“A magyar népet tekin­tem csa­lá­dom­nak s azt is kívá­nom fő örö­kö­söm­mé ten­ni” – szólt Orbán Balázs vég­aka­ra­tá­ban. És jön­nek is az örö­kö­sök, egy­ko­ri bir­to­ká­ra, a szej­kei bor­víz­ol­dal­ra, hogy meg­áll­ja­nak a hant előtt, ahol nyug­szik az író, a tör­té­nész, a nép­rajz­ku­ta­tó, az ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő, a szé­kely sza­bad­ság elkö­te­le­zett híve… de elég csak annyi: a leg­na­gyobb szé­kely.

Orbán Balázs indít útnak: bekí­sér az élet­be veze­tő utol­só szé­kely­ka­pun, ami ere­de­ti­leg szej­kei nyá­ri lak­ja, a Kos­suth-lak előtt állt. Átsé­tál velünk a vég­ső nyug­he­lyé­hez veze­tő kapu soron, hogy meg­mu­tas­sa az udvar­hely­szé­ki kapuk ősi díszí­tő­mű­vé­sze­tét.

Aztán kis­sé elszon­tyo­lo­dik, hisz az álta­la fel­ka­rolt szej­ke­für­dői üdü­lő­te­lep régi épü­le­te­i­ből már nem sok maradt. De itt van­nak még a kiapad­ha­tat­lan kénes, sós, szén­sa­vas for­rá­sok. A szej­kei bor­vi­zet bizony nem sza­gol­gat­ni, inni kell.

A falu köze­lé­ben, Udvar­hely felé a Mál-tető olda­lá­ban kereszt­út­ra lépünk. Sajá­tos szé­kely kál­vá­ria ez, amit az Ugron csa­lád álmo­dott meg 2009-ben a kápol­ná­juk­hoz veze­tő út men­tén. 14 stá­ció, melyek a szé­kely tör­té­ne­lem sors­for­dí­tó ese­mé­nye­in vezet­nek végig, s szem­be­sí­te­nek: hány­szor hoz­tak már íté­le­tet a szé­kely nép felett. Mert hiá­ba szag­gat­ták szét nem­ze­tünk tes­tét, hal­ha­tat­lan lel­két föl­di hata­lom nem képes meg­fosz­ta­ni. Ezt üze­nik a stá­ci­ók, itt a Máli erdő­ben, mely­nek tete­jén az Ugron csa­lád 1890-ben épült temet­ke­zé­si kápol­ná­ja hir­de­ti az örök­ké­va­ló­sá­got.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 135. rész: Udvarhelyi-dombság — Az anyaszék szívében