"A Tribecs-hegységnek egy főága nyugot felé tartva, a Zsibricza, Nagy-Harang nevű kúpokat képezve, a magyarok bejövetelével kapcsolatba hozott Zobor nevű csúcsban leli utolsó kimagasló pontját, hogy ezután Darázs községnél, hirtelen eséssel a Nyitra-völgy lapályában végződjék. A magyarság ma különösen Nyitra városán túl nyomúl föl a Zoborhegységnek keletre nyúló szőlős oldalai aljában, hol népe ruházat, beszéd, szokás és életmód által egyaránt kiválik a többi nyitramegyei magyarok közűl. Egészséges, kemény természetű nép, mely sok régi szokását megőrizte."
Zoborvidék a szó szoros értelmében „egyedül álló” történelmi tájegység. Nem csak legendás csúcsa, a Zobor-hegy, de a két oldalán meghúzódó honfoglalás-kori magyar falvak is misztikus örökséget rejtegetnek. A tatároktól a benesi dekrétumokig ahogy rostálta, úgy össze is kovácsolta a sok csapás az itt élőket, mert erősen élt a lelkekben a közös származástudat, a sajátos néphagyomány, a nyelv és a katolikus hit. Ám a Kárpát-medence legészakibb magyar szigetének népe ma már egyedül állva küzd, hánykódik vagy oldódik a környező szláv tengerben. A jogfosztottság és hitevesztettség miatt az önfeladás, a beolvadás üli torát Zoboralján. De még sincs veszve minden: vannak még, akik egyenes gerinccel állnak, és kitartanak, hitet és erőt merítve abból a sajátos néphagyományból, amit a 20. században Kodály Zoltán tett az egyetemes magyar kultúra közkincsévé.