Hazajáró műsorok

Radnai-havasok II. – Havasszépe nyomában az Ünőkőn

72. rész

“Meg van áldva ez a vidék mindenféle természeti kincscsel. Gazdag érctelepek rejtőznek a hegyek méhében, kitűnő források zuhognak alá a sziklákon, vagy fakadnak föl a hegyek tövében. Festői tájképek, meredek, merész völgyekkel, égbenyúló sziklákkal, késélességű gerincekkel váltakoznak s meglepő szépségben tárulnak a turista elé. Ezeken kívül a Radnai havasok florisztikailag nemcsak Erdélynek, hanem egész Magyarországnak egyik legérdekesebb vidéke. S habár ez a vidék mindenféle szépséggel és jóval el van látva, mégis oly kevesen keresik fel turistáink közöl, oly kevesen gyönyörködnek szépségeiben, s kincseit oly kevesen aknázzák ki. Nagyon megérdemelné a Radnai havasok, hogy turistáink minél gyakrabban és minél számosabban látogassák meg.”

Varga Lajos: A Radnai havasokban (1911)

Varga Lajos 100 éves szavai ma is időszerűek, de valljuk be, annyira nem bánjuk, hogy a Keleti-Kárpátoknak még mindig viszonylag feltáratlan, háborítatlan tagja a Radnai-havasok. Alpesi régiójában nincsenek turistaházak, feltáró utak, így élővilágának és tájképének nem kell elszenvednie a tömegturizmus káros hatásait. Legnagyobb részét kristályos és metamorf kőzetek alkotják, amiket a peremterületein üledékes kőzetek vesznek körül. Vad rengetegei szinte minden jellemző kárpáti állatfajnak otthont nyújtanak, nem is beszélve, azokról a botanikai ritkaságokról, a sokszínű havasi virágokról, amelyek nyár elején pompás színekbe öltöztetik hátait. De akinek ennyi sem elég, az találkozhat itt glaciális eredetű tengerszemekkel, bejárhatja jégkorszaki gleccserek vájta völgyeit és végigbarangolhatja 2000 métert meghaladó sziklás kárgerinceit. Ősszel Máramaros felől, nyugati részeit járva a Horthy csúcsig jutottunk. Most végre visszatértünk, hogy ezúttal – megidézve régi idők hazajáróit – Észak-Erdély felől is tiszteletünket tegyük keleti felén, a legendás Ünőkő tömbjén.

Látnivalók / Erdély / Beszterce-Naszód

Óradna az Árpád-kori Magyarország legjelentősebb ezüst lelőhelye, egyben Erdély egyik legnépesebb települése volt. A királyi kiváltságokkal is felruházott bányavárosba a 12. században telepítették be a szászokat. Amikor 1241-ben a tatár seregek betörtek hazánkba, az első magyar település, ami útjukba esett, állítólag éppen Óradna volt. A kutyafejűek rögtön le is tették a névjegyüket: 4000 embert mészároltak le, és nem kímélték Isten házát, a ferencesek ősi templomát sem. Aztán jöttek a szorgalmas domonkosokok, s a lerombolt templom helyére kolostort építettek. Ám a tatárok vérszemet kaptak, s amikor 1285-ben újra betörtek Erdélybe, a településsel együtt a kolostort is szétzúzták. Azóta sem épült újra, csak romos falai emlékeztetnek a véres középkorra. De Óradna népe élni akart és mivel a hegyek ontották magukból az érceket, a bányászat újra fellendült, ami sokfelől vonzotta ide a munkás kezeket. A mai római katolikus templom 1824-ben épült, magyar szenteket ábrázoló üvegablakai a fényesebb múlt hagyatékai. A Zichy Domokos veszprémi püspök által adományozott harangja pedig máig hirdeti a toronyban: „Hegyen völgyön e szép tájon, zengő szavad tovaszálljon.”

De alig van már, akit hívogathatna. Az első világháborúban bezárt a Magyar Királyi Bányamű, s Trianon után a szokásos forgatókönyv szerint zajlott itt is a hatalomváltás: a románok tömeges betelepítése, a birtokok elkobzása, a német és magyar nyelvű oktatás megszüntetése és a bányászat hanyatlása révén az egykor virágzó Óradna hervadni kezdett, s a magyarság szórványsorba szorult.

A maradék magyarok hitét és identitását szolgálja a katolikus plébánián működő Reményik Tanulmányi Ház, ahol a gyermekekkel is foglalkoznak.

 

Bővebben...

A havasok lábához bújt apró falu, Radnaborberek magyarsága is szórványba került már. Északi végében áll a magyar kézben lévő Suzy panzió, mögötte pedig az „utolsó ház,” ahol Borberek lelke, Reményik Sándor kolozsvári költő annyiszor járt. Ma már emlékházként várja a idelátogatókat.

Innentől bármerre járunk, Reményik lelke szólal meg minden fában-kőben-patakban, mint ahogy itt, nem messze Borberek fölött, az Ördögszorosban is.

Bővebben...

Az Ünőkőről tovább indulva, a Sima-oldalban haladva és a Csicsó ormát érintve egy meredek kaptatón át vezet az út az Ember-tetőre. Innen a gerincen haladunk tovább a Gargaló-csúcs felé. A Gargaló csúcsa igazi földrajzi választópont. Innen a Radnai-havasok gerince nyugatnak tart tovább az Ünőkő felé. Vessünk egy pillantást a Nagy-Tejes, a Puzdra, s mögöttük távolabb a Bukuly és a Nagy-Pietrosz hegytömegei felé. A Kárpátok fő vízválasztója viszont itt, a Gargaló-nyeregtől északnak kanyarodik és az Asztal rét felé tart.

Bővebben...

A Radnai-havasok második legmagasabb csúcsa. Alattunk a katlanok csillogó tengerszemeket rejtenek, a nyugati Ünőkő-völgyben az Ünőkő-tó, a keleti Lála-völgyben pedig a Lála-tavak csillognak.

Bővebben...