Bez­dán is osz­to­zott a kör­nye­ző tele­pü­lé­sek sor­sá­val: a mohá­csi vész után elnép­te­le­ne­dett, aztán újra­te­le­pe­dett, mező­vá­ros lett, de fej­lő­dé­sét meg­tör­te Tri­a­non, majd a máso­dik világ­há­bo­rút köve­tő vér­on­tá­sok­nak nagy­szá­mú német és magyar áldo­za­ta volt, akik helyé­re dél­szlá­vok érkez­tek.

Temp­lo­ma igen egye­di, hiszen tor­nya a temp­lom hát­só részén kapott helyet, miu­tán az utca felő­li végén ledőlt.

Bez­dán messze föl­dön híres halász­lé­jé­ről. Erre a leg­jobb hely a holt­tá vált Baracs­ka és a Duna talál­ko­zá­sá­nál talál­ha­tó Pikec csár­da.

A Dunát a Tiszá­val köti össze a Ferenc-csa­tor­na. Utol­só sza­ka­szát Bez­dán köze­lé­ben talál­juk. Az 1800-as évek­ben Dél­vi­dék föld­mű­ves népe szá­má­ra egy­re nagyobb káro­kat okoz­tak az ára­dá­sok. Kiss József kincs­tá­ri mér­nök és öccse, Gábor kez­de­mé­nye­zé­sé­re meg­kez­dőd­tek a lecsa­po­lá­sok, majd nagy­sza­bá­sú mun­ká­la­tok után 1802-ben átad­ták a Bez­dán­tól Óbe­csé­ig mint­egy 118 km hosszan húzó­dó Ferenc csa­tor­nát. A hajó­zá­si útvo­na­lak ala­po­san meg­rö­vi­dül­tek, és a lecsa­po­lá­sok nyo­mán hatal­mas föld­te­rü­le­tek vál­tak műve­lés­re alkal­mas­sá.