­ti kuta­tá­sa­i­nak meg­kez­dé­se

1910-es évek: a múze­um a Kós Károly ter­vez­te saját épü­let­cso­port­ba kerül; a szé­kely­föl­di szin­tű terep­ku­ta­tá­sok foly­ta­tá­sa; a Szé­kely Nem­ze­ti Levél­tár meg­ala­po­zá­sa

1920-as évek: a cson­ka­or­szá­gon kívü­li egyet­len magyar tudo­má­nyos intéz­mény; gen­fi nép­raj­zi kiál­lí­tás; az 1929-es Emlék­könyv egy Szé­kely­föld-monog­rá­fia elő­mun­ká­la­ta­i­val; Bene­dek Elek utol­só, a múze­um­hoz idé­zett mon­da­ta: „Fő, hogy dol­goz­za­nak!”

1930-as évek: az első magyar skan­zen; ter­mé­szet­tu­do­má­nyos súly­pon­tú szé­kely­föl­di kuta­tó­utak; a Szé­kely Okle­vél­tár VIII. köte­te

1940-es évek: átfo­gó nép­raj­zi és levél­tá­ri kuta­tás; a nép­rajz­tu­dós Balas­sa Iván indu­lá­sa; az első erdé­lyi okle­vél­szó­tár; súlyos világ­há­bo­rús vesz­te­ség Zala­eger­sze­gen

1950-es évek: a leg­na­gyobb vidé­ki magyar múze­u­mi gyűj­te­mény a Kár­pát-meden­cé­ben (fél­mil­lió tétel); úttö­rő sze­rep a román múze­u­mi rend­szer újjá­szer­ve­zé­sé­ben; első evo­lú­ció-köz­pon­tú ter­mé­szet­raj­zi kiál­lí­tás Romá­ni­á­ban; első vidé­ki múze­u­mi évköny­vei (magya­rul és romá­nul)

1960–1970-es évek: ter­mé­szet­tu­do­má­nyos, tör­té­nész, nép­raj­zos, kép­ző­mű­vész múze­u­mi szak­em­be­rek mun­kás­sá­ga; nem­zet­kö­zi jelen­lét a régé­sze­ti kuta­tá­sok által; kora közép­ko­ri magyar teme­tők fel­tá­rá­sa Három­szé­ken

1970–1980-as évek: kül­ső egy­sé­gek ala­pí­tá­sa (kéz­di­vá­sár­he­lyi és cser­ná­to­ni múze­um, kis­ba­co­ni emlék­ház; sep­si­szent­györ­gyi kép­tár); az Alu­ta évköny­vek a leg­na­gyobb kisebb­sé­gi magyar szak­pe­ri­o­di­ka

1990-es évek: alap­ki­ál­lí­tá­sok vissza­ál­lí­tá­sa; vissza­in­teg­rá­ló­dás a magyar művé­sze­ti-kul­tu­rá­lis-tudo­má­nyos intéz­mény­rend­szer­be; inté­zet­sze­rű kuta­tás­szer­ve­zé­si és kuta­tó­prog­ra­mok

2000-es évek: inf­ra­struk­tu­rá­lis fej­lesz­tés; új kül­ső egy­sé­gek Zabo­lán és Baró­ton; múze­um­pe­da­gó­gi­ai nyi­tás és inten­zív könyv­ki­adói tevé­keny­ség; új, kor­társ művé­sze­ti galé­ria (MAG­MA-kiál­lí­tó­tér) élet­re­hí­vá­sa a sep­si­szent­györ­gyi kép­tár épü­le­té­ben.