Gömör-Kishont vármegye egykori székvárosa Rimaszombat. A Városháza 1801-ben épült.

Már 1840 óta várja vendégeit a Fekete Sas Vendéglő, amely annak idején vigadónak épült. A gömöri klasszicizmusnak talán legszebb és legmonumentálisabb alkotása.

A Főtéren áll az 1784-ban épült református templom, amely 1909-ben nyerte el mai formáját. És itt áll az egykori Vármegyeháza is, ahol Petőfi Sándort 1845-ben Gömör és Kishont vármegye tiszteletbeli táblábírájának választották.

Rimaszombaton, a református templom kriptájában alussza örök álmát Ferenczy István szobrászművész.

Kevés város van szerte a hazában, amely ennyi nagyságot adott a magyarságnak. Itt született a nemzet csalogánya, Blaha Lujza színésznő is.

A patinás protestáns főgimnázium padjait is sok neves személyiség koptatta. Köztük volt Mikszáth Kálmán író, Pósa Lajos, a magyar gyermekirodalom megteremtője vagy Izsó Miklós szobrászművész is.

Van egy másik múltidéző tér is Rimaszombaton. Itt áll az 1902-ben épült új megyeháza, homlokzatán Gömör vármegye címerével, parkjában neves költőink, úgymint Tompa Mihály és Petőfi Sándor szobraival.

Rimabánya régi fényét gazdag aranybányái adták. IV. Béla pénzt is veretett itt. Ám a bányák hamar kimerültek. Az egykori mezővárosra már csak Árpád-kori gótikus eredetű evangélikus erődtemploma emlékeztet.

Rimabrézó 1687-ig Kishont vármegye székhelye volt. Evangélikus temploma mai képét a neves fővárosi műépítésznek, Schulek Frigyesnek köszönheti, aki a 19. század végén formálta át az eredetileg román kori Isten házát.

És hogy mennyi iparágat virágoztattak fel a Vepor erdei, erről mesél a Forgách család ősi birtoka, Rimakokova is, ahol egészen az 1930-as évekig működött üveggyár.

Ma már az ősi mesterségek helyett inkább a béke iparága, a turizmus dívik errefelé. A Rimakokova feletti erdei üdülőhelyen, az Ipoly turistaházban gömöri magyar szóval várják a vendégeket.

A kokavai szabadidő központ télen főleg a síelésről, nyáron a csendről és a nyugalomról szól. Az üdülőhely remek kiindulópont a környék túráihoz.

Forgáchfalva közelében, az Ipoly-hegy alól apró csermelyként indul szeszélyes útjára az Ipoly, hogy jó 200 km-es kanyargós útja végén a Dunába torkolljon.

A Vepor-hegység egy eldugott szegletében, Javorina szórványtelepülés apró temetőjének sarkában magyar hősök nyugszanak. 12 csépányi honvéd, akiket a helyi emlékezet szerint 1944-ben egy Szagyilenko nevű orosz parancsnok ukázára partizánok lőttek agyon.

A Klenóci-Vepor csúcsról tiszta időben pazar kilátás nyílik a tájra. Innen belátni egész Gömört, de a távolban a Mátra és a Bükk is előbukkan. Nem véletlen, hogy annak idején a cserkészek kedvelt kirándulóhelye volt.

Sípoló gőz, kürtszó és zakatolás. A hangok már messziről jelzik, hogy Feketebalog a régi Fekete-Garam-völgyi Erdei Vasút hálózat központja.

Az állomáson kiállítás mesél az eredetileg fakitermelés céljából kialakított hálózat történetéről. Arról, hogy váltották fel a múlt század elejétől a hagyományos vízi úsztatásos szállítást a keskeny nyomtávú erdei vasutak. A környező erdőkből kitermelt fával rakott szerelvényeket először lovak, majd gőzmozdonyok vontatták. Csak Felvidéken mintegy 40 vasút épült, a vonalak össztávolsága elérte a 132 km-t. Aztán az aranykor véget ért és a keskeny sínpárokat széles aszfaltutak, a gőzmozdonyokat teherautók váltották fel. A ’80-as években a Fekete-Garam-völgyi Erdei Vasutat is halálra ítélték, de lelkes vasútbarátoknak köszönhetően 1992-ben újra megnyílt. Igaz, az eredetinek csupán töredékén, mindössze 14 kilométeren közlekednek a személyvonatok Feketebalogtól a Vidrás völgyig.