Egy ikonikus természetes kilátója a hegységnek a Pulpit-rock. A keskeny sziklapulpitusról szinte szédítőek a mélységek és magasságok.
A hegység alig haladja meg az 1000 méteres magasságot, mégis, a szaggatott formakincs, a völgyek mélysége és a sziklafalak magassága kivételes monumentalitást ad a tájéknak.
Székelyszenterzsébet határában találjuk a Csillag-hegyet. Nem egy eget verő merész sziklabérc, de engedékeny, lágy dombja, hármas halmán a kettős kereszttel, megnyugtatja a lelket.
A Losonci-medence felett magasodik az Osztrovszki-hegység. Elérve a Jávort a fennsík kicsúcsosodásai, peremeinek andezit sziklái kiváló természetes kilátóként szolgálnak. A Budaszállási-sziklák is tartják még magukat a hegy oldalában. Egy barlangot is rejtenek, amit a tót atyafiak, mint sokfelé a Felvidéken, itt is a hírhedt rablóvezérről, Jánosikról neveztek el.
Bikszád felett magasodik az Avas teteje, a Viski- és a Bikszádi-kő. Kevesen ismerik a Gutin és a Rozsály szomszédságában a Szatmári-sík fölé 1000 méternél is alacsonyabban emelkedő hegységet. Főleg, amióta gerincét az ukrán-román határnak jelölték ki. Jelzett ösvényeket, turista létesítményeket hiába keresünk.
A Viski-kő tetejét fák takarják, míg a Bikszádi-kőről csodás kilátás nyílik a tájra.
Turcibánya környékén a valaha virágzó színesfém bányák már bezártak. A táj adottságai, a növénytermesztés és a fa adja a megélhetést annak a kevés magyarnak, aki még itt maradtak.
Turcibánya fölött az Avas oldalában pazar kilátóhelyet találunk. Körülöttünk az Avasra jellemző vulkáni kúpok dudorodnak, a közéjük mélyen bevágódott völgyekkel. Délre az Avas-medence, távolabb a Szamos síksága nyújtózkodik. Távolabb tekintve megpillantjuk a Kányaházi-víztározót, amely 1974-ben a Túr felduzzasztásával keletkezett. A mesterséges víztározó az árvízvédelem mellett turisztikai célokat is szolgál.
A Holló-szikla bércein ébred rá az erre járó vándor, hogy a hegységben nemcsak a szurdokok, hanem a szirtek is gigantikus látvánnyal fogadják.
A Bukovina és a Magurka csúcsok közötti nyeregből csodás kilátás nyílik. Nyugat felé a Bélai-havasok masszívuma és a mögüle előkandikáló Lomnic uralja a látóhatárt. Északon a Pieninek mészkővilága is előbukkan.
Az Árpád-kori Karvánál a töltésen vésett kopjafa idézi a falu és környéke történelmi sorsfordulóit. A török időkben teljesen elpusztult település csak a 18. században települt újra. Akkor meg jött a Rákóczi szabadságharc és a császári csapatok gyújtották fel. De a második világháború és az azt követő kitelepítések is próbára tették Karva magyar népét.
A Duna-parti kilátóból magasabbról is végigpásztázhatjuk a falu folyó-menti tájékát.
A kő tetején egy fakilátó segít a körpanoráma megcsudálásában. A monda szerint a tartárjárás idején ide menekültek fel az emberek a Gyergyói-medencéből, és innen „csudálták”.