Archives

Csomortán

A Szent Mihály-hegy lábát nyomja az alig félezer lelkes Csomortán. Orbán Balázs szerint határában egykor Háromszék vitéz főkapitánya, Csomortán Tamás vára állott, amelynek személyzete és katonái népesítették be a későbbi települést.

Középkori temploma nem volt. A hívek áldozatkészségét jelzi, hogy a legvadabb egyházellenes időkben, 1983-ban szentelték fel templomukat, Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére.

Csomortánban 1840-ig iskola sem volt. Ma már óvoda és I-IV. osztályos általános iskola működik.

Esztelnek

Esztelnek Háromszék egyik végfaluja, a középkorban a környék kulturális és vallási központja volt. A falu színmagyar település, Árpád-kori temploma mai formáját a 15. században nyerte el.

Esztelnek szellemi virágzásához a Szacsvay-család is hozzájárult, akik a 17. században költöztek ide Szacsváról. Itt élte le életét Szacsvay János, akkor a lőport készítette Gábor Áron ágyúihoz.

A községben már több mint három évszázada megtelepedtek a ferencesek, akik nemcsak a hitéletben, de az oktatásban is jeleskedtek. Középkori Szent György kápolnájuk 1921-ben egy tűzvész áldozata lett, de az új templomuk jelzi, élnek még a barna csuhások Felső-Esztelneken.

Gyertyános (Csángótelep)

Az egykori csángó falvacska, Gyertyános mára elnéptelenedett, egykori házait már csak nyári szállásoknak használják. Pedig fénykorában egy-egy családnál akár 8-10 gyermek is szaladgált, akiknek iskolát is építettek. Az épületet az esztelneki önkormányzat hozta rendbe.

Kézdiszentkereszt

„Polyán vót a régi becsületes neve neki…” Aztán lett a szent­ kereszt tiszteletére szentelt temploma után Kézdiszentkereszt. Itt is tartják még az ősi törvényt. És tartották 1764-ben – már nemcsak becsületből, de hivatalból – is, miután a székely határőrség megalakulásával Polyán a második székely gyalogezred központja lett. A ’48-as szabadságharcnak vérrel és haranggal adóztak, de kivették a részüket a világháborúkból is.

Bélafalva

A középkori templom magában álló tornya délcegen ügyeli a Répát-hegység ölébe húzódó Bélafalvát. Látta azt is, amikor 1825-ben a Tuzson családba megszületett János, s hamar magába szívta a nemzeti önrendelkezés szellemét. Innen indult, hogy alig 24 évesen honvédtisztként a szabadságharc székelyföldi csatáinak, így a nyergestetői ütközetnek is hőse legyen.

A bukovinai székely falvak: Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva

Az 1764-es esztendő keserves év volt a székelyeknek, hiszen a Mária Terézia által elrendelt székely határőrség újbóli felállítása erőszakos sorozásba torkollott. Sokan hagyták el szülőföldjüket Moldva felé. 1774-ben ez a két terület is osztrák kézre került. Ekkor Hadik András összegyűjtötte és betelepített a székelyeket Bukovinába. A XX. század viszontagsági miatt a bukovinai székelyek kénytelenek voltak elhagyni hazájukat, míg végül a Dunántúlon találták meg új otthonukat. Falvaik ma már a magyar múlt mementójaként szolgálnak. A magyar emlékeket a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége tartja karban.

Istensegíts utolsó magyar plébánosa Elekes Dénes volt. Aztán katolikus templomuk az ortodoxoké lett.

2003-ban Puskás Valentin ortodox pap érkezett, aki tisztelete jeléül nemcsak hogy meghagyta a katolikus magyar emlékeket, de a település történetét megismerve román nyelvű könyvet is írt a falu múltjáról.

Fogadjisten és Istensegíts megalapítása után, 1784-ban II. József császár rendeletére a többi moldvai magyar menekült egy részét is Bukovinába telepítették. A második hullámban érkezők közül úgy 40 család itt a Szucsáva folyó partján állapodott meg.

Hadikfalvát pártfogójukról, Hadik András grófról nevezték el. A II. világháború után elköltöztek innen a székelyek, és az egész falu románná lett.

Hadik András emléke él a Szucsáván feljebb, a szomszédos Andrásfalva nevében is. Ez a falu őrzi legjobban ősi hagyatékát. Itt még megmaradt az eredeti faluszerkezet és akadnak még székely arculatú porták, de itt se hallunk már magyar szót, és magyar imát sem az egykori református templomban.

Ha magyarokkal akarunk találkozni, a temetőbe kell kisétálnunk. Mert, akármennyire is fáj kimondani, a bukovinai székely falvaknak már se jelenük, se jövőjük nincs, csak múltjuk van.

Az utódoknak sok száz kilométert kell utazniuk, ha ápolni akarják őseik síremlékét.

Józseffalva, Bukovina legdélebbi székely települése alighogy megszületett, a keresztapja, II. József császár nyomban pártfogásába vette. Kétszer is ellátogatott ide és adományokkal segítette a szűkölködő székelyeket.

Támogatta a falut és nagyban hozzájárult az iskola építéséhez Jókai Mór is.

Józseffalvának volt papja a ’48-as szabadságharc veteránja, Druzsbáczky György. A szolga, akit népe „a bukovinai magyarok atyjának” nevezett, építette a ma is álló templomot.

1939 áldozócsütörtökjén tűzvész söpört végig Józseffalván. A földönfutóvá lett népért az egész Kárpát-medence magyarsága megmozdult. A példás összefogásnak köszönhetően újjáépítették a települést.

A feltámadás motorja az akkori plébános, Németh Kálmán volt. A bukovinai székelyek hű pásztora, aki mindvégig nyájával maradt. Követte népét Bácskába, majd az Egyesült Államokba is, ahonnan aztán, miután a magyarországi kommunisták halálra ítélték, életében már nem térhetett haza.

Így lettek magyar lelkek híján puszta emlékművek a bukovinai székely falvak, egy történelmi korszak mementói. Mégsem az elmúlásról mesélnek, hisz, ha szétszóródva is, de máig élnek és őrzik a lángot a bukovinai székelyek utódai.

Zákány

Középkori vára után a kastélyát 1911-ben építette a Zichy család a faluban. Zákány felett a beszédes nevű Látóhegyről csodás panorámában gyönyörködhetünk. A Zichy grófok egykori pincéje fölött már megújult vendégház működik.

Magyarszentmihály

A magyar vitézek Szent Mihály főangyalhoz fohászkodtak, hogy tüzes kardjával védje őket a töröktől. Hogy a nádas terepen el ne vétsék egymást, jelszót használtak. Ha mozgott a nád, csak odakiáltották, hogy „Isten”, mire a helyes válasz a „Szent Mihály” volt. Aki meg nem így válaszolt, – s a török bizony nem ismert se Istent, se Szent Mihályt, – annak sorsa hamar megpecsételődött. Így ragadt az újra népesült falura a név: Szentmihály.

Salánk

Az egykori Ugocsa vármegye legészakibb települése Salánk, amely a mai napig színmagyar település. Itt érdemes betérni a szoborparkba, amely a település gazdag történelmi múltját mutatja be. Salánkon található a Mikes-kút, amihez a kuruc kor legendás történetei fűződnek. Úgy mesélik, amikor Rákóczi maradék kurucaival itt járt, hű apródja, Mikes Kelemen talált rá a tiszta vizű forrásra.