Avasfelsőfalu

Az 1966-ban létesített szabadtéri múzeum Avasország gyökereihez hatol, ahhoz a hagyományos kultúrához, ami egészen a XX. századig meghatározta a vidéket.

Haszmann Pál Múzeum – Alsócsernáton

Haszmann Pál Múzeum – Alsócsernáton

A csernátoni falumúzeumot alapítójáról, Haszmann Pálról nevezték el. A múzeum a község felszegi falurészében, a Damokos Gyula-féle kúriában és annak parkjában, illetve kertjében kapott helyet. A kúria az 1950–1970-es években teljesen elhanyagolva, állagában leromolva, „gazdátlanul” végnapjait élte, amikor művelődési intézmény, múzeumlétesítés céljára az akkori állami és helyi vezetők kijelölték és átadták. A kúria a XVII–XIX. században épült, neoklasszicista külsejét 1831-ben nyerte el. A több mint két hektáros terület és a többszobás kúria lehetőséget teremtett skanzen és múzeum létrehozására. Az intézmény 1973. február 25-én nyitotta meg kapuját.

A fenti dátumhoz kötődik a Csernátoni Népfőiskola és a Csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület „születésének” az ideje is. Az eltelt több mint harminc év alatt ezrek látogatták és látogatják nagy érdeklődéssel, elismeréssel az azóta immár művelődési központként határainkon túl is számon tartott intézményt. Haszmann Pál (1902–1977) pedagógus és Haszmann Pálné Cseh Ida (1909–2003) magángyűjteményüket ajánlották fel múzeumalapítás céljából székely-magyar közösségüknek. Sok lelkes ember és támogató segítségével válhatott valóra több évtizedes múzeumteremtő álmuk. Munkájukat fiaik és családjuk tagjai viszik tovább. Az egyre gyarapodó múzeumi gyűjtemény és tevékenység jelenlegi vezetője Haszmann Pál-Péter, testvére, Haszmann József-István a Népfőiskolát vezeti, Haszmann Lajos testvérük meg a gazdasági „háttér” biztosítója a kiterjedt család tagjaival együtt.

A Haszmann Pál Múzeum kertjébe áttelepített székely házak, székely kapuk, vízimalom, a székely népi építészeti örökség egy-egy jellegzetes típusa adja a skanzen jelleget. A székely házakat fából, sátortetővel építették, zsindellyel födték. Ezek többosztatú, ereszes és tornácos székely háztípusok. A házak korabeli bútorzattal, berendezéssel, tárgyi emlékanyaggal, eszközökkel a régi falusi élet hangulatát idézik, akárcsak az eredeti formájukban felállított, restaurált régi háromszéki székely kapuk.

A vidék méhészkedési múltjának bemutatása külön is érdekes és gazdag gyűjteménye és látnivalója a szabadtéri múzeumnak. Épített örökségünk emlékei, kopjafákkal, keresztekkel, sírkövekkel vidékünk székely temetőképének eredeti arculatát tükrözik. A faragott és feliratos mennyezettartó gerendák, kőemlékek, középkori ablak- és ajtóbélletek és annyi-annyi kincs, amelyet látni kell és szóra bírni, hogy meséljenek a régmúlt időkről, az alkotó emberről.

A gyűjtemény nagyon fontos és tanulságos részét képezi a község és vidék művelődéstörténeti, illetve nevezetes személyeinek életét, munkásságát bemutató alapkiállítás. A múzeum udvarán Csernáton nagy szülöttjeinek, Bod Péternek és Végh Antalnak a mellszobrai állnak.

A skanzen egyik legértékesebb gyűjteménye a régi mezőgazdasági szerszám- és gépkiállítás, amely Háromszék gazdálkodásának múltját, tárgyi és szellemi anyagát hivatott bemutatni, mint a korabeli gőzgépeket, cséplőgarnitúrákat, traktorokat, motorikus erőgépeket, talajművelő gépeket, valamint jó néhány egyedi mezőgazdasági szerszámot.

A Damokos-kúria későközépkori boltíves pincéjében kapott helyet a magyar öntöttvasművességet bemutató kiállítás, a „kályhamúzeum”. Ez nemcsak kályhákat, de dísztárgyakat, a hitélettel, temetőkultúrával kapcsolatos művészi „öntvénycsodákat” és használati tárgyakat is magába foglal. A gyűjtemény legrégebbi darabjai a 17–18. századból valók, többségük a 19. századból, a magyar öntöttvasművesség fénykorából, Erdély hírneves öntőgyáraiból kerültek ki.

