A 245 méter magas Báni-hegy lösztakaróval fedett déli fekvésű domboldala nem is a túrázásról, annál inkább a szőlőtermesztésről szól. Ennek a napsütötte lejtőnek köszönhetjük a kiváló baranyai borokat.
Izsép mellett a puszta közepén a templom keresztény diadalt hirdet. A hagyomány szerint Savoyai Jenő herceg itt verte szét a török sereget. Alig telt el 35 év a nagyharsányi csata után, és 1722-ben már fel is szentelték a Szent Péter és Pál templomot.
Itt húzódik már észak felől az Öreg-Duna bővizű holtága, a horgászok természetes paradicsoma.
Anonymus szerint „Árpád, átkelvén a Dunán, seregének egy részét Baranyavár felé küldé, kik a vidéket elfoglalták s jutalmul nagy földet nyertek.” Amikor pedig Szent István király megszervezte a magyar vármegyerendszert, Baranya vármegye székhelyéül Baranyavárat jelölte ki. S mivé lett a megyeszékhely? Fényes uradalmának már nyoma sincs, helyette van vörös csillagos emlékmű a délszláv háborúban szétlőtt tornyú Szent Kereszt templom árnyékában.
Oroszhegy középkori eredetű Nagyboldogasszony templomáról és székely vendégszeretetéről híres. A templom főoltárképe Mária mennybemeneteléről tudósít. Kiemelkedő érték a Szent Katalin misztikus eljegyzését ábrázoló 17. századi kép is.
Udvarhelyszék egyik legősibb és legnépesebb települése megújuló szellemével és épített örökségeivel egy erős, szebb jövőt építő közösségről tanúskodik.
A népi emlékezet szerint Zetelaka eredetileg a Csele-dombon feküdt a Küküllő kiszélesedő völgyében. A tatárok a falut felégették, azután települt mai helyére. A közeli Hargita erdőségei évszázadok óta nyújtanak megélhetést a zetelaki székelyeknek. Hogy milyen jól bánnak a fával, ezt jelzik a mívesen faragott székelykapuk is. Van köztük egy magyar címert ábrázoló darab is.
Zetelaka színmagyar katolikus település. 1622-ben Bethlen Gábor egy olyan kiváltságlevelet adományozott Zetelakának, amelyben az állt, hogy nem kell sem adót fizetniük, sem a fiataljaik nem katonakötelesek. Ennek fejében 100 ezer zsindelyt kellett beszolgáltatni a gyulafehérvári udvarba.
Temploma a 20. század elején épült.
A Cekend aljában bújik meg Máréfalva. Itt vannak Székelyföld talán legszebb festett, galambdúcos székelykapui, amelyek sajátos arculatot adnak Máréfalvának. A faragott, cifrázott, írott udvarhelyszéki kapuk, ahogy errefelé mondják, az életbe jelentenek bejáratot.
A megtartó hagyomány jele a papi lak 1858-ból származó kapuja is, ami a legrégebbi a faluban.
“A magyar népet tekintem családomnak s azt is kívánom fő örökösömmé tenni” – szólt Orbán Balázs végakaratában. És jönnek is az örökösök, egykori birtokára, a szejkei borvízoldalra, hogy megálljanak a hant előtt, ahol nyugszik az író, a történész, a néprajzkutató, az országgyűlési képviselő, a székely szabadság elkötelezett híve… de elég csak annyi: a legnagyobb székely.
Orbán Balázs indít útnak: bekísér az életbe vezető utolsó székelykapun, ami eredetileg szejkei nyári lakja, a Kossuth-lak előtt állt. Átsétál velünk a végső nyughelyéhez vezető kapu soron, hogy megmutassa az udvarhelyszéki kapuk ősi díszítőművészetét.
Aztán kissé elszontyolodik, hisz az általa felkarolt szejkefürdői üdülőtelep régi épületeiből már nem sok maradt. De itt vannak még a kiapadhatatlan kénes, sós, szénsavas források. A szejkei borvizet bizony nem szagolgatni, inni kell.
A falu közelében, Udvarhely felé a Mál-tető oldalában keresztútra lépünk. Sajátos székely kálvária ez, amit az Ugron család álmodott meg 2009-ben a kápolnájukhoz vezető út mentén. 14 stáció, melyek a székely történelem sorsfordító eseményein vezetnek végig, s szembesítenek: hányszor hoztak már ítéletet a székely nép felett. Mert hiába szaggatták szét nemzetünk testét, halhatatlan lelkét földi hatalom nem képes megfosztani. Ezt üzenik a stációk, itt a Máli erdőben, melynek tetején az Ugron család 1890-ben épült temetkezési kápolnája hirdeti az örökkévalóságot.
A Hideg-Szamos és a Reketó közötti hegyhátra emelkedve egy egészen különleges világba csöppenünk. A kiterjedt havasi fennsíkon szétszórt házak a mócok szórványtelepüléseit alkotják.
Szamosfő, régi nevén Magura lakói is gyakran több száz méterre élnek egymástól, a Gyalui-havasok végtelennek tűnő hegytömegeivel körülvéve.
Havasnagyfalu fölött, a Funtinel tisztása amilyen szép, annyi keserűség fűződik hozzá. A márciusi ifjak egyik vezéralakjára, a szabadságharc egyik szabadcsapatának vezére, a 23 éves Vasvári Pál és 400 önkéntese véréből fakadnak a funtineli virágok. 1849. július 6-án az Avram Iancu vezette mócvidéki román csapatok irtózatos kegyetlenséggel öldökölték le a tőrbe csalt magyar honvédeket. Vasvári holtteste soha nem került elő.
Fenes alatt van egyből Tordaszentlászló. A monda szerint Szent László a kunok feletti győzelem után a kunok kezeiből kiszabadult magyar foglyokat megtelepítvén, ott fényes templomot építtetett, s az így keletkezett falu még ma is Szent László nevét viseli.
Ilyen múlttal és örökséggel nem is tehetett mást Szentlászló népe, mint minden vészen át megmaradt magyarnak itt, a Móc-vidék szorító ölelésében. A hősök emlékműve szimbolizálja Tordaszentlászló múltját és jelenét.
A központhoz közeli parkban kissé megkopott már a régi kastély, amelyben hosszú ideje tüdőszanatórium működik. Utolsó tulajdonosa gróf Széchenyi Miklós volt, aki nyári rezidenciaként használta még a Monarchia idejében.
Szentlászló kalotaszegi jellegét leginkább a falumúzeum őrzi.
A Fenes-patak völgyében barangolva a magyar múlt emlékei köszönnek ránk. Az Isztolna határában található híd lett egykor az új határ, amikor 1940-ben Észak.Erdély visszatért. A hídfőnél a Kós Károly tervezte faragott kapu emlékeztet a régi Kalotaszegre.
Magyarfenes régi vára már nincs meg, Gyalu vette át szerepét, de 13. századi Szent László temploma őrzi még az erdélyi püspökség emlékét. Sokszor cserélt gazdát a reformátusok és a katolikusok között, míg 1749-ben végleg a katolikusoké lett. A szentély 14. századi freskóit a Kolozsvári testvérek apja, Miklós festette.