A Poprád feletti Hegyeskőn áll a 14. században épült lublói vár. Egykor a Lengyelország felé kereskedelmi út védelmét szolgálta. Annak idején a várat és 16 szepességi várost zálogosított el Zsigmond királyunk Jagelló Ulászlónak, amelyek csak 1772-ben kerültek vissza Magyarországhoz.

Amíg lengyel uralom alá tartozott a vár, többek között itt őrizték a lengyel koronázási ékszereket, amikor az országot megtámadták a svédek.

Börtön is volt a várban, itt, az Ó toronyban tartották fogva Benyovszky Móricot.

Aki a szepesi és sárosi hegyvidék jellegzetes népi építészeti emlékeire kíváncsi, annak a vár alatti szabadtéri néprajzi múzeumban a helye.

Miután Lubló erődje megépült, a 14. században a vár alatti városban is egyre nyüzsgőbb lett az élet. Olyannyira, hogy a szabad királyi város a kereskedők és a kézművesek szorgalmas munkájával Észak-Szepesség központja lett. Bár eredeti építtetői talán már rá se ismernének, azért őrzi még a gótika jegyeit a Szent Miklósnak szentelt templom.

És áll még a lábain a Provincia-ház is, ahonnan a zálog idején a lengyel sztaroszta a szepesi városokat kormányozta. A zálog aztán csak véget ért, a város elvesztette különleges jogállását, a hivatalnokok és nemesek pedig sűrűn rakott hintóikkal odébb álltak és hagyták, hogy lassan elballagjon az idő Lubló felett.

Felsőzúgó, vagyis Ruzsbachfürdő fekvése ma is dicséretre méltó. A magurai erdők közepén felbukkanó meleg vizű gyógyforrásait már a 16. században ismerték. Amikor a zálog idején a Lubomirszki család gondozásába került, igen népszerű lett a lengyel nemesek körében. Olyannyira, hogy amikor a zálog véget ért, még az elmúlt századfordulón is egy Zamoyszki nevű grófi család birtokolta. Ők építették 1933-ban travertínó mészkőből a Fehér-ház nevű főépületét is. A fürdő olyan népszerű volt, hogy a 30-as években annak is híre ment, hogy Alfonz spanyol király az esetben, ha a spanyol forradalom őt megfosztaná trónjától, Ruzsbach-fürdőt szemelte ki menhelyéül, ahol közeli rokonának, Zamoyski lengyel grófnak híres fürdője van. Erre persze nem került sor.

Itt gőzölög a mésztufában Felvidék legnagyobb travertínó tava, a Kráter tavacska.

Patináns kis város Podolin. Német telepesek alapították IV. Béla idején. A régi idők hangulatát őrzi a Szűz Mária Mennybemenetele gótikus templom, és az előtte található reneszánsz harangláb.

A piarista kolostor is a magyar múltról tanúskodik. 1642-ben ugyan lengyelek alapították, de egy rövid ideig 1701-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem is a lakója volt, miután elszökött a bécsújhelyi börtönből.

Krúdy Gyula emléke is a kolostorhoz kötődik, mivel a piaristáknál végezte gimnáziumi tanulmányait, majd később innen merített ihletet többek között a Podolini kísértethez is.

A piarista kolostor 1919-ig működött, majd 1950-ben koncentrációs tábort létesítettek benne a bolsevikok.

A Görgey nemzetség ősi felvidéki birtokközpontja Toporc, amit ősük, Szepes vármegye főispánja kapott adományként, 1256-ban IV. Béla királytól, a tatárjárás idején tanúsított hősies cselekedetéért. Jó 700 éven át jelen is voltak itt a Görgeyek, de ahogy megromlott régi kastélyuk mutatja, nincsen már helyük itt. Pedig utoljára 1907-ben az épületet teljesen felújították és egészen 1943-ig, Görgey Albert haláláig jó állapotban volt, de jött az új kor, a téeszek és proletárok világa, akik úgy elsöpörték azt a régit, mintha sosem lett volna.

Pedig a Görgeyek idején még gimnáziuma is volt Toporcnak, ahol görögöt, latint és németet is tanítottak. A falu közepén az 1700-as évek végén a család egy újabb kastélyt is épített.

A 14. századi ódon gótikus templom oldalbejáratánál egy vaskos vakkapu: hatalmas fekete márványtábla állja az ember útját: ne akarjon ide senki belépni addig, míg meg nem tudja, hogy bizony hajdan a Görgeyek voltak itt az urak, és nagy dolgokat vittek végbe Istenért, hazáért. Hívei voltak Thökölynek, csatlakoztak a Rákóczi szabadságharchoz és Toporc szülötte a 1848-49-es szabadságharc hadvezére, Görgey Artúr is.

A Toporci-patak völgyében emelkedve, az erdő sűrűjében már csak hűlt helyét találjuk az Árpád-kori Ótoporcnak. A település helyen puszta legelő maradt, és egy hársfa, ami a legenda szerint a Görgeyek ültettek a 14. században, és a család címerében is gyökeret vert.

A Szepesi-Magura egyetlen tava a fenyvesekben megbújó csodálatos Jezerszko-tó, ami egy földcsuszamlás következtében keletkezett.

A Bukovina és a Magurka csúcsok közötti nyeregből csodás kilátás nyílik. Nyugat felé a Bélai-havasok masszívuma és a mögüle előkandikáló Lomnic uralja a látóhatárt. Északon a Pieninek mészkővilága is előbukkan.

A középkori eredetű település festett gerendaházai már a gorálok jelenlétéről árulkodnak.

1313-ban a jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend éppen Lándokon telepedett le. Rendházuk már nincs meg, de a keresztes vitéz szellemű barátoknak bizonyára volt közük a gótikus Szent Miklós templom építéséhez, amely egészen kivételes középkori gótikus emlékeket őriz. A szentélyben a fából faragott szárnyas oltár 500 éves szobrai a híres Lőcsei Pál mester műhelyéből kerültek ki. Az oltár előtti fakereszt még régebbi, 1330 óta hirdeti Krisztus kereszthalálát.