A múzeum értékes gyűjteménye a technikatörténeti tárgyakat felvonultató „rádiós” kiállítás is. Legkorábbi készülékek közé tartoznak a kristálydetektoros fülhallgatós rádiók. A vevőkészülékek sokasága mellett a hangrögzítő, hangvisszaadó készülékek, korabeli telefonok, gramofonok, patefonok is helyet kaptak az 1920-as, 1930-as évektől kezdődően egészen napjainkig. A gyűjteménynek több mint nyolcvan százalékát sikerült ismét működőképessé tenni, azokat meg is szólaltatják a látogatók gyönyörűségére.

A múzeummal párhuzamosan és „egy fedél alatt” működik a Csernátoni Népfőiskola, amely szintén több mint harminckét éve, áprilistól októberig fogadja és várja a szépteremtés, a hagyományos mesterségek – fafaragás, bútorfestés, nemezelés, fonás-szövés, ács, asztalos, kerekes mesterségek, művészi kovácsolás, székelykapu-építés és faragás stb. – megismerése igényével és e lehetőséggel élni kívánó fiatal alkotók százait.

Székely Nemzeti Múzeum

Székely Nemzeti Múzeum

A Székely Nemzeti Múzeum 1875 óta látogatható. Mint tudományos intézmény a székelység és a székelyföldi regionális örökség kutatását, bemutatását tartja feladatának. A pecsétjében szereplő 1879-es évszám annak az emlékét őrzi, hogy ekkor került a székelység közös tulajdonába. Jelenleg a legnagyobb határon túli magyar közgyűjtemény. A romániai múzeumi hálózatban regionális besorolású, fenntartója Kovászna Megye Tanácsa.

A Kós Károly által tervezett sepsiszentgyörgyi épületegyüttesben jelenleg könyvtár, természettudományi, régészet-történelem és néprajzi osztály működik. Az intézményhez tartozik ezenkívül a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum, a baróti Erdővidék Múzeuma és a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum.

 

Kronológia

1870-es évek: az özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília és Vasady Nagy Gyula alapította múzeum első részvétele nemzetközi tudományos rendezvényen (VIII. Nemzetközi Őstörténelmi és Embertani Kongresszus, Budapest); a terepkutatás és forrásközlés megkezdése; beköltözés Imecsfalváról Sepsiszentgyörgyre

1880-as évek: a Magyar Tudományos Akadémia kiadja a Vasady felfedezte Apor-kódexet (a negyedik legrégibb magyar irodalmi mű része); a székelyföldi szakszerű régészet kezdete

1890-es évek: a Székely Mikó Kollégium védnöksége; a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége kilenc vidéki magyar múzeumból csak itt talál néprajzi gyűjteményt

1900-as évek: Párizsi Világkiállítás; László Ferenc nemzetközi hírűvé váló ősrégészeti kutatásainak megkezdése

1910-es évek: a múzeum a Kós Károly tervezte saját épületcsoportba kerül; a székelyföldi szintű terepkutatások folytatása; a Székely Nemzeti Levéltár megalapozása

1920-as évek: a csonkaországon kívüli egyetlen magyar tudományos intézmény; genfi néprajzi kiállítás; az 1929-es Emlékkönyv egy Székelyföld-monográfia előmunkálataival; Benedek Elek utolsó, a múzeumhoz idézett mondata: „Fő, hogy dolgozzanak!”

1930-as évek: az első magyar skanzen; természettudományos súlypontú székelyföldi kutatóutak; a Székely Oklevéltár VIII. kötete

1940-es évek: átfogó néprajzi és levéltári kutatás; a néprajztudós Balassa Iván indulása; az első erdélyi oklevélszótár; súlyos világháborús veszteség Zalaegerszegen

1950-es évek: a legnagyobb vidéki magyar múzeumi gyűjtemény a Kárpát-medencében (félmillió tétel); úttörő szerep a román múzeumi rendszer újjászervezésében; első evolúció-központú természetrajzi kiállítás Romániában; első vidéki múzeumi évkönyvei (magyarul és románul)

1960–1970-es évek: természettudományos, történész, néprajzos, képzőművész múzeumi szakemberek munkássága; nemzetközi jelenlét a régészeti kutatások által; kora középkori magyar temetők feltárása Háromszéken

1970–1980-as évek: külső egységek alapítása (kézdivásárhelyi és csernátoni múzeum, kisbaconi emlékház; sepsiszentgyörgyi képtár); az Aluta évkönyvek a legnagyobb kisebbségi magyar szakperiodika

1990-es évek: alapkiállítások visszaállítása; visszaintegrálódás a magyar művészeti-kulturális-tudományos intézményrendszerbe; intézetszerű kutatásszervezési és kutatóprogramok

2000-es évek: infrastrukturális fejlesztés; új külső egységek Zabolán és Baróton; múzeumpedagógiai nyitás és intenzív könyvkiadói tevékenység; új, kortárs művészeti galéria (MAGMA-kiállítótér) életrehívása a sepsiszentgyörgyi képtár épületében.

