Pom­pás ter­mé­sze­ti kör­nye­zet­ben, a Racs­kó-patak tor­ko­la­tá­nál fek­szik a Pong­rá­czok ősi bir­to­ka, a közép­ko­ri Per­be­nye, ame­lyet az újabb korok­ban inkább már Pri­bi­li­ná­nak nevez­tek. A kis falu mel­lett idé­zi fel Lip­tó vidé­ké­nek rég letűnt népi épí­té­sze­ti kul­tú­rá­ját a Lip­tói Falu­mú­ze­um. Hogy az élő falu­kö­zös­sé­gek helyett ma már miért csak skan­zen­ben ismer­ked­he­tünk Lip­tó népi kul­tú­rá­já­val? Erről a kom­mu­nis­ta Cseh­szlo­vá­kia mega­lo­mán veze­tő­it kéne meg­kér­de­ni. A Vág folyó fel­duz­zasz­tá­sá­val kiala­kí­tott Lip­tó­szent­má­ri­ai-víz­tá­ro­zó tizen­egy archa­i­kus falut teme­tett maga alá. Az 1970-es évek­ben, mielőtt elárasz­tot­ták a köz­sé­ge­ket, a leg­ér­té­ke­sebb épí­té­sze­ti emlé­ke­i­ket részek­re szed­ték és ide helyez­ték át. Így vál­tak a fel­vi­dé­ki paraszt­ság éle­té­nek ott­hont adó szer­ves épü­le­tek egy csa­pás­ra egy skan­zen üres dísz­le­te­i­vé.

A XII. szá­za­di, román és góti­kus jegye­ket is őrző Lip­tó­szent­má­ria temp­lo­mát 1974-ben bon­tot­ták le, majd 25 év után, úgy ahogy volt, ebben a falu­mú­ze­um­ban rekonst­ru­ál­ták. Bel­ső beren­de­zé­se, fres­kói, oltá­ra szé­pen vissza­ke­rül­tek, ám hívei helyett ma már turis­ták láto­gat­ják Isten házát. Kert­jé­ben régi sír­fel­ira­tok emlé­kez­tet­nek: volt idő, ami­kor magya­rok és néme­tek is éltek a vidé­ken. Hason­ló sors­ra jutott Lip­tó egyik leg­ré­geb­bi neme­si épü­le­te, a közép­ko­ri ere­de­tű párizs­há­zi kas­tély, illet­ve a nagy­pa­lu­gyai neme­si kúria is. Az ere­de­ti hasz­ná­la­ti tár­gyak­kal és búto­rok­kal beren­de­zett falu­si isko­la és taní­tó­lak mel­lett a skan­zen hát­só felé­ben az egy­ko­ri erdei vas­út gőz­moz­do­nyá­val és vas­úti kocsi­ja­i­val is talál­koz­ha­tunk. Ez a sza­bad­té­ri múze­um annyi­ra auten­ti­kus, hogy még műkö­dő kocs­má­ját is egy fa harang­láb­ban ren­dez­ték be. A skan­zen tele­pü­lés­szer­ke­ze­te a XIX. szá­za­di Lip­tó köz­sé­ge­it idé­zi, köze­pén vásá­rok tar­tá­sá­ra szol­gá­ló ter­je­del­mes tér van, amely jelen­leg is szá­mos ren­dez­vény hely­szí­ne: ápri­lis­ban tavasz­kö­szön­tőt tar­ta­nak, nyá­ron több alka­lom­mal is meg­ren­de­zik a népi mes­ter­sé­gek és a hagyo­má­nyos lip­tói kony­ha nap­ját, augusz­tus­ban ara­tá­si ünnep­sé­get lehet itt meg­néz­ni, de ter­mé­sze­te­sen itt tart­ják meg az elárasz­tott köz­sé­gek egy­ko­ri lakó­i­nak talál­ko­zó­ját is.

Az 1991-ben ala­pí­tott falu­mú­ze­um hon­lap­ján min­dent meg­tud­ha­tunk a skan­zen nyit­va­tar­tá­sá­ról, ára­i­ról, ren­dez­vé­nye­i­ről.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 137. rész: Liptói-havasok 3. — A Nyugati-Tátra koronája