Sepsiszentgyörgy – Székely Nemzeti Múzeum

A Székely Nemzeti Múzeum 1875 óta látogatható. Mint tudományos intézmény a székelység és a székelyföldi regionális örökség kutatását, bemutatását tartja feladatának. A pecsétjében szereplő 1879-es évszám annak az emlékét őrzi, hogy ekkor került a székelység közös tulajdonába. Jelenleg a legnagyobb határon túli magyar közgyűjtemény. A romániai múzeumi hálózatban regionális besorolású, fenntartója Kovászna Megye Tanácsa.

A Kós Károly által tervezett sepsiszentgyörgyi épületegyüttesben jelenleg könyvtár, természettudományi, régészet-történelem és néprajzi osztály működik. Az intézményhez tartozik ezenkívül a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum, a baróti Erdővidék Múzeuma és a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum.

Kronológia

1870-es évek: az özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília és Vasady Nagy Gyula alapította múzeum első részvétele nemzetközi tudományos rendezvényen (VIII. Nemzetközi Őstörténelmi és Embertani Kongresszus, Budapest); a terepkutatás és forrásközlés megkezdése; beköltözés Imecsfalváról Sepsiszentgyörgyre

1880-as évek: a Magyar Tudományos Akadémia kiadja a Vasady felfedezte Apor-kódexet (a negyedik legrégibb magyar irodalmi mű része); a székelyföldi szakszerű régészet kezdete

1890-es évek: a Székely Mikó Kollégium védnöksége; a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége kilenc vidéki magyar múzeumból csak itt talál néprajzi gyűjteményt

1900-as évek: Párizsi Világkiállítás; László Ferenc nemzetközi hírűvé váló ősrégészeti kutatásainak megkezdése

1910-es évek: a múzeum a Kós Károly tervezte saját épületcsoportba kerül; a székelyföldi szintű terepkutatások folytatása; a Székely Nemzeti Levéltár megalapozása

1920-as évek: a csonkaországon kívüli egyetlen magyar tudományos intézmény; genfi néprajzi kiállítás; az 1929-es Emlékkönyv egy Székelyföld-monográfia előmunkálataival; Benedek Elek utolsó, a múzeumhoz idézett mondata: „Fő, hogy dolgozzanak!”

1930-as évek: az első magyar skanzen; természettudományos súlypontú székelyföldi kutatóutak; a Székely Oklevéltár VIII. kötete

1940-es évek: átfogó néprajzi és levéltári kutatás; a néprajztudós Balassa Iván indulása; az első erdélyi oklevélszótár; súlyos világháborús veszteség Zalaegerszegen

1950-es évek: a legnagyobb vidéki magyar múzeumi gyűjtemény a Kárpát-medencében (félmillió tétel); úttörő szerep a román múzeumi rendszer újjászervezésében; első evolúció-központú természetrajzi kiállítás Romániában; első vidéki múzeumi évkönyvei (magyarul és románul)

1960–1970-es évek: természettudományos, történész, néprajzos, képzőművész múzeumi szakemberek munkássága; nemzetközi jelenlét a régészeti kutatások által; kora középkori magyar temetők feltárása Háromszéken

1970–1980-as évek: külső egységek alapítása (kézdivásárhelyi és csernátoni múzeum, kisbaconi emlékház; sepsiszentgyörgyi képtár); az Aluta évkönyvek a legnagyobb kisebbségi magyar szakperiodika

1990-es évek: alapkiállítások visszaállítása; visszaintegrálódás a magyar művészeti-kulturális-tudományos intézményrendszerbe; intézetszerű kutatásszervezési és kutatóprogramok

2000-es évek: infrastrukturális fejlesztés; új külső egységek Zabolán és Baróton; múzeumpedagógiai nyitás és intenzív könyvkiadói tevékenység; új, kortárs művészeti galéria (MAGMA-kiállítótér) életrehívása a sepsiszentgyörgyi képtár épületében.

Szántódpuszta Idegenforgalmi és Kulturális Központ

Az 1986-ban építészeti nívódíjat, 1994-ben Európa Nostra díjat nyert SZÁNTÓDPUSZTA, a XVIII-XIX. századi páratlan majorsági műemlék-együttes, mely a Balaton déli partján, a 7-es számú főút mellett található.
A puszta mintegy harminc épülete eredeti állapotban őrzi egy majorság képét.