Szántódpuszta Idegenforgalmi és Kulturális Központ

Szántódpuszta Idegenforgalmi és Kulturális Központ

Az 1986-ban építészeti nívódíjat, 1994-ben Európa Nostra díjat nyert SZÁNTÓDPUSZTA, a XVIII-XIX. századi páratlan majorsági műemlék-együttes, mely a Balaton déli partján, a 7-es számú főút mellett található.
A puszta mintegy harminc épülete eredeti állapotban őrzi egy majorság képét.

Szántódpusztán ma IDEGENFORGALMI ÉS KULTURÁLIS KÖZPONT működik, mely számos képzőművészeti, kultúrtörténeti és néprajzi kiállításnak ad otthont:

– Helytörténeti kiállítások
– Itt található a Balaton egyetlen akváriuma, mely a tó élővilágát mutatja be.
– Festménygaléria
– Lovascentrum
– Állatsimogató
– Lakosztályok

Célunk és feltett szándékunk a kapcsolatépítés, bemutatkozási lehetőséget kínáló, hagyományainkat felelevenítő, az ősi magyar értékeket mindenki számára megismertető és őrző közös tevékenység. Bemutatkozási alkalmat kívánunk teremteni nemcsak a somogyi, hanem dél- és nyugat dunántúli kézművesek, kovácsok számára. Ezt az ősi magyar emlékhelyet szeretnénk még jobban, több rendezvénnyel életre kelteni.
Ennek szellemében szeretettel várjuk azokat az alkotókat, résztvevőket, akik az általunk képviselt célt magukénak érzik és közös rendezvények keretein belül hagyományteremtő céllal, programokkal gazdagítanák ősi magyar értékeinket!

A szezon folyamán számos csoportot tudunk fogadni előre megbeszélt programokkal, ebéddel, borkóstolóval. Iskolás gyermekek részére kedvezményes belépő a területre. Kérésre megszervezzük a kézműves foglalkozásokat, íjászatot korhű viseletben, néptánc bemutatót. Nyáron lovas táborok működnek. Minden betérő vendég számára lovaglási, kocsikázási, pónizási lehetőség áll rendelkezésre. Megszervezzük esküvők, családi és céges rendezvények lebonyolítását.

 

Perbenye

A Racskó-patak völgyében fekszik Perbenye. Mellette idézi fel Liptó vidékének rég letűnt népi építészeti kultúráját a Liptói Falumúzeum.

Hogy az élő faluközösségek helyett ma már miért csak skanzenekben ismerkedhetünk Liptó népi kultúrájával? Erről a kommunista Csehszlovákia megalomán vezetőit kéne megkérdezni. A Vág folyó felduzzasztásával kialakított liptószentmáriai víztározó tizenegy archaikus falut temetett maga alá. Az 1970-es években, mielőtt elárasztották a községeket, a legértékesebb építészeti emlékeiket részekre szedték és ide helyezték át. Így váltak a felvidéki parasztság életének otthont adó szerves épületek egy csapásra egy skanzen üres díszleteivé.

Az elárasztott Liptószentmária közösségének és templomának is a száműzetés jutott osztályrészül. A XII. századi, román és gótikus jegyeket is őrző Szent Mária templomot 1974-ben lebontották, majd 25 év után, úgy ahogy volt, itt, a falumúzeumban rekonstruálták.

Kertjében régi sírfeliratok emlékeztetnek: volt idő, amikor magyarok és németek is éltek e vidéken. Belső berendezése, freskói, oltára szépen visszakerültek a helyükre, ám hívei helyett ma már turisták látogatják Isten házát.

Hasonló sorsra jutott Liptó egyik legrégebbi nemesi épülete, a középkori eredetű  kastély is, amit Párizsházából menekítettek át a skanzenbe.

Brestová – Árvai Falumúzeum

Az Árvai-Hideg patak völgyében, a Brestová havasi tisztásán találjuk az Árvai Falumúzeumot. A szabadtéri néprajzi gyűjteményt több tucat eredeti faépület, Árva hegyvidékeinek jellegzetes népi építészeti remekei alkotják.