Lóvészen nagyrészt Moldvából betelepült pásztor családok utódai élnek.
De amiért igazán nevezetes a környék, az Erdély legnagyobb vasúti völgyhídja, a Kárpátok vízválasztóján átkelő Csíkszereda-Gyimesbükk vasútvonal impozáns építménye, az eredetileg 1897-ben épült Karakó-völgyhíd.
Csodás havasi környezetben, a Kőd vonulat és a Csíki-havasok gerincei között lefolyó Rákos-patak szűkülő völgyében nyúlik el Ajnád. A kálvária dombról csodás a kilátás a Lóvész-tetőre, a Pogány-havasra és a többi csíki csúcsra. Nyugatra a távolban a Hargita is megmutatja magát. A dombon két fakereszt áll a második világháborúban a hazáért itt elesett hős magyar honvédek emlékre.
A tatárbetörés után a községben hét öregember maradt életben, nagy pusztítást végzett a fekete halál, a pestis is. Aztán a II. világháborúban az orosz támadókkal szembeni heves honvédő harcok színtere lett a falu. De az élet mindig legyőzte a halált.
Ajnád népe híven őrzi Szent István király örökségét. Tiszteletére a Bernáld család épített kápolnát 1514-ben.
A legenda szerint Szent László itt jártában egy forrásból itatta lovát, mondván: “igyál lovam, mert ez szép víz”. Itt alakult ki a nagy múltú községközpont, Szépvíz.
1669-ben I. Apafi Mihály fejedelem engedte be a Moldovából menekülő örményeket, akik alig 200 év alatt városias településsé, a Csíki-medence legjelentősebb vásáros helyévé fejlesztették Szépvizet. Az örmények katolikus temploma 1763-ban épült.
Szépvízen van a megye második legrégibb székelykapuja is. Mellette a fa harangtorony az új templom felépülése előtt arra szolgált, hogy a szentmiklósi anyaegyházba szentmisére szólítsa a híveket.
Aztán Szépvíz önálló egyházközség lett és 1890-ben végre felépült saját templomuk is, Szent László tiszteletére.
A természet törvényei megtanították Borzsova gazdálkodó népét a hagyományok tiszteletére és összetartó közösséggé kovácsolta az itt élőket. Erre jó példa a lakodalmas gazdák találkozója is.
Csíkdelne határában egy magányosan álló erődtemplom várja a vándort. Úgy tartják, a tatárjárás során elpusztult Tordafalvából csak ez az Árpád-kori templom maradt, s lett három falu: Delne, Pálfalva és Csicsó közös egyháza. A 18. században aztán a falvak önállósultak, új templomot építettek, így a Szent János kápolna lassan magára maradt…
Az árvai uradalom egyik gyöngyszeme: Felsőlehota. A Thurzóktól a 16. században Abaffy János árvai várkapitány kapta adományba, akinek leszármazottai egészen a II. világháborúig éltek míves kastélyukban.
Felsőlehota valamikor messze híres tutajos központ volt. Persze ma már turisztikai célokat szolgálnak, de a tutajok századokon át Felső-Magyarország meghatározó közlekedési eszközei voltak. Ha jó volt a víz, két hét alatt leértek a Fekete-tengerig. Eleinte az áru maga a vízijármű volt, aztán idővel további farakományt, és más féle termékeket is szállítottak az Árván. Az egyik legveszélyesebb foglalkozás volt, nemcsak zúgókkal, de útonállókkal és a vámszedőkkel is meg kellett vívniuk a tutajosoknak. Mégis megérte, hisz egyetlen fuvarral annyi pénzt kerestek, amennyiért egy földműves jó két évig dolgozott. A tutajon a rutinos kormányosé volt a „kapitányi” szerep, míg hátul az ifjú zöldfülű végezte a piszkos munkát. Ha valaki kormányos akart lenni, sajátos beavatási szertartáson kellett átesnie: annyi ütést kapott a fenekére, amennyi veszélyes szakasz volt a folyón, így aztán egy életre észbe véste, hol is kell figyelnie. A talpasok minden sikeres út végén feltűztek a kalapjukra egy kagylót. Aki összegyűjtött hét kagylót, az megnősülhetett. Így szállt apáról-fiúra a mesterség, míg a 20. század ezt a hagyományt is felőrölte.
Árva egyik legrégebbi települése, Parasztdubova állítólag már a Krisztus előtti 3. században lakott volt. Később az árvai kincstári uradalomhoz tartozott. Az ősi vár helyén a 18. században templom épült, de ma már annak is csak romjai roskadoznak. Mégsem maradt Isten háza nélkül Dubova, végül idelent megépült Szent Mihály Arkangyal temploma.
A Sztudena patak árvai torkolatánál ücsörög Podbél, vagyis Podbjel. Az apró falucska gerendaházaival egy valóságos skanzen. Csak éppen itt Árva népi építészete nem a konzervált múlt, hanem az élő valóság. Temploma az 1700-as évek végén épült.
A Kubinyi és a Meskó család ősi birtoka volt Felsőkubin. Emléküket ma már csak a Kubinyi család 17. századi mesés várkastélya őrzi, timpanonjában ősi címerükkel.