Szántódpusztán ma IDEGENFORGALMI ÉS KULTURÁLIS KÖZPONT működik, mely számos képzőművészeti, kultúrtörténeti és néprajzi kiállításnak ad otthont:

– Helytörténeti kiállítások
– Itt található a Balaton egyetlen akváriuma, mely a tó élővilágát mutatja be.
– Festménygaléria
– Lovascentrum
– Állatsimogató
– Lakosztályok

Célunk és feltett szándékunk a kapcsolatépítés, bemutatkozási lehetőséget kínáló, hagyományainkat felelevenítő, az ősi magyar értékeket mindenki számára megismertető és őrző közös tevékenység. Bemutatkozási alkalmat kívánunk teremteni nemcsak a somogyi, hanem dél- és nyugat dunántúli kézművesek, kovácsok számára. Ezt az ősi magyar emlékhelyet szeretnénk még jobban, több rendezvénnyel életre kelteni.
Ennek szellemében szeretettel várjuk azokat az alkotókat, résztvevőket, akik az általunk képviselt célt magukénak érzik és közös rendezvények keretein belül hagyományteremtő céllal, programokkal gazdagítanák ősi magyar értékeinket!

A szezon folyamán számos csoportot tudunk fogadni előre megbeszélt programokkal, ebéddel, borkóstolóval. Iskolás gyermekek részére kedvezményes belépő a területre. Kérésre megszervezzük a kézműves foglalkozásokat, íjászatot korhű viseletben, néptánc bemutatót. Nyáron lovas táborok működnek. Minden betérő vendég számára lovaglási, kocsikázási, pónizási lehetőség áll rendelkezésre. Megszervezzük esküvők, családi és céges rendezvények lebonyolítását.

Haszmann Pál Múzeum – Csernáton

Pribilina (Perbenye)

Pompás természeti környezetben, a Racskó-patak torkolatánál fekszik a Pongráczok ősi birtoka, a középkori Perbenye, amelyet az újabb korokban inkább már Pribilinának neveztek. A kis falu mellett idézi fel Liptó vidékének rég letűnt népi építészeti kultúráját a Liptói Falumúzeum. Hogy az élő faluközösségek helyett ma már miért csak skanzenben ismerkedhetünk Liptó népi kultúrájával? Erről a kommunista Csehszlovákia megalomán vezetőit kéne megkérdeni. A Vág folyó felduzzasztásával kialakított Liptószentmáriai-víztározó tizenegy archaikus falut temetett maga alá. Az 1970-es években, mielőtt elárasztották a községeket, a legértékesebb építészeti emlékeiket részekre szedték és ide helyezték át. Így váltak a felvidéki parasztság életének otthont adó szerves épületek egy csapásra egy skanzen üres díszleteivé.

A XII. századi, román és gótikus jegyeket is őrző Liptószentmária templomát 1974-ben bontották le, majd 25 év után, úgy ahogy volt, ebben a falumúzeumban rekonstruálták. Belső berendezése, freskói, oltára szépen visszakerültek, ám hívei helyett ma már turisták látogatják Isten házát. Kertjében régi sírfeliratok emlékeztetnek: volt idő, amikor magyarok és németek is éltek a vidéken. Hasonló sorsra jutott Liptó egyik legrégebbi nemesi épülete, a középkori eredetű párizsházi kastély, illetve a nagypalugyai nemesi kúria is. Az eredeti használati tárgyakkal és bútorokkal berendezett falusi iskola és tanítólak mellett a skanzen hátsó felében az egykori erdei vasút gőzmozdonyával és vasúti kocsijaival is találkozhatunk. Ez a szabadtéri múzeum annyira autentikus, hogy még működő kocsmáját is egy fa haranglábban rendezték be. A skanzen településszerkezete a XIX. századi Liptó községeit idézi, közepén vásárok tartására szolgáló terjedelmes tér van, amely jelenleg is számos rendezvény helyszíne: áprilisban tavaszköszöntőt tartanak, nyáron több alkalommal is megrendezik a népi mesterségek és a hagyományos liptói konyha napját, augusztusban aratási ünnepséget lehet itt megnézni, de természetesen itt tartják meg az elárasztott községek egykori lakóinak találkozóját